Utoljára Anathema koncerten még 2012-ben, a Weather Systems lemezbemutatójának magyarországi állomásán voltam, akkor még az A38-on. Az a lemez zseniális volt, talán az egyik legjobb Anathema lemez. Most a trve korai rajongókat hagyjuk, akik szerint Serenades után vége a zenekarnak, hiszen az új érában is születtek remekbeszabott lemezek, szóval nem ezért neheztelek a zenekarra, hanem az legutóbbi lemezük, a The Optimist miatt. Enyhén szólva sem voltam optimista a koncert miatt, de akár még jól is elsülhet, ha jól keverik a dalokat.
A késői megérkezés hátránya, hogy az előzenekarról majdnem sikerült lecsúszni, nagyjából másfél dal hallottam az Alcest munkásságából, pedig sokkal többet érdemeltek volna. Már ekkor tömegnyomor volt a Dürer nagytermében, gondoltam már helyezkednek az emberek az Anathema-ra, de Réti Zsolti barátunk - aki végighallgatta a post-rockban (de azt shoe-gaze-zel és black-kel keverve) utazó francia alakulat olyan hangulatos muzsikáját - mondta, hogy az első két dal alatt még csak lézengtek a népek, de hallván, hogy mekkora zenét tol a négy gall, heringes dobozzá változtatták a termet.
Ez mondjuk már nem is nagyon változott az Anathema kezdéséig, szépen megvárta a helyén, az átszerelést és nagyjából pontosan fél tízkor vetítéssel és introval együtt indult a buli. A The Optimist album egyfajta folytatása az A Fine Day to Exit albumnak, így hát a mozi is ott kezdődik, ahol a 2001-es lemez borítója: beszállunk a autóba és elindulunk. Méghozzá a Weather Systems két (ami igazából egy) dalával, az Untouchable cím nótával. Jobb kezdést nem nagyon csinálhattak volna, az alaphangulatot megadta rendesen, a publikum is elkezdte beleélni, belelovalni magát az estébe - természetesen én is belejöttem a bólogatásba.
Aztán az új lemez fémjelezte blokk következett néhány lassabb nótával kiegészülve, amikben Lee Douglas vállalta főbb szerepeket, így annak ellenére, hogy az új dalok élőben azért jobban ültek, mégis megfogta az este menetét.
A hithű rajongókat látszólag nem érdekelte a hosszabb balladai betétek léte, engem viszont kimondottan zavart, itt-ott untam is egy kicsit. De ami még jobban zavart, hogy valamiért nem éreztem, hogy a színpadon minden a helyén lenne. Korábban úgy láttam, hogy egyszerre élt és lélegzett a csapat minden tagja, de ennek itt nyomát nem láttam. Látszólag öt ember állt a színpadon, ahol gépiesen tolták a ipart, egymással szinte semmit nem kommunikálva. Egyszer láttam valami örömfélét, amikor Vincent Cavanagh és a dobos srác a közös dobszólónál egymásra mosolygott. Főleg Danny Cavanagh volt egészen indiszponált egész este alatt, mintha nem is ott lett volna lélekben, meg amúgy is kissé le volt robbanva.
A korábbi remek lemezek dalai most is kiválóan ültek, a megindulós részek hatásosak voltak és húzósak, bár pár helyen azért elég kásás masszává vált a muzsika, ezt nem tudom eldönteni, hogy kinek volt a sara. Még egy lényeges dolog, ami úgy tűnik most velünk marad, ha Anathema-ról kell beszélni, de sajnos már-már idegesítő mennyiségben van jelen. Ez pedig a kütyüzés. Rengeteg sampler, mindenféle effektek és gerjesztett gitár izék. Néha úgy éreztem, hogy egy elektronikus zenei valamire jöttem. Amivel nem kellene, hogy bajom legyen, de nem ezt vártam. Nem ezt vártam. Nagyjából ez utóbbi mondattal lehet jól összefoglalni az estét. Reményre ad okot, hogy az új dalok koncerten jobban hatnak, mint az albumot hallgatva, de ez a koncert messze a kanyarban nincs a Planetáriumban rendezett akusztikus vagy a 2012-ben a Hajón adott bulihoz képest. Valami, valaki hiányzott a képről.
Ettől függetlenül az a rengeteg ember, aki imádott zenekarát jött el megnézni, meghallgatni, akár messziföldről is (még iráni zászlót is láttunk), valószínűleg nem csalódtak, mert ők bálványaikat jöttek nézni, bálványok pedig ritkán dőlnek. De én csak fanyalogtam ezen az estén. Voltam már sokkal jobb Anathema koncerten, vagy csak nagyon régen voltam koncerten és egyszerűen nem voltam hangulatban - de ez most nem jött be.
Saját élményeimtől függetlenül azonban köszönöm, sőt minden rajongó nevében köszönjük a nagyszerű estét a Dürer Kertnek és Negatíve Art-nak!
FOTÓK: Réti Zsolt
