Megjelent a Rise Against kilencedik stúdióalbuma a Nowhere Generation. Amikor kijött az első ízelítő már a fangirl mód bekapcsolt nálam ugyanis az egyik alap kedvencem a zenekar. Így amikor megkérdezték lenne e kedvem írni róla fülig érő mosollyal mondtam igent rá. Következzen tehát egy kis ömlengés.

A Rise Against nem egy szokványos zenekar, a dalaikban olyan komoly témákkal foglalkoznak, mint a klímaváltozás, a politika, az állatvédelem, a modern háborúk és a fiatalokat érintő problémák. A banda tagjai mind vegetáriánusok és PETA támogatók. Ezen témák miatt gyakran emlegetik őket az újságírók politikai zenekarként, azonban ők inkább azt vallják, hogy az együttes nem próbálja hirdetni a meggyőződését, ehelyett arra bátorítja a hallgatóságot, hogy vegyenek részt, és tanuljanak a társadalmat érintő fontos kérdésekről. A zenekar fennállásának 22 éve alatt számos erős dallal és klippel rukkoltak elő melyeknek mondanivalója egyaránt fontos és általuk világosabb képet kapunk a társadalmunkat érintő problémákról. Órákat lehetne még róluk beszélni, azonban lássuk a most megjelent albumot.

A Nowhere Generation június 4-én jelent meg a Loma Vista Recordings gondozásában. 11 dal kapott helyet rajta melyhez jó pár klip is készült.  A lemez igencsak lassan készült el, párszor már meg is jegyezték a rajongók, hogy eltűntek, azonban mindig megnyugtatták őket, hogy megvannak ők csak lassan dolgoznak, nem rohannak sehova sem.

Az album 2021. márciusi bejelentését követően a zenekar sajtóközleményben vázolta fel a lemez témáit és üzeneteit, miszerint:

Ma van az amerikai álom ígérete, és van az amerikai álom valósága. Amerika 'történelmi normája', miszerint a következő generáció jobb helyzetben lesz, mint az előző, a tömeges társadalmi, gazdasági és politikai instabilitás korszaka és a középosztály kiárusítása miatt csökkent. A kemény munkával és elkötelezettséggel ígért rézkarika már nem létezik mindenki számára. Amikor a kiváltságosok megmásszák a siker létráját, majd felégetik azt a tetejéről, a szakítás lesz az egyetlen válasz.

Az album egészét tekintve hozza a szokásos hangzást és dallamot. Első hallgatásra ugyan kitűnt egy-két szám, de csupán kellemes 40 perc volt. Igen ám, de ahogy mondtam ennél a zenekarnál a dallamok mögé kell nézni és a szöveget figyelni inkább.

A Nowhere Generation borítója, 16 egymásra helyezett monitor, amelyek képein keresztül nőnek fel generációk és ezen képernyőkön keresztül nézzük végig ahogy a világunk és vele együtt a jövőnk is lángba borul. Azonban ezeken az eszközökön keresztül értesülünk a társadalmi és gazdasági igazságtalanságokról, a világot formáló eszmékről, tüntetésekről és mozgalmakról. Egyszerre hasznos és veszélyes eszközök ezek, hiszen tavaly is Amerikában egy pillanat alatt szerveződtek a BLM tüntetésesek a közösségi médián keresztül. Teret nyernek az interneten az eddig elnyomott mozgalmak a világban,  és a világon bárkivel megoszthatjuk a nézeteinket, amely egyszerre jó és riasztó dolog.

A lemez első dala a The Numbers az Internacionálé orosz verziójának dallamaival kezdődik, amely zseniális húzás volt szerintem. A számhoz készült klip ezután egy Frantz Fanon idézettel folytatódik:

Az emberek megértik, hogy a gazdagság nem a munka gyümölcse, hanem szervezett, védett rablás eredménye. A gazdagok már nem tiszteletreméltó emberek, ők nem mások, mint húsevő állatok, sakálok és keselyűk, akik az emberek vérében fetrengenek.

Ez az album legerősebb dala nemhiába ehhez készült klip is amelyben a világot megmozgató tüntetések képsorai kaptak helyet. A dal a hatalom áramlásáról szól, elnökök jönnek mennek és minden választáskor feltesszük a kérdést ugyan van e a szavazatunknak bármi értelme is, hiszem úgyis a nagyvállalatok irányítják a világot nem? Azonban jobbat a demokráciánál még nem sikerült kitalálnunk és mindig van módja és ereje a társadalomnak a rossz hatalom leváltásához. Minden hibája ellenére a demokrácia még mindig a legjobb dolog, amink van. A The Numbers arra emlékeztet, hogy mi gyakoroljuk a hatalmat. Igen, ez egy frusztráló folyamat lehet, mert még másnap reggel nem azt kapod, amit akarsz, de valahol még mindig te gyakorolod a hatalmat. Hiszen minden jelentős esemény és változás a történelemben alulról felfelé indul, mert az emberek nyomást gyakorolnak a hatalmon lévőkre.

Erős kezdés után egy átlagos szám, a Sudden Urge nem akar tőlünk semmit igazából, csak a szokásos témákat feszegeti újra.

Harmadik helyen a tracklisten az album címadó dala a Nowhere Generation áll. Szövegileg brutál erős a kezdés:

We are the nowhere generation

We are the kids that no one wants

We are a credible threat to the rules you set

A cause to be alarmed

We are not the names that we've been given

We speak a language you don't know

Ez a dal egy segélykiáltás a bolygó leendő gondozóiért - egy olyan generációért, akik egy olyan világban nőnek fel, ahol az esélyek ellenük szólnak. A következő generációnak ugyanis olyan problémákkal kell szembenézniük mint még senkinek. A dal szól a generációk közötti szakadékokról és az egymásnak feszüléséről.

Következik a Talking To Ourselves amely arról szól, amivel megannyian küzdünk. Állunk a tömeg közepén, próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, de érdeklünk valakit is? „Soha nem akartam megzavarni a békét, de úgy érzem, senki sem figyel” mondja a dal és érezzük is sokan.

A Broken Dreams, Inc. tavaly kapott egy DC - Dark Nights: Death Metal verziós dalszöveges klipet. A dal hangzásában amúgy a kezdeti években készült Generation Lost -ot idézi.

A lemez felénél lenyugszik a zenekar egy akusztikus számra ez nem más, mint a Forfeit. A Hero of War volt talán az első szám, amely alapján anno megszerettem őket. A Forfeit is szerelem volt első hallásra. Ez a dal egy igazi támasz mindenkinek, aki úgy érzi senkire nem számíthat a világban. Talán ezért szeretem ennyire ezt a zenekart mert a dalaik többségében a reményről is szólnak és ebben különösen ott van az együttérzés. A gitárjáték pedig csodálatos. Tim McIlrath egy az albummal kapcsolatos interjúban azt mondta erről a számról, hogy mivel ujjal penget benne előre fél attól, hogy nagy siker lesz és minden koncerten el kell tudnia játszani akkor is ha szar a keverés vagy valaki megzavarja.

Az akusztikus gitárt felváltja a dob, érkezik a Monarch. Az egész dal arról szól, hogy megtaláld a hangod azokkal szemben, akik elnyomnak és uralkodni akarnak feletted. Mintegy pillangó kinyílj, önmagad légy, kiállj magadért és azt mond: "Nem az a személy vagyok, akire korábban emlékeztél. Az, akit lekezeltél, akire ráléptél, akit megbántottál."

A Sounds Like továbbra is tartja az album tempóját és a pozitív gondolatáramlását.  A dal lényege, hogy ne várj, ne a kifogásokat keresd, hanem cselekedj. Tudd meg mit akarsz az élettől és ne várj örökké valamire, ami talán el sem jön.

Közeledünk az album végéhez a Sooner Or Laterrel. McIlrath szavaival élve a dal kicsit identitászavarral küzd, nem igazán tudja mi szeretne lenni, rock vagy pop, minden megtalálható benne. Szövegileg kétségbeesett a klímaváltozás miatt és egyfajta lebaszás számunkra mert, ha így folytatjuk előbb vagy utóbb eljön az idő, amikor azt aratjuk, amit vetettünk.

Alig van átmenet, fel sem fogjuk már itt van az utolsó előtti szám a Middle Of A Dream. Irigylem előre azokat, akik egy koncerten élvezhetik majd ezt a számot. Pörgős, ütős, tombolós, igazi koncert dal.  Voltatok már olyan élethelyzetben, hogy kergettek valami, egy álmot, de igazából nem tudjátok megfogalmazni mit is és jó e az nektek? Na ez a dal erről a szorongásról szól.

A lemez a Rules Of Play -el fejeződik be. Már az első másodperceknél érzed valahogy, hogy ez az album záró dala, amely viszont csupa optimizmus. A dal lényege, hogy mennyire fontos, hogy találj valakit, aki ugyanúgy látja a világot, mint te. Ebben az ellentmondásokban hemzsegő társadalomban fontos az, hogy legyen egy olyan barátunk, akivel, még ha a véleményünk nem is ugyanolyan, de hasonló. Mert egy ilyen kapcsolat segíthet átlendíteni minket az élet akadályain és amikor azt érezzük teljesen lemerültünk feltölt minket.

Elérkeztünk az album végéhez, aki ideáig kitartott annak nagyon köszönöm, ez az ismertető most kicsit más, mint amiket eddig írtam és félek is kicsit a fogadtatástól, de úgy érzem ezekről a témákról beszélni kell.

A Nowhere Generation egy ébresztő a világ számára, amely hatalmas változás küszöbén áll. Rajtunk múlik, hogy ez a változás milyen lesz és hogy képesek vagyunk e kiállni magunkért, a jövőért és a bolygónkért. Itt van 11 dal az igazságtalanságról, az elnyomásról és az iránymutatással arra, hogy cselekedjünk. 11 dal melyek között a punkra jellemző lázadás mellett együttérzésre is lelünk, hogy nem vagyunk egyedül a világban.