Az ezredforduló utáni retro jegyében a nyolcvanas évek valamennyi underground irányzata, ha a hőskorhoz mérten kisebb léptékben is, de újra virágkorát éli. Nem nagyon tudnék említeni olyan alirányzatot, mely kapcsán heti rendszerességgel ne érkezne valami friss hallgatnivaló. Sőt, az utóbbi hónapokban mintha még az ezredforduló időszakát döntően meghatározó nu metalt is tetemre hívná néhány fiatal banda.

Lehet, hogy rossz helyen keresgélek, ezért nem futok bele ilyenekbe, viszont a 90-es évek derekán virágzott groove metal kapcsán nem igazán tudnék említeni kortárs hagyományőrzőket. Persze lehet azzal jönni, hogy pontosan mi is az a groove metal; hiszen ez egy jóval kötetlenebb halmaz, mint akár a szigorúbban korlátok közé szorított thrash, doom, black, speed, power, death, stb. irányzatok. A német Unforgedre pont amiatt kaptam fel a fejem, mert a srácok épp groove metalként kategorizálják önmagukat. A Kreator szülővárosából, a Ruhr-vidék központjában fekvő Essenből származó ötös promo fotóján a bal oldali figura skótszoknyáját ugyan nem tudom mire vélni, de ez legyen az én bajom; gyorsan lépjünk is túl a külsőségeken! Vagyis még egy pillanatra időzzünk el az említett fotón; az ötös ugyanis 2018-ban alakult, a portfóliójukban azonban zenei előzményeket annak ellenére sem találtam, hogy a tagok olyan meglett férfiembereknek tűnnek, akik személyesen is átélhették a goove metal negyedszázaddal ezelőtti korszakát.

Az Unforged tehát egy első lemezes versenyző, az Eye For An Eye pedig (semmi köze a Corrosion Of Conformity klasszikusához) egy egészséges hosszúságú, alig negyven perces, nyolc tételt rejtő debütálás.

A dalcímek (Serial Killer, Antihero, Scream, Fight For Your Life, stb.) az éra klasszikusait idézik. Az akusztikus felvezetővel induló Serial Killer kapásból mindent felvonultat, ami a stílus jellemzője volt, thrashes riffek, középtempós döngölések, hardcore-os kiabálás-üvöltés kombó, a hozzá passzoló kórusokkal, és relatíve változatos ritmusalapok, ja meg a Kerry Kinget idéző gitárszóló is ott van, ahol lennie kell. A viszonylag bő lére eresztett dal nem is válik unalmassá, pedig alulról súrolja a hat percet. A címadó ugyanerre a sémára épül, sőt egy-két kivétellel az összes Unforged szerzeményről leírhatnám a fentieket, hiszen a németek a nótaírás fázisában feltehetően szamárvezetővel dolgoztak.

Persze időnként bővítik a repertoárt egy kis dallamos énekkel, például a címadóban, amúgy a Pantera: This Love-jának módjára, de ugyanebben a dalban egy kis hardcore-os csapkodást is bevetnek. Az énekes Chrys ehhez a muzsikához a tökéletes hangi adottságok birtokában van, legyen szó dallamos(abb) énekről, Anselmo egyes hangszíneiről, a negyvenes éveit taposó Araya-féle vokálokról, illetve Cavalera üvöltéseiről. A groove-ok között azért akad a lemezen egy három perc alatti punkos kirohanás is, a Prior képében.

A lényeg, hogy az Eye For An Eye akár 1995-ben is megjelenhetett volna, bár az akkori mezőnyben feltehetően elsikkadt volna, manapság viszont kifejezetten üdítően hat ez a ma már retro skatulyába gyömöszölhető energiabomba.