Az egri AllSuckAll legénységét könnyen el lehetett csípni az utóbbi időszakban, a 2018-ban kiadott első lemezük, az Isten Gyártó Gép megjelenése óta szinte folyamatosan úton voltak - leszámítva persze a tavalyi Világvégét, de ezt talán senkinek nem kell külön részletezni. Az ötös a friss lemez kiadása előtt átrendeződött kicsit, új gitárossal és basszerral vették fel az anyagot, az A Mi Könyvünket. De hogy milyen lett ez az egész?
Bika! Oké, bővebben? Nagyon bika! Az első lemeznek is megvolt a maga húzása, de a friss termés kilenc tétele egyből és bőven megugorja a nagytesó által felállított lécet. A hangzás arcot szed, a hangszerek tisztán, érthetően szólnak és igen: a kemény részek tényleg keményebbek, a dallamosak meg sokkal dallamosabbak lettek. Akármilyen közhely, tényleg ez van, csekkoljátok csak le! Talán több a modern íz is a csomagban mint volt, amit én mindig üdvözlök, de hát én már csak ilyen vagyok.
De mégis milyen az olyan? Mert biztos van olyan, aki nem nagyon látta, hallotta még az AllSuckAll zenéjét. Mit is mondjak? Hasonlítgatni mindig kicsit visszás, mert egy jobb zenekar sosem akar olyan lenni, mint egy másik (pedig mennyi ilyen van...) de a kapaszkodók miatt mégis muszáj lenne megcsípni valamit. Fogalmazzunk úgy, hogy a Roaddal való közös bulik érezhetőek a dalokon, de itt nem nyúlásra, vagy újrahasznosításra, vagy a minták átszabására kell számítani. Csak ugyanarra a hevesi, mocskos, húzós-zúzós, dallamos, bulipozitív muzsikára, mint az előbb említett négyestől. Ezt pedig szigorúan jó értelemben kell venni, még ha másak is az alkotóelemek, elég csak a nyitódalt meghallgatni, ez a Csak egy szó:
Ha ezt még olvasod, akkor egyrészt bejött, másrészt már tudod, miről beszélek. A szűk negyven percben körülbelül ez a recept marad a fő vezérfonal (leszámítva a záró csendes, már-már tábortüzes A legszebb ajándékot), persze mindig másféle, máshogy finom fűszerrel megszórva. Most külön nem fogok dalokat kiemelni, amúgy sem szokásom, elég csak elindítani az anyagot és úgyis visz magával a flow. Csak aztán nehogy azok kapjátok magatokat, hogy sokadjára indul el a cuccos!
Kinek ajánlom az AllSuckAll zenéjét? Annak, aki kedveli a seggrázó témákat, de a modern ízeket sem mellőző rock/metalt. De nem a boroskóla vonalról, ez annál sokkal, de sokkal jobb! Kinek nem ajánlom? Olyan nincs (na jó, de: a gyászzenék kedvelőinek nem biztos, hogy tetszeni fog), hiszen egy kellően üdítő muzsikáról beszélünk, amit hallgatva folyamatosan és egyre inkább magába húz. Koncerteken meg aztán meg pláne be fog indulni rá az élet (de alsó hangon is a fej), úgyhogy... Majd ott tali! Addig meg csapassátok ezerrel!
