Néhány kisebb-nagyobb módosítás, korrekció mellett akár ide is másolhatnám a The War On Drugs legutóbbi lemeze kapcsán írt bevezetőmet. Jóllehet a Gang Of Youths polcán még nem sorakozik Grammy díj, de már ők is tiszteletüket tették a Sziget Fesztiválon. A zenekar neve itthon mégsem forog közszájon; vagy ha mégis, akkor metal mentes napjaimon ezúttal sem a megfelelő fórumokon kutakodom.
Amit előzetesen tudni érdemes a minimalista design-ra felesküdött ötösről, az annyi, hogy a Sydney székhelyű csapat egy nemzetközi alakulat. A zenekar arca, David Le'aupepe szamoai és osztrák felmenőkkel rendelkezik, míg a billentyűs, Jung Kim koreai, illetve amerikai gyökerekkel büszkélkedhet. A dobos Donnie Borzestowski ellenben lengyel és ausztrál ősök leszármazottja, Tom Hobden gitáros szimplán brit, Max Dunn basszusgitáros meg Új-Zélandról érkezett a Gang-be. Az összképet ráadásul az is tovább kuszálja, hogy mind az énekes, mind pedig a hangszeres szekció egyes tagjai is billentyűznek, ha a szükség úgy hozza, sőt a koncerteken további muzsikusokkal képesek kiegészülni.
Ha már a The War On Drugs-szal húztam párhuzamot, az ausztrálok Adam Granduciel-je, azaz mindenese az énekes, gitáros, billentyűs David Le'aupepe, aki 2011-ben rakta össze a Gang Of Youths legkorábbi felállását. Az Angel In Realtime egyébként az ötös harmadik nagylemeze, egyben az első, melyet teljes egészében volt szerencsém lefülelni. A 2015-ös debütáló anyag a The Positions stílszerűen pozicionálta a zenekart, otthon bezsebelték a pozitív kritikákat, melyekben a helyi szakértők a Kings Of Leon, illetve Bruce Springsteen muzsikájához hasonlították a fiatalok zenéjét. A folytatás, a 2017-es évjáratú Go Farther In Lightness feljutott a helyi lista élére, illetve megkezdték a nemzetközi koncertezést is.
Egy hosszúra nyúlt lemezmentes időszakot követően, február végén érkezett a harmadik nagylemez. Az ausztrálok már a korábbi albumokon is hajlamosak voltak a gondolataikat nagyobb lélegzetű szerzemények képében megfogalmazni. Természetesen a friss anyagon is akadnak ilyenek, de a lemez most nem miattuk haladja meg az egy órás menetidőt, hanem szimplán azért, mert ezúttal tizenhárom dalt pakoltak a CD-re. Ezzel ugyan számszerűleg alulmúlták a legutóbbi korongot, de a játékidő most sem alkalmazkodik a bevett könnyűzenei formulához. Jóllehet szimplán rockzenében utaznak, de a konvencionális dalszerkezetek, az egyenes vonalú rádióbarát/rágógumi mentalitás mégis távol áll tőlük. A szakma egyaránt illeti őket indie jelzővel, illetve nevezik az ötöst alternatív rocknak, sőt akár brit popnak is.
Ha muszáj – márpedig jelen gondolatsor célja mi más lehetne - skatulyába gyömöszölni a Gang Of Youths zenei világát, akkor a három jelző közül az utolsó mellett tenném le a voksomat. A vonós hangszerek előszeretettel történő bevetése okán adja magát a Coldplay párhuzam, Le'aupepe hangja viszont gyakran kísértetiesen idézi Bono 2000-es évekbeli dolgait. A késői U2 hatása a zenei anyagon is nyomot hagyott ugyan, azonban az ausztrálokra nem igazán jellemzőek a The Edge által szállított szellős gitárdallamok. A tavalyi EP-ről már ismerős The Angel of 8th Ave lüktetése és dallamvezetése például a Manic Street Preachers világának közeli rokona. A Returnerben érzek valami folkos befolyást is, de a tagok gyökereitől eltérően, a U2 párhuzamot erősítendő mintha az ír népzene tenné tiszteletét ebben a szerzeményben. A későbbiekben épp úgy akad elektronikával alaposan megfűszerezett melankolikus pillanat (Unison), mint árnyalatnyi dance rock (Tend Of Garden), vagy épp epikus merengés (Spirit Boy és Goal Of The Century). Ezek mellett pedig az ausztrálok tarsolyában bőven akad további muníció, feltérképezendő anyag is.
A minimalista design mögé csomagolt Angel In Realtime tehát egy eklektikus pop/rock lemez, amiben el lehet - és szerintem érdemes is - merülni, de akár szimplán a háttérben is szólhat. Ha mégis hajlandó vagy az idő mellett némi figyelmet is áldozni a dalokra, az ausztrálok garantáltan meg fogják hálálni a törődést.
