Újabb klippel támogatta meg a nemrég megjelent albumát, a Hackney Diamons-ot a The Rolling Stones. A hangulatos Mess It Up-ra forgatott, Nicholas Hoult főszereplésével videó az alábbiakban található meg.

Jövőre lesz 35 éve, hogy megjelent az Annihilator bemutatkozó albuma, az Alice in Hell. A klasszikus nagylemez évfordulóját egy speciális fellépéssel ünneplik jövő júniusban.

Tizenegy év abszolút sikeresnek mondható közös munka után elváltak a Bring Me The Horizon és a zenekar billentyűs-vokálos-ütőhangszeres-producerének, Jordan Fishnek az útjai. Fishnek fontos szerepe volt a zenekar fejlődésében és népszerűvé válásában, nem mellékesen a dalszerzésben, így mindenképp érdemes lesz figyelni, mire megy a zenekar Fish nélkül és mit alkot Fish a BMTH nélkül. Alább a rövid, nem túl sokatmondó közlemények olvashatók.

A Dead Lord a retro hard rock hullám egyik túlélője. Úgy tűnik, hogy az épp egy évtizede debütált stockholmi klasszikus rock csapattal tartósan is számolhatunk. Ebben a körben pedig nemcsak a lemezek mennyiségére, hanem azok minőségére is gondolok. Hakim Krim a zenekarát ugyan fél évtizeddel később alapította, de a Dead Lord hasonló gyökerekkel rendelkezik és hasonló pályát írt/ír le, mint a szintén svéd Graveyard. Egyes tagok révén mindkét formáció kötődik a skandináv death metal mozgalomhoz, és zenei iránytűnek mindketten a ’70-es évek egy-egy emblematikus zenekarát, irányzatát választották.

A Roadhog egy – már nem is annyira – fiatal lengyel négyes. A krakkói heavy metal kvartett nevére pedig az Ossuary Records katalógusában figyeltem fel. Ráadásul a fenti lemezük már egy éves múlt, így ahogy a zenei trendeket tekintve ők, úgy a gyors reagálás szempontjából én sem vagyok naprakészséggel vádolható.

Újabb verzió készült a Winds Of Change-re, a Scoprions az örökzöldjét ezúttal a japán zenésszel, Yoshikivel (X Japan, The Last Rockstars) értelmezte újra, az eredmény az alábbiakban tekinthető meg. A dal maga amúgy a Yoshiki: Under The Sky című dokumentumfilmben csendült fel eredetileg, ez utóbbi szeptemberben debütált.

Saját dalokat tartalmazó albummal jelentkezett az éppen egy évtizede indult Zártosztály formáció. Az eleinte “csak” örömzenélésre, és főként a ‘80-as évekbeli Edda dalok hiteles előadására összeállt - Csillag Endre, Mirkovics Gábor, Donászy Tibor alapította - hazai supergroup (Lázár Zsigmonddal a billentyűk mögött) a 2019-ben kiadott Szétszakítva című négyszámos EP után, egy újabb énekesváltást követően fordult rá egy teljes nagylemez elkészítésére.

Már itt, az elején leszögezném, hogy a Hooligans-hez az előző lemezt felvezető videoklipekkel találtam el, és nem vissza. Szóval az előzmények en bloc kimaradtak nálam, a füldugó nélkül el- és kikerülhetetlen rádiós slágereket természetesen mindenki máshoz hasonlóan én is ismerem, a Zártosztályt megelőzően készült sorlemezeket viszont a maguk valójában egyáltalán nem.

A múlt heti egyéni listák után most megmutatjuk, az összesített statisztikák alapján melyek voltak a RockStation szerkesztőségének kedvenc lemezei. Idén a szokásosnál is szétszórtabb lett a mezőny, például az összesített első helyezett egyikünknél sem volt a csúcson (igaz két helyen második volt), így nem lett annyira kiugró pontja egyik nagyobb névnek sem, de a szavak helyett akkor lássuk inkább a mezőnyt!

A Fekete Zaj még sötétebb kiadása idén is a két ünnep között, december 29-én lesz a Dürer Kertben. A teljes házat bevesszük: Zajongó-tali, sok-sok izgalmas fellépő és afterparty lesz a menü.

A svéd Orbit Culture december elején friss kislemezzel jelentkezett, ennek egyik dalához készült most videó.

A Brujeria tavalyi teltházas bulija után ismét Budapest felé veszi az irányt. A brutális dalairól ismert, rejtélyes mexikói banda szeptemberben jelentette meg új, Esto Es Brujeria című lemezét, amely az elmúlt évek pánikjának és polgári zavargásainak ad dühös hangot. Az extrém metal formáció kreálta zűrzavarhoz mi is társulhatunk június 15-én, az Analog Music Hallban egy alapos dühterápiára.

Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Most például lángoló szerzetesekkel, anyuci forró pitécskéjével, vagy a korai death metal henteléseivel bővül a sor.

A tavalyi Deserted Fear lemez egy régi restancia, ha csak személyes szinten és egy maréknyi olvasónak címezve is, de az. A talán leginkább túltelített underground irányzatban, a death metalban havi szinten tucatszámra jelennek meg a friss kiadványok, a zsáner önjelölt megreformálói is szép számmal termelnek, de a hagyományos vonalon sem tapasztalhatók a hiánygazdaság tünetei.

Képzeljük el a Barba Negra komplexumot a város bármely pontjából ideálisan megközelíthető helyen, hűtőkamra-effektus nélkül, dimenzióit tekintve négyzetre emelve, és megkapjuk az egykori gyárépületből háromtermes koncerthelyszínné varázsolt Klokgebouwt. /Fotó: Marcel Krijgsman/

Március idusán újra lecsap az Vltimas, már ami a nagylemezeket illeti. A második korongjára készülő, Blasphemert, David Vincentet és Flo Mounier-t a soraiban tudó zenekar az Epic címet adta az anyagnak, melyről az első dal már kint is van. Ez a Miserere címet kapta. /Fotó: Jolanda Simeonsa/

Már elérhető a Diabolus In Musica új anyaga, a Sárkányfejezet című EP. A csomagról a Beszélj szépen című dalhoz most egy videó is készült, amiben elég fura fejű emberek tolmácsolják az amúgy tök király nóta mondanivalóját. Nyomjátok, nyomjátok szépen! Aztán a végén még lehet, hogy lesz is valami csavar a sztoriban.

Az okkult, azaz a blackes heavy metalnak egy-másfél évtizede volt egy felfelé ívelő időszaka, persze szigorúan az underground léptékében gondolkodva. A Portrait, a Tribulation és az In Solitude nyomán a heavy metal felől, blackes ízek hozzáadásával – vagy épp az ellenkező irányból érkezve – többen próbálkoztak a sötét praktikákkal. A Mercyful Fate-féle csapásvonalon – alkalmanként ugyan recsegős vokálokkal megtámogatva, de – ígéretes lemezek is születtek. Az underground tűzbe borításáról nem beszélhettünk, a fellángolás pedig azóta alábbhagyott.

Ez az év mondhatni, hogy tele van jobbnál jobb zenekarokkal. Ennél könnyebb még soha nem volt felfedezni magadnak valami újat. Korábban nem jött szembe velem ennyi zene, korábban nem találkoztam ennyi érdekes projekttel. Év végén azt hinné az ember, hogy ennyi volt, erre fel belebotlik Sambe.