Tizenkilenc éve jelent meg a Deftones ritkasággyűjteménye, a beszédes című B-sides & Rarities. A pakk most egy hivatalos vinyl újrakiadást kapott, ennek apropóján pedig érdemes megnézni, mit is „tud” ez az anyag, meg amúgy is: miről van itt szó?
2005. A zeneipar egyre inkább elveszti az addig mindenható, nagyipari jellegét, az internet és persze a letöltések, fájlcserélő oldalak térnyerése egyre inkább aláás az fizikai eladásoknak, így a kiadók igyekeznek még abba kapaszkodni, amibe még lehet. Érdemes csak belegondolni, mennyi akkoriban menő zenekar adott ki best of lemezt abban a pár évben, azaz 2004-05 környékén. Ez a szám még akkor is relatív magas, ha még annak meg is volt az időbeli apropója. Csak így hirtelen a Red Hot Chili Peppers, Marilyn Manson, vagy a Korn válogatásait említeném meg. Igen, utóbbi kettőnél éppen kiadóváltás is volt, ami miatt a volt „istálló” még próbált egyet-kettőt sápolni az egykori fejőstehenein, de ott volt mindkét bandánál az első lemezhez számított tizedik évforduló is.
Az ilyen eladásgerjesztő kiadványok másik, mondhatni munkásabb, de mindenképpen érdekesebb fajtája volt a ritkasággyűjtemény, ami a nagy zenekarok itt-ott elszórt nótáit, alternatív verzióit, akusztikus átiratait, remixet, kiadatlan számait szedte egy csokorba. Ilyen volt például a Static-X 2004-es Beneath, Between, Beyondja, vagy éppen a jelen írás tárgyát képező Deftones válogatás, csak hogy ebben a korszakban maradjak.
Akkoriban, ha igazán nagy fan voltál, sok zenekarnál szinte lehetetlen volt levadászni minden nótát, úgy kellett bújni mindenféle fansite-okat, legális és illegális forrást, hogy egy-egy érdemes, érdekes számba végre belefuss (aztán persze még pluszban illett reménykedni, hogy az *összes kedvenc zenekarod featel egy dalban* pont empéhárom az nem egy vírusos valami). Tudom, én is csináltam ezt, mert hát sem anyagi, sem forrásbeli (azaz nem volt lemezbolt a közelünkben) lehetőségem nem volt a különböző lemezeket megvásárolni. De mindig vadásztam azokat a számokat, amik nem a soralbumokon jöttek ki, mert mindig megvolt azoknak a különleges hangulata.
Emlékszem, mennyi ilyen bootleg válogatásba bele lehetett futni, amelyekben javarészt tényleg összeszedték, vagy megpróbálták összeszedni az adott zenekar félig-meddig elfeledett dalait és egyéb demós, vagy különleges koncertszámait, remixeit. Nyilván ezek jó része véletlen sem hivatalos forrásból fizikai formában is elérhetők lettek, ezek közül egy-kettő nekem is van a gyűjteményemben.
A Deftones, illetve a Maverick is lazán bejátszhatta volna egyébként a válogatáslemez kiadását, de lehet úgy voltak vele, hogy négy album után még annyira talán nincs értelme. Igaz, volt már olyan zenekar a történelemben, aki két-három korong után már válogatást jelentetett meg, így nem lett volna nagy meglepetés a Deftonestól sem, de szerencsére a rögösebb utat választották.
Nem lehet mondani, hogy félmunkát végeztek, mert az itt-ott felvett feldolgozások mellé kerültek kislemezen elejtett B-oldalas nóták, akusztikus verziók (persze szintén maxikról), illetve az The Cure előtt tisztelgő MTV Icon műsorban általuk előadott nóta. Egy óra tömény muri, le a kalappal! A feldolgozások mind jól sikerültek, szerencsére a Deftonesnak van annyira egyedi stílusa és hangzása, hogy azok ne szimpla utánjátszások legyenek. Persze mondjuk egy Simple Mant nagyon nem lehet átvariálni, de ha más nem, Chino hangja azt is átrakja a deftones-i univerzumba hiba nélkül.
Hiába a széles merítés, már ami a forrásokat illeti, a lemez összképe nem csapongó, amin persze segít az is, hogy a dalok többségét újramaszterelték erre a kiadványra, így nincs az, hogy egy későbbi dal cseng, mint a legnemesebb kristálypohár, a régi meg kopog, mint a bádogbögre. Mindegyik gyönyörűen, egységesen szól. Az igényesség tagadhatatlan!
A számok szép ívben helyezkednek el, bár az én rendszermániámat mindig is birizgálta, hogy pl. az akusztikusok miért nem egymás mögött sorakoznak fel. De ez egyéni szoc probléma, ahogy mondani szokás. Egy tökéletes válogatásról beszélünk. Persze például a B-oldalas számok nem hiába nem kerültek fel a nagylemezekre, vagy stílusban, vagy hangulatban elütöttek onnan, viszont a Deftones, mint név eleve garancia egy hangulatra, egy szintre.
Ennyi év távlatából dalokat talán nincs értelme kiemelni, hiszen ezeket a trekkeket mindenki ismeri, aki szeretné. A nem reprezentatív felmérésem (Spotify-hallgatottság) alapján bizony ismerik is rendesen, minegyik milliós lejátszás felett jár és ahogy ismerem ennek a zenemegosztónak az algoritmusát, ezeket a tételeket „random” biztosan nem nagyon dobálja be a playlistekbe.
Ha van időtök, mindenképp hallgassátok meg (újra) ezt az összeállítást, hiszen nem csak egy „random” válogatást kaptok, hanem egy igazi zeneipari mementót, egy korképet egy olyan időszakból, ahonnan a fanatikusok komoly időmennyiséget áldoztak arra, hogy meglegyen az összes olyan dal a kedvencüktől, amit csak itt-ott, még fizikai megjelenéseken is ritkán lehetett elérni. 2005-ben ezeknek az arcoknak segített a B-sides & Rarities, legalábbis adott egy könnyítést, hogy ténylegesen hivatalos formában legyenek ezek a kincsek elérhetők.
A korábbi kiadásokhoz annak idején járt egy DVD is az addig, azaz 2005-ig kiadott klipekkel, plusz a Root addig ki nem adott videójával, nyilván itt, ma már nem sok értelme lett volna berakni a tokba, hiszen ezeket a filmecskéket a videómegosztók révén bárki összerakhatja egy listába pár perc alatt. Max a menü marad ki az élményből.
A friss kiadás az időbeli terjedelem miatt dupla vinylen lett elérhető, melynek három oldalán terpeszkedik a dalsorozat. Az teljesen tisztelendő, hogy nem 3-3 számokat raktak egy oldalra csak azért, hogy legyen a D-oldalon is valami, hanem relatíve kimaxolták a lehetőségeket. A negyedik oldalra így egy „etching” került, rajta a borítón is látható zenekari logóval. Egyszerű, de kézenfekvő és ötletes!
Egy biztos: ez egy hibátlan összeállítás, amiben a dalok egytől-egyig, legyen az feldolgozás, B-oldalas dal, vagy akusztikus átirat, maximálisan és büszkén viselik a Deftones keze nyomát. Ha még nincs a gyűjteményben, mindenképp vigyetek haza egyet a lehető leghamarabb!
Theshattered
Madonna kedvenc nu metal zenekara még 2005-ben jelentkezett ezzel a gyűjteményes anyaggal. Azon persze el lehetne vitatkozni, hogy a pop királynője ápolt-e bármilyen viszonyt a stílussal, vagy a sacramentóiak annak idején esetleg csak egy jól fizető üzlet reményében kerültek a Maverickhez. Az a kérdés meg, hogy a Deftones nu metal-e, egyáltalán az volt-e valaha, akár vérre menő vitákat is generálhat.
A B-Sides & Rarities egy antológai a zenekar első tíz, lemezes évéből, azaz az 1995-ös Adrenaline albumtól a 2003-as Deftones korong kifutásáig terjedő időszak ilyen-olyan-amolyan bónuszait, remixeit, ritkaságait tartalmazza. Ha jók az infóim, a legfrissebb itteni darab a Helmet feldolgozás 2005-ös remixe, azt viszont nem sikerült megfejtenem, hogy ténylegesen melyik dal a legkorábbi eresztés. Aki már végigolvasott legalább négy-öt Deftones interjút, tisztában van vele, hogy a csapat egy olvasztótégelyként indult, homlokegyenest ellentétes zenei irányokból érkező arcok zenekaraként. A frontember, Chino Moreno sosem tagadta, sőt manapság is rendszeresen hangoztatja, hogy az indie/new wave vonalról érkezett, fő hatásai pedig egyebek mellett a Depeche Mode, a Duran Duran és a The Cure – ezt amúgy szólóban rendszeresen is igazolja, legutóbb például ezen a lemezen.
A Deftones másik fő arca, a gitáros Stephen Carpenter viszont Chino szavaival élve kő-metalos, a ’90-es évek elejének groove-centrikus metalja az igazi otthona. Az már csak extra, hogy az ős-rock vonalat (Cream, illetve Hendrix) preferáló Abe Cunningham dobosnak meg jazzes gyökerei vannak. A Deftones zenei világa ezek mindegyikéből merít, az meg az eltérő karakterekből adódóan egy kisebb fajta csoda, hogy harminc év alatt még nem sikerült annyira egymás agyára menniük, hogy végleg feloszlassák a zenekart.
Az előző mondatok a jelen kiadvány szempontjából feleslegesnek tűnhetnek, de a mögöttes infók ismerete nélkül az ember csak kapkodni fogja a fejét, ha vaktában, egyetlen nekifutásra végigtolja ezt a kompilációt. A gyűjtemény szerkesztője számára ugyanis az volt a rendezőelv, hogy nincs rendezőelv. Az akusztikus darabok, a különféle irányzatokhoz tartozó előadóktól elővezetett feldolgozások, az élő felvételek és a remixek, meg az előzőek ilyen-olyan változatai (a feldolgozás remixe, netán az élőben rögzített akusztikus verzió) váltogatják egymást, még az időrenddel sem törődve. A vegyesfelvágott iskolapéldájával van tehát dolgunk, amúgy meg a kiadvány címe alapján mi mást várhatnánk?! A dalok túlnyomó része feldolgozás.
Az érintett szerzők skálája pedig a new wavetől kezdve a southern rockon, az indie-n, a dream popon, a pop rockon és a gothic rockon keresztül egészen az alternatív metalig terjed. Egészen pontosan olyan előadók lettek kiszemelve, mint Sade, a Lynyrd Skynyrd, a The Smiths, a Cocteau Twins, a Duran Duran, a The Cure, vagy a fentebb már emlegetett Helmet, és akkor még a post hardcore-os Jawbox-ot nem is említettem.
A coverek mellett akusztikus önfeldolgozások is szép számmal találhatók a dallistán. A Digital Bath kapcsán ugyebár ez a húzás szinte tálcán kínálta magát, a Change (In The House Of Flies) esetében sem olyan meglepő a választás, ellenben a Be Quiet And Drive (Far Away) papíron nehezebben elképzelhető ebben a verzióban. Mégis mindhárom működik.
Az információk tömege és a szerteágazó zenei irányok ijesztőnek tűnhetnek, ha viszont Deftones-fan vagy, ez a tény önmagában édeskevés ahhoz, hogy kihagyd a gyűjteményt (a gyűjteményedből). A tisztesség kedvéért viszont még egyszer illik nyomatékosítani, hogy a Deftones: B-sides & Rarities kizárólag a rajongóknak szól. Ismerkedés céljából meg ott a White Pony, az Around The Fur vagy akár az Adrenaline, a kevesebbet hivatkozott későbbi lemezekről nem is beszélve. Az eredeti változatában 2005-ös kompiláció az elmúlt évtizedben kapott egy LP-s újrakiadást, de a CD verzió akkor kimaradt a szórásból, arra szeptember elejéig kellett várnunk. Deftones rajongóként azt mondom, hogy szerintem megérte.
Rattlehed18
