
Jövőre elköszön a közönségtől a Destrage

Közel húsz éves fennállása alatt először jutott el Magyarországra októberben a Destrage, méghozzá a friss SO MUCH.too much. albumát népszerűsítő „kampánya” során. A metalcore vonulat részeként indult, de ma már a saját hangján megszólaló – és újabban basszusgitáros nélkül koncertező – olasz formációt Matteo Di Gioia gitáros képviselte a turnét lezáró budapesti buli előtt lefolytatott beszélgetésen.
Még ha önmagában a „metalcore” nem is a legideálisabb hívószó számomra egy zenekar felfedezéséhez (ideértve a koncerteket is), a műfaj fejlődését illetően nem árt képben lenni. Főleg, ugye, ha ilyen témájú oldal szerkesztője az ember. És amennyiben azon is túl tudja tenni magát valaki, hogy ilyen bulin gyakran stúdióban rögzített díszítőelemek is szólnak a hangszeres játék mellett, akkor határozottan jól is szórakozhat.
Mindig akadt, aki azon kísérletezett, hogyan lehet a metal legelvetemültebb irányzatait tiszta énekkel vegyíteni. Kedvenc őrült zsenink, Devin Townsend az ezredforduló tájékán a Strapping Young Lad thrash / death / black / groove / noise / ipari stb. elegyét spécizte fel a maga egyedi dallamaival. 2004-ben a The Dillinger Escape Plan Miss Machine albumán Greg Puciato adta be a névjegyét a matekos avantgárd / metalcore alapokra. A sort lehetne tovább is folytatni, de ugorjunk inkább a mába. A húsz éve alakult olasz Destrage ugyanis, részben az előbb említettek nyomdokain haladva, hasonló törekvéseket fejt ki.
…Na, szóval az ember néha kimerészkedik a kényelmi zónájából, és belehallgat a modern idők muzsikájába. Egyrészt ugye nem árt valamennyire képben lenni azt illetően, mire gerjed a fiatalabb korosztály. Másrészt nem tagadom, ezt az immár ötödik albumánál tartó olasz zenekart jó ismerőseim ajánlották figyelmembe, akiket ráadásul közeli viszony fűz az egyes tagokhoz.