Itt van a Balhés borítók sorozat 19. része, amiben megint egy szép adag állatság jut majd. Lesz itt móka, kacagás, ököl, tehén, csók, testek és még több Iron Maiden, szóval... Nézzünk is rá a dolgokra!
Itt van a Balhés borítók sorozat 19. része, amiben megint egy szép adag állatság jut majd. Lesz itt móka, kacagás, ököl, tehén, csók, testek és még több Iron Maiden, szóval... Nézzünk is rá a dolgokra!
Mivel már egy hónapon belül vagyunk a Megadeth budapesti koncertjéhez mérten, ezért úgy gondoltam, ellövöm a Mustaine-művek lemezborítóinak rangsorolását, egyfajta felvezetésként a bálhoz. A feladat nem könnyű, hiszen itt van negyven év termése, tizenhat album és fontos figyelembe venni, újra kihangsúlyozom, hogy itt nem a dalok, hanem maga a front, a képi körítés adja az alapot.
Mint mindenki tudja, a zenekarok rendszerint az első pár lemezen szállítják le az igazi klasszikus témáikat, aztán utána kicsit csökken a lendület, beállnak egy kaptafára és jönnek a jobb esetben jó, de rendszerint kevésbé erős albumok. Ebben a videóban tíz olyan lemezt mutatok be, ami az adott zenekar karrierjében úgy lett fontos mérföldkő, hogy egyáltalán nem a korai időszak terméke volt.
Nemrégiben elhunyt Ferich Balázs, a Blind Myself korábbi basszusgitárosa, aki a jelen videó tárgyában, a Négyszögölön is pengetett. Igaz, még nem mostanra terveztem ezt a videót, de ha már sajnos így alakult, akkor már egyfajta tisztelgésképpen előrehoztam azt.
Megérkezett a legújabb Metalhead Box, amiben ismét a mondhatni szokásos jóságok jöttek, de mély milyenek! Nem is húznám az időt, mutatnám, mik azok!
Itt a balhés borítók sorozat tizenhatodik része. Az előző, Cannibal Corpse borítós tematikus rész után a sorozat megint visszatér a normál kerékvágásba, ráadásul szerintem egész jó sztorikkal a fedélzeten.
A napokban befutott a szerintem januári Metalhead Box, vagy már fene tudja, hogy kell ezt számolni. Legyen január, aztán rendben vagyunk. Akárhogy is, már pont gondolkodtam, merre jár, amikor jött az értesítés, hogy irány a posta, így máris felfelé görbült a szám. De mutatom, miért!
Korábban kaptam egy kérdést, hogy ugyan lesz-e Cannibal Corpse rész a Balhés borítókban, amit teljesen validnak gondoltam, mivel... Nos, az első felvonásban igen gyorsan, pár szóval letudtam ezt a gyönyörű és balhékban gazdag munkásságot. Most itt az ideje, hogy kicsit rászálljak a kannibálok grafikai termésére, úgyhogy... Indul a szaftos, cafatos, de minden esetben rajzolt és polgárpukkasztó utazás!
Úgy gondoltam, most egy régóta halasztott adósságomat törlesztem, megcsinálom a Slipknot albumokról szóló RANKsorolómat. A zenekar, habár már régóta a legnagyobb metal zenekarok között figyel, azért elég hullámzó színvonalú lemezeket produkált, ezeket próbálom kicsit sorba szedni.
A rockzenében az úgymond "balhés" borítók tárháza szinte kifogyhatatlan. Erre jó példa az új Balhés borítók rész, amiben még mindig jut bőven nagy zenekarok problémás lemezfrontjaiból. Az igazi nagy öregek mellett persze lesz itt pár kevésbé befutott formáció is, de... Inkább nézzétek meg!
Az elmúlt napok egyik legnagyobb hullámát verő híre a Slayer újjáalakulása volt. Van, akinek nem tetszik ez az egész, van, aki üdvözli a lépést, én pedig... Elmondom a véleményemet, hogy is látom az egészet.
Nem igazán volt tervben, hogy kimondottan csonkolós balhés borítókat mutassak, de a kutatások és ajánlások révén annyi ilyen felhalmozódott, hogy úgy döntöttem, a szerencsétlen tizenhármast, azaz ezt a részt ennek áldozom be. Csakis erős gyomrúaknak!
Bizony már húsz éves az az album, amit fura német űrhajósok és dagadtnak bebugyolált rocksztárok promóztak meg annak idején a TV-ben. A Rammstein a Reise Reiséval szépen beszögelte magát a nemzetközi arénaprodukciók közé, ahonnan azóta sem lehet kirobbantani őket. Íme a sztori!
A halál és a halál témájának körüljárása valamiért a metalzene egyik tartóoszlopa. Alig találni olyan előadót, akinél ne kerülne elő ez a témakör, így a mostani Metalhead Box sem szűkölködik ebben. A menüben ezúttal is nagy legendák és király underground cuccok!
Mivel már régen volt rankelő videó, ezért úgy gondoltam, épp itt az ideje egynek. A kiszemelt témakör az egykori sokk-rock szupersztár, a sokak számára félelmetes antikrisztusként kezelt Marilyn Manson munkássága lett, legalábbis nagylemez szinten. Videó!
Idén lesz tizenöt éve, hogy megjelent a Dream Theater tizedik albuma, ami egyben az első Mike Portnoy éra utolsó albuma is lett. Habár sokaknak nem szíve csücske ez a lemez, én pont, hogy a kedvelők táborát erősítem, úgyhogy ebben a videóban erről az albumról fogok beszélni kicsit.
Ha egy dal magyar földön mutatkozik be, az mindig jó érzés, hiszen kicsit a "miénk" lesz ezáltal a nóta, lesz valami extra kötődése az itthoni rajongókhoz. Ráadásul nem is egy olyan dal is van, ami itt "nyitott", talán több is, mint gondolnátok. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót.
Van, hogy egy zenekar akarva-akaratlanul, de kicsit túlfeszíti a húrt. Hogy most azt dalokban teszi, az egy dolog, hiszen a rock és a metal mindig is valamilyen szinten a lázadásról szólt, de sokszor már a képi körítés is átlép egy bizonyos határt. Most például cicikkel, gyilkosokkal, gyilkosságokkal és egy kaki Jézussal.
Megfigyeléseim szerint a rockzene körülbelül tízévenként megújul, legalábbis más irány, más zenekarok lesznek a "menők". Ez persze egyéni megfigyelés, lehet véletlen sincs így, én mégis elmagyarázom, mire is gondolok. A videóban átveszem a rockzene múltját, jelenét és megpróbálom a jövőre vonatkozó gondolataimat is kifejteni, szóval remélem, tetszeni fog a móka. Fontos, hogy lehetetlen lenne minden stílust és minden zenekart felsorolni a példákban, így tudom, hogy maradt ki még ez-az, de amúgy meg két órás lenne a videó. Az talán meredek lenne.
Nem ritka eset, hogy egy zenekar külön megnevezést alkalmaz a rajongóira. Így nem szimplán "rajongók", vagy "fanok" a követőik, hanem valami extra titulus tulajdonosaik ők, ami valljuk be: erősíti a kötődést az előadó és a nagyközönség között. Ezek közül mutatok be pár példát.