Éppen tegnap mutattunk két új dalt a hamarosan Ótta címmel megjelenő új Sólstafir lemezről, ma pedig azzal a jó hírrel tudunk szolgálni, hogy november 19-én a lemezbemutató turné keretében a Dürer Kertben lép fel az izlandi zenekar. További információkat ITT találtok.  

Egyik kedvenc zenekarunk a Sólstafir augusztus 29-én jelentkezik új lemezzel, Ótta címmel. Az elsőként közzétett címadó dal után most itt Lágnætti. Kattintani mindenképpen érdemes.

Az izlandi nagymesterek végre újra új nagylemezen dolgoznak. A 2011-es Svartir Sandar lemez óta most jutottak újra el a stúdióba és a fenti képet osztották meg a Facebook oldalukon. Hát mi eléggé várjuk az új albumot.

December 9-e óta nem voltam koncerten, ami a magamfajta fanatikusban igen erős elvonási tüneteket produkál. Nagyon vártam hát a szombat estét, mert igen ígéretes felhozatallal állt elő a Phoenix. Persze engem az izlandi hősök újbóli eljövetele izgatott leginkább, de előzetesen adtam esélyt a másik két fellépőnek is, ne mondja senki, hogy nem kellően felkészülten lépek a kötelek közé.

Iszonyatos másnaposságtól meggyötörten érkeztem a Dürerbe, kialvatlansággal és tompa aggyal kísérve. Mivel igen korai kezdés volt, amit nem is igen tudtam mire vélni, lévén mégiscsak szombat van, most az egyszer hálát rebegtem az égieknek, mert egy késő éjszakába nyúló happeningnek nem igazán örültem volna. Mire betoppantam a nagyterembe, már az első számát nyomta a Gorgoroth oldalhajtásaként elhíresült Sahg. Bulijuk nem hagyott mély nyomot bennem, de ez nem a zenekar hibája, egyszerűen a zenéjük nem az én világom. Az Audrey Horne-nak milliószor jobban tudtam volna örülni, de pechemre egy nappal a pesti buli előtt szálltak ki a turnéból, hogy aztán némileg átalakulva már Sahg-ként nyomják ezt a sötét, de igen technikás metált vagy nemistudommit...

Márciusban még jobb eséllyel alig indul el a téli kiolvadás, mikor a Dürer Kertben meginvitálunk benneteket a mindent elsötétítő évszak utolsó, ám igazán nagyot szóló eseményére. Ugyanis három olyan zenekar váltja majd egymást a színpadon a Long Distance Calling, a Sólstafir és a Sahg képében, akiknek egytől-egyig mást ad a fagy és a hideg.

Márciusban még jobb eséllyel alig indul el a téli kiolvadás, mikor a Dürer Kertben meginvitálunk benneteket a mindent elsötétítő évszak utolsó, ám igazán nagyot szóló eseményére. Ugyanis három olyan zenekar váltja majd egymást a színpadon a Long Distance Calling, a Sólstafir és a Sahg képében, akiknek egytől egyig mást ad a fagy és a hideg.

A Sólstafir első hazai vendégszereplését megelőzően azt sem tudtam, hogy ezeket az izlandi cowboyokat eszik e vagy isszák. De hála Máténak, hamar híre ment a zenekarnak, és a Köld című lemezük elég gyakori vendége lett a lejátszómnak. A zenekar black metálos cuccai annyira nem hoztak lázba, de a Köld atmoszféráját nekem találták ki. A Pale Rider, a She Destroys Again vagy a 78 Days In Desert akkora kedvenc lett, hogy mindenképpen látni akartam Őket.

A sástói Fekete Zaj Fesztnél pedig keresve sem találhattam volna kiválóbb rendezvényt. A fesztivál szervezőit minden dicséret megilleti, hiszen egy Pesttől alig órányira lévő hangulatos kisvárosba varázsoltak egy bensőséges hangulatú fesztivált, ami méreteit és szervezettségét tekintve a Sziget kezdeteinek felel meg. Időutazás volt ez a javából, egy élhető és roppant hangulatos helyszínnel. 2 óra elteltével már minden arc ismerős volt, a helyszínek közti átjárás pedig csak perceket vett igénybe. Innen kívánom Zéróéknak, hogy sok-sok éven át tudják megrendezni ezt a fesztivált, mert hatalmas űrt töltenek be, és eközben ne "szigetesedjenek" el sosem.