A 2009 végén alakult budapesti Till We Drop sem a „lassú víz partot mos” gyakorlatba átültetését favorizálja. A fiatal tagokból álló pop punk formáció debüt lemeze The Summer Triangle címmel a német Let It Burn Records-nál jelenik meg október végén. Erről, a múltról és a zenekar előtt álló lehetőségekről beszélgettünk Újhelyi Endre gitárossal.
RS: Ti sem sokat tétlenkedtek. Két év alatt egy rakás koncert és most az első lemezetek is megjelenik október végén, ráadásul külföldi kiadónál. Kezdésnek azonban kicsit mesélnétek a megalakulásról és a névválasztásról? Egyáltalán hogyan írnátok le a pop punk-ot?
Jól mondtad, kb. tényleg két éve alakult a zenekar. Mindannyiunknak volt már tapasztalata a zenélésben, mondhatni kettő banda romjain épült a Till We Drop. A két Orbán fivér a Ghost of Shelter-ből, mi hárman (Bálint, Pete és én) pedig a Fuwdo-ból kerültünk a csapatba. Valamennyiünk ekkortájt szenvedte el szeretett kvintettje végét, de ugye ismeritek az öreg és igaz mondást, hogy minden vége, valami új kezdete. Ez itt is bizonyosságot nyert, hisz aktív részesei voltunk az éjszakának, így nem volt nehéz egymásra találni. A stílust nem tudatosan választottuk, ez ösztönszerűen jött belőlünk és mikor számonkérték rajtunk, hogy „na de mégis milyen zenét játszotok” és már nem jöhetett szóba a válasz elkerülésére alkalmazott rock kategória, talán a pop-punk-hoz álltunk legközelebb. De nem vagyunk egy, a szó szoros értelmében vett pop-punk banda, mert mi sem vagyunk pop-punkerek. Mivel elég nyitottak vagyunk mindenféle zenei stílusra ezért az általunk írt számokat se lehetne egy kalap alá venni.