Az év végére befutott hozzám még egy stoner-grunge anyag, amit feltétlen meg kell veletek osztanom. A Rottin' Green idei lemeze engem egyből levett a lábamról, így az évet egy nagyon pozitív ismertetővel fogom zárni. Csekkoljátok, itt van az Atomic Trip!
Azért egy kicsit számot kell vetni erről az évről. Egy évvel ezelőtt kitaláltam, hogy minden héten jelentkezem majd egy lemezismertetővel, ahol főleg underground zenekarok lesznek terítéken. Jelentem, több, mint 51 lemezismertetőn vagyok túl. Néha becsúszott egy-egy plusz. Kétszer voltam nagyon szar helyzetben, amikor konkrétan vasárnap reggel írtam meg a heti lemezismertetőmet. Szintén kétszer volt olyan alkalom, amikor három héttel előre tudtam dolgozni, mert annyira sok jó anyag jött ki akkor. Kemény fába vágtam ezzel a fogadalommal a fejszémet, mert marha nehéz minden héten magadra erőltetni, hogy nem csak azt hallgatsz, amit akarsz, hanem azt is, amiről írni kell. Ettől függetlenül nagyon élveztem a dolgot és meg kellett így a végére állapítanom, hogy Lengyelországban marha sok jó zenekar van, illetve Dél-Amerika erős még a felhozatalban, habár ott inkább a thrash-groove metal megy jobban, de ez nem meglepő (Soulfy-Sepultura). De mit hoztam most?
A Rottin' Greennek már a neve árulkodó, itt is a marihuana lengi be a dalok alapjait. Az új albumuk az Atomic Trip pedig valóban egy atomnagy utazás! Úgy tudnám leírni a zenét, mintha összepakoltad volna a Life Of Agony énekstílusát Mester Tamás nyáladzós énje nélkül, ami megvan támasztva egy nagy adag, néhol Sabbath-os témával, amik kapnak egy nagy adag klasszik stoner ízt. A zenekar 2016 óta működik és nem is értem, hogy eddig miért nem hallottunk róluk, pedig a szomszédban működnek, egészen pontosan Lengyelországban. A stoner muzsikából megszokott trió felállást képviseli a zenekar, és olyan zenéket pakol alám közel negyvenöt percen keresztül, hogy az a sok Last Christmas hatást félmásodperc alatt kinyírja.
A hangzásra egy rossz szavam nem lehet, minden úgy szól, ahogy kell, különösen tetszik a basszusgtiár hangja. Az album már az első riffjével megmutatja neked, hogyan kell mozgatni a nyakacskádat, ha pedig nem éreznél rá, akkor egy klasszikus, wah pedálos szóló segít az egészben. Elsőre nekem itt a Belzebong jutott eszembe. Hiába... egy országból jött a két banda, csak aztán bejön az ének. Amit elsőre nem ismertem fel, hogy mégis mi lehet ez? Mire emlékeztet? Aztán leesett, hogy a Jack Jack tiszavirág életű zenekarban Mester Tamásnak volt hasonló orgánuma, csak ott sokkal több volt a bugyit nedvesítő affektálás, amit a magamfajta stoner arc nem kedvel. Próbálhatnék rosszat írni az albumról, vagy kiemelni dalokat, de nem igazán megy. Két okból sem. Youtube-on hallgatom az albumot és gőzöm sincs, hogy melyik dal melyik, illetve az összes dalban van valami, ami miatt megragadja a figyelmem. A nyitó Atomic Trip-ről már dumáltam, a tíz perces dal után, egy sokkal lendületesebb, csorda vokálos dal következik, amire tuti megmozdul mindenki majd a nézőtéren.A Wasted név kicsit elcsépelt az én olvasatomban, de a lendületes, pár perces dal, azért így is megmaradt a hallójáratomban. A zenekar remekül ötvözi azt a lendületet, ami benne van a legjobb Life Of Agony dalokban, és ezt megtámasztja olyan belassulós riffekkel, amik meg kitekerik az ember nyakát és erre jön néhány olyan wah pedálos szóló, amiket Kirk Hammet is megirigyelne. Srácok, Hölgyeim! Hallgassátok meg a lengyel tesók zenéjét, mert eszméletlen király.
Kicsit megfáradtam én is az év végére. Jót fog tenni egy kis pihenő, hogy jövőre újabb lemezekkel tudjalak bombázni titeket! Addig is...Kellemes Ünnepeket!
Béke, Szeretet, Metal!
