A nyárral együtt júniusban megérkezett az új AFI album is, a Bodies. Jómagam nem vagyok egy keményvonalas AFI rajongó, jobbára a felszínt kapargattam mindig is a munkásságukban. Azonban a stílust szeretem, amolyan slágerrock számomra. Na, de lássuk felérnek-e a friss számok a Miss Murderhez.

A Bodies a 11. stúdió albuma az immár 30 éves kaliforniai együttesnek. A lemez munkálatai még tavaly év elején elkezdődtek azonban a Covid itt is közbeszólt. Viszont így szép kis évfordulós album lett. 11 dal található rajta, amelyből 5 már régóta elérhető a közönség számára, így aki aktívan követi őket annak már ismerős dallamok csendülnek fel a találkozás során.

A Twisted Tongues -al indulunk, amely egy kellemes lassú kis dal. Az érdeklődést felkelti, felvezetésnek jóra sikerült. A dalszöveg 2017 táján íródott, Davey Havok egy rádióinterjúban beszélt erről és hogy utólag visszatekintve a szöveg "előrelátó" volt. Meglehet. A Far Too Near már pörgősebb az első másodpercekben megtetszett annak ellenére, hogy nem egy mély mondanivalóval bíró dal.

Az album felettébb hullámzónak tűnik nekem. Kezdtünk egy nyugodt számmal aztán egy kis klasszik pörgés majd egy rádiós dal. Ugyanis a Dulcería simán elmegy a rádiós listákra. Ehhez a számhoz klip is készült, amely április végén jelent meg. Eddig ez a kedvencem az albumról. A klip is igazán művészire sikeredett, picit talán elvolt is nekem, viszont szeretem amikor közelről mutatják a gitár- vagy éppen dobjátékot.

A soron következő On Your Back is kapott egy videót az album megjelenése után. Tetszik, hogy már a második olyan dalnál járunk a lemezen, ahol a dalszöveg is kicsit gazdagabbra sikerült. Azonban még mindig hullámzunk. A Bodies egy amolyan „korszakok” albuma lett az AFI-nak. Az évtizedek alatt számos stílusban kipróbálták magukat, hiszen a gördeszkás rock daloktól a gótikus színháztermes stílusig fel tudnak mutatni sikeres számokat és ez meg is mutatkozik az új albumon.

Az Escape from Los Angeles például nekem tiszta 90-es évek valamiért. Egy kis érdekesség a dal első soraival kapcsolatban Havok szintén egy rádióinterjúban megerősítette azt az elméletet miszerint:  

A "Morning Son" Lucifer költői megnevezése, amely a hollywoodi életmódba belefáradtakat bukott angyalokhoz hasonlítja - ami maga is egy játék Los Angeles becenevére, az "Angyalok városára".

A már említett stílusok közti ugrálást támasztja alá a már-már templomba illő Back from the Flesh. Na jó nem egy átlagos vasárnapi misedal, de egyfajta imának elmegy.

Szeretnék minden dalt részletezni picit, de sajnos nem megy. Az album kellemes 36 percnyi zenehallgatás és a rajongók számára biztosan remekre sikerült. Számomra csupán hallgatható.

A klipek amik készültek a lemezhez, pl a Looking Tragic-hez viszont igencsak őrültre sikerültek bár mindez csupán a frontember érdeme. Igazi csupa nagybetűs személyiség az a pasi. 

A záró dalokat mindig igyekeznek emlékezetessé tenni a zenekarok akarva akaratlanul is. Ez itt sincs másképpen, el is üt a lemeztől picit nekem. Olvastam egy kritikát, ahol altatódalhoz hasonlították. Hát valóban lezáró dalnak hangzik a Tied to a Tree akkor is, ha ezt hallod először az albumról.

Jade Puget szavait idézi Twitter fiókján a zenekar miszerint:

Mi csak azt csináljuk, amit szeretünk és ami inspirál minket, és reméljük, hogy másoknak is tetszik. És tudod, ha senkinek sem tetszene, ha senki sem akarná hallgatni, akkor is ugyanazt csinálnánk. Nem próbálnánk változtatni, és nem alkalmazkodnánk ahhoz, ami népszerű...

Ezzel pedig tökéletesen egyetértek, és ez mindent elmond az albumról. Az AFI már megteheti azt, hogy saját kedvére kísérletezik és játszik ugyanis kiépített már egy szép rajongótábort.

Hunter Burgan basszusgitáros pedig gyönyörűen megfogalmazta azt, amit nekem eléggé nyögvenyelősen sikerült:

Olyan zenét csinálunk, amely azt a pillanatot tükrözi, amiben vagyunk. Minden album egy pillanatfelvétel arról, amit zenészként és emberként ki akarunk fejezni. Az egyéni stílusaink közötti tologatás és húzás hozza létre az AFI általános hangzását.

Összességében az album nem rossz, de nem lettem keményvonalas rajongó a végére. Viszont remélem más megtalálja az albumon a kedvencét amelynek hála mélyebb vizekre evez a zenekar munkásságában.