A Tankcsapda a hazai rock-metal színtér megkerülhetetlen eleme. Nem is csoda, hogy ha bármit csinál a zenekar, arra az egész média felkapja a fejét és csámcsog rajta egy sort. Mivel új lemez nincs perpillanat, így marad nekünk a nosztalgia, ugyanis húsz éves lett a debreceni zenekar Élni Vagy Égni című albuma. 

Próbáltam keresni bármi információt az album születéséről, de egyszerűen csak légüres teret találtam. Sem a korábbi Tankcsapda kiadványban nincs megemlítve különösebben, csak annyi, hogy egy hónapot töltöttek január közepétől a stúdióban és Cseresznye pörgött azon, hogy hogyan szól a lemez. De semmi többet nem tudtam meg. Kerestem korabeli cikkeket, de ebben a tájban még nem volt elterjedve minden háztartásban az internet így tényleg, konkrétan nulla információm van. Nem marad más, mint megnézni most, hogy milyen az album.

A már említett hangzás tekintetében, szerintem egyáltalán nem lépett előre a zenekar, sőt én sokkal jobban szeretem az Agyarország soundját, főleg az eredeti kiadványokon. Így megértem azt, ha Cseresznye fülének jobb a hangzás, nekem nem. Ízlések. Az album összesen tizenkét tételt tartalmaz, amiknek a hossza éppen, hogy meghaladja a háromnegyed órát. Ez a hossz akár lehetett volna anno rövidebb is pár perccel, de ebbe majd később belemegyünk. Az album borítóján a zenekar egyik technikusa, Perge látható, aki éppen készül felgyújtani magát. Kicsit lehet ez visszakacsintás a Rage Against the Machine debütalbumának a borítójára, ahol a szerzetes, ahogy tudjuk fel is gyújtotta magát.

Az albumot a Senki Nem Menekül dal nyitja, ami évekig, méltatlanul volt hanyagolva, habár az elmúlt években, ahogy nézegettem a setlisteket elő-elő került. Tisztán emlékszem, hogy anno a középsuliban pörögtünk ezerrel ezen a dalon, hiszen a tizenéves srácokat Lukács simán megszólította  még ekkor. A dal tempós, gyors, remek nyitó nóta, amivel oda lehet szólni a másik stílus képviselőinek. Érdekes, hogy a szövegíró már ekkor is bizonyítani szerette volna, hogy ő nem játssza meg saját magát, nem egy divatmajom. Erre az elmúlt X évben számtalanszor láthattunk hasonló megnyilvánulást pl. Köpök Rátok) Ettől függetlenül a dal remekül megszerkesztett és nagyon jól érezték anno, hol kell Lukács hangját duplázni, ezáltal még erősebbé téve annak mondanivalóját. Az Ébresztő Fel szintén viszi tovább a pankos lendületet, noha itt már egyre jobban keverednek az akkor aktuális politika/hírek mondanivalójával. A dal vége felé a lassabb rész, kimondottan jó ötlet volt, hiszen ezáltal még súlyosabb lett a dal mondanivalója, illetve a szólóra is remekül rá tudja vezetni az embert. Az Élni Vagy Égni nálam mindig egy olyan dal volt, ami nagyon hangulat függő. A vallásos témákat egyszerűen nem szeretem. Már a gitártéma is valahogy ilyen menny-pokol kontrasztot próbálja nálam élesíteni, de ami utána jön gitáros téma az egyszerűen kényelmetlen. Nem érzem azt, hogy ezen a dalon annyit dolgoztak volna, mármint a gitártémákon. A Szappanopera remek helyen helyezkedik el a lemezen és egyszerűségét tekintve is tökéletes. Totálisan egyszerű pankos négy akkord, amiben talán a legjobb volt régen a zenekar, amit némi metalos hangzással fűszereznek meg. Talán ez a fajta megközelítés volt az, Lukács szövegei mellett, ami miatt annyira sikeresek lehettek régen a srácok. A dal közepén hallható Jézusos szöveg megint csak erőltetett nekem már mai fejjel, de tisztán emlékszem, hogy anno erre a dalra is hatalmasakat tudtunk pogózni. 

A videóklippel is megáldott Szextárgy, ami az elsőként volt ismert az új korongról, mindig messze állt tőlem. Noha a basszusgitár hangzását imádom, mégis azt éreztem sokszor, hogy ez a dal túl van csiszolva. Nem hiszem el, hogy ez lehet ennyire tökéletes egy-egy feljátszás alatt. Érdekesség, hogy anno a klipet a megboldogult Viva TV nem volt hajlandó játszani, mert a klip túlzottan brutális és a szöveg is túl kemény. Mondjuk ezt vicces kijelenteni, szerintem egy Mennyország Tourist videó után, amiben ugye sorra hullanak az emberek. Na, mindegy….

Kiszel Tüncikével a zenekar rátalált a pulzusra és megalkották a zenekar egyik legújabb himnuszát. Az Ez Az A Ház receptjét tovább tolva a zenekar megalkotott egy pankos gyors dalt, aminek a gitár témáit mégis ezer közül is felismered ezer közül is. Ez pedig remek képlete volt annak, hogy a rockdiszkók a mai napig folyamatosan műsorra tűzik a Be Vagyok Rúgva című dalt, de még esküvők is nehezen telnek el úgy, hogy ne csendüljön fel ez az örökzöld sláger. A klippel a srácok megint csak nem lőttek mellé, noha most a storyt hanyagolták a vizuális élményből, mégis valahogy működik, hogy három percig csak nézzük ahogy Lukács, Fejes és Cseresznye zenél. Néha a kevesebb tényleg több. Azt már mindannyian tudjuk, hogy A Kísérlet Száma pontosan mennyi, de mégis mitől működik ez a dal? Attól, hogy a Tankcsapda megelőzte a pályatársait. Igaz, hogy a hangzásban nem volt nagy változás, de mégis mertek újítani és kísérletezni, hiszen legfőképpen Lukács hangját manipulálták, míg az előző albumon ezt hébe-hóba próbálták meg, ha jól emlékszem. Persze ezek mellett rendkívül jól hozzák a dalban a különböző stílusok keveredését. Fejes duplázós témája, ami átmegy tipik TCS groove-ba iskolateremtő volt ebben az időszakban itthon. Ezek a témák pedig Cserkó tekerésére tökéletesen ültek, és így haladva elérünk a következő iskoláig.

Kirk Hammet is megirigyelné azt a wah pedál játékot, ami az Adjon Az Ég című dalban van. Vallásos téma ide vagy oda, valamiért ez a dal is akkora siker lett, hogy azóta is nehezen tud kikopni a koncertprogramokból. Szerintem, ez a dal azért ütött akkorát mert mindenki bele tudta látni saját magát. Mindenki tudott azonosulni a dallal, amire még külön rá erősítettek a klippel. Talán pontosan ez az, ami miatt már nem tudok azonosulni az utóbbi tizenöt év teljesítményével, amit a srácok nyújtanak. Már egyszerűen nem tudnak ilyen dalokkal megszólítani, anno meg ez úgy működött náluk, hogy mindenkit el tudtak kapni. Noha tegyük hozzá, hogy azóta már talán kettő, de egy generációváltás biztos volt a rajongók sorai között. Így nem csoda, hogy a mostani számokkal totál más embereket tudnak megfogni, mint mondjuk ezelőtt húsz-huszonöt-harminc évvel ezelőtt.  A lemez vége felé haladva még egy punkos nótával rá pörgünk a dolgokra és megtanuljuk alaposan, hogy a Pogó az nem egy tánc, még akkor is, ha igazából a szerzemény nem feltétlenül arról szól, amire elsőre gondolnánk. 

Az Örökké Tart tipikusan az a nóta, aminél anno kimentünk egy sörre a koncert alatt. Persze, aki csajjal volt koncerten azok összeölelkezte és heves csókcsaták kezdődtek. Ez a dal még akkor sem jelentett számomra túl sokat mikor felpörgették és Örökké Punk néven megvadította a zenekar. Lemez zárásnak tök jó (lenne) Itt jön a vicc, hogy nekem idáig tart igazából ez az album. Miért? Másolt kazettán volt meg és az utolsó két dal valahogy nem volt rajta a szalagon. Így a Kezdet És Vég illetve, A Fény A Fegyverem dalokkal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Nem is érzem igazán Tankcsapda daloknak, sokkal inkább két B oldalas szerzeménynek, amik valami bónuszként kerültek ide. Ezért is mondtam, hogy ha ezek nem is szerepelnének, nekem fel sem tűnne.

Visszaolvasva talán úgy tűnhet, mintha fikáznám ezt az albumot. Mai fejjel tényleg nem tetszik úgy, mint tizenévesen, ellenben nem szabad elmenni amellett, hogy akkor hatalmas hatással volt rengeteg kölyökre. És ez az, amitől jelentőségteljes lesz egy album. Hogy hatással van az emberekre. Hogy ennyi év múltán sem feledkezünk el róla, hanem ott van a naptárban, hogy írni kell róla! Így azt mondom, hogy a maga idejében ez egy nagyon jó lemez volt, mai fejjel pedig egy korrekt kiadvány, rengeteg himnusszal.