Dühös kölykök voltak, legendákat írtak. Lánglelkű amatőrök, akik hangszeres tudás és normális felszerelés hiányában hirdették nézeteiket, üvöltötték érzéseiket a színpadokról azoknak, akik pontosan ezt akarták látni és hallani. Hiszen pont olyanok voltak és ugyanazt érezték, mint ők. Akik sokkal durvábban és gyorsabban kezdték a punk zenét játszani, mert a belső és külső dolgokhoz való hozzáállásuk is sokkal határozottabb volt. Ahogy a véleményük is. A zenei világ jobbik fele esetében pedig legalább egy kedvenc hardcore bandája - ami valahol és valamikor egy dühös pofont zenei értelemben lekevert - az biztos, hogy mindenkinek van. Ha nincs, akkor keressen egyet és valamit köszönjön meg neki. Az extrém zene ugyanis tőlük kapta a legtöbb útmutatást. A közönség pedig a legerősebb belső tartalmat, mint vértet. Ellenük vétkező környezetük ellenében. Küldetéstudattal. Cikkünk viszont most pont annak szól, hogy mi történt és történik ezekkel a legendás fazonokkal, akik miután a három akkordos szabályrendszerben elmondtak és eltoltak mindent, amit el lehetett, új zenei utakra találtak. Mint H.R., Freddy Madball, Walter Schreifels, Paul Bearer, Rocky George, Jacob Bannon és a többiek...

Ahogy azt már korábban beharangoztuk augusztus 25-én jelenik meg a Josh Homme vezette Queens Of The Stone Age új albuma Villains címmel. A lemez egyik producere a brit sztárproducer, Mark Ronson (Adele, Paul McCartney stb.) volt, aki elsőként Lady Gaga tavalyi albumán dolgozott együtt a QOTSA frontemberével, ugyanis Homme társszerző és vendég volt a Gaga lemez több dalában is. Ronson mellett a Villains album társproducere volt Mark Rankin, a keverést pedig Alan Moulder (Nine Inch Nails) végezte.

„Az ember vélhetőleg azért találta ki azt, hogy életében tetteivel és munkájával nyomot kell hagynia maga után, mert egyrészt hiú, másrészt fél a haláltól” – írja előszavában az egyik szerző, Pritz Péter újságíró, rádiós zenei szerkesztő és műfordító, utóbbi minőségében Charles Bukowski „magyar hangja”. Valami hasonló szellemben állították össze ezt a kötetet ketten Dudich Ákossal (zenei újságíró, fordító, szerkesztő, könyvkiadó és író, rendszeres olvasóinknak aligha szorul már bemutatásra): összeválogatták legjobb interjúit – konkrétan 85 beszélgetésről van szó 69 előadóval, a nevük szerinti ABC sorrendben – az elmúlt bő két évtizedből és az idei Ünnepi Könyvhét utolsó napjára időzítve, június 12-én kiadták életük főműveként. (A jelen ajánló címét, utólagos engedelmükkel, szintén tőlük vettük kölcsön, ez volt ugyanis az eredeti címötleteik egyike…)

Már adtunk hírt arról, hogy Buzz Osborne és Dale Crover legendás bandája ismét új albumon dolgozik. A Walk With Love & Death című Melvins lemez ugyanis két részből épül fel. Melyek közül az egyik tulajdonképpen filmzene, amit a megnevezhetetlen stílusú underground szupernova Jesse Niemen, az albummal azonos című kisfilmjéhez írt. Mindez pedig ismét az Ipecac gondozásában jelenik majd meg július 7 - én. Viszont addig is újabb dal érkezett. Melyben Steven McDonald és Anna Waronker is vendégszerepel. Akik a Redd Kross és a That Dog zenészei és a zenekar barátai is egyben. A fészekfejű Buzz pedig azt nyilatkozta erről a számról, hogy nincs még egy ilyen hangulatú dal a lemezen. A Whats Wrong With You című nóta tehát itt lejjebb, a hajtás után ízlelhető és dúdolható...

Tetszett a legutóbbi Darkest Hour album, a Godless Prophets & the Migrant Flora és érdekel hogy hogyan készült az anyag? Vagy csak bejött a Parkway Driveval közös buli és belenéznél, milyenek a srácok privátban? Vagy egyszerűen nem támogattad crowdfundingon az album megjelenését és így nem kaptad meg a bónusz DVD-t és igencsak érdekel? Akkor itt a remek lehetőség, az urak nyilvánosan elérhetővé tették a bő félórás extra anyagot a Youtubeon, ezt pedig itt, nálunk is lecsekkolhatjátok az alábbiakban.

Szeptember 8-án kerül a rajongók kezébe és az arra hivatott felületekre a füves-poén death metal csapat, a Cannabis Corpse legújabb nagylemeze, a Left Hand Pass. Ezt megerősítendő ki is raktak a netre egy tételt, mégpedig a Chronic Breed című dalocskát, melyet a lentiekben meg is hallgathattok.

Aki olvasta Cormac McCarthy legnépszerűbb írását, vagyis Az Út című könyvet, az simán felidézheti a hamut szitáló, hideg, csonkig égett világról ott lefestett képet, mikor ezt a Marks:Traces című split lemezt hallgatja majd. Az ugyanis szinkronban lesz a zene zsigerien nyomasztó hangulatával. Ami filmszerű, borzongató és a saját tájképét egy poszt-apokaliptikus világról szintén korommal és tussal festi meg. Ez a világ pedig kietlen és kíméletlen. Ahol a sosem lesz semmiben sem különbözik attól, ami sosem volt. A holnapot várni nem érdemes, mert a holnap nem vár senkire. 

A Zao zenekar érdekességei között számon tartható többek között, hogy a metalcore első generációjával érkeztek meg az extrémebb zenék világába a kilencvenes évek elején. Amikor még Krisztus központú hardcore bandaként határozták meg magukat. Az azóta eltelt években pedig úgy alakult, hogy a banda már egy eredeti tagot sem sorakoztat fel, viszont a nevet a később érkező tagok mégis tovább viszik. A bandának pedig hét év után tavaly még mindig jelent meg friss lemeze, ami történetükben szám szerint a tizenegyedik ilyen alkotás. A The Well-Intentioned Virus című lemez pedig, ha karizmatikus Istentisztelettel szövegeiben már nem is bír - mint a korai időkben - mindenképpen nagyon személyes hangvételű. Belülről beszél kifelé. Az év végén megjelent lemez Broken Pact Blues című daluk is egy személyes tragédiát mesél el. A kezdetek metalcore vonalának minden remek stílusjegyével. Ehhez készült tehát a következő videó.

A svéd Portait zenéjére nyilvánvaló, hogy a Mercyful Fate és King Diamond lehettek a legnagyobb hatással. Eddig elkészült lemezeiken ugyanis Diamond mester dolgainak vibrálása érezhető a leginkább. Megkoronázva ezt az ütős és tradicionális heavy metál zenét. A Portrait pedig három évvel utolsó lemez után, most ismét új stúdióalbummal készül jelentkezni Burn the World címmel. Ennek tervezett megjelenése a Metal Blade Records gondozásában pedig augusztus 25 - re várható. A lemez címadó dala a kiadónak köszönhetően már publikus. A hajtás után hasít.

A Tukker Booking szervezésében bejött még egy nem tervezett nyári buli, ami azért nem lesz rossz. Mert jön a Korpse, Scordatura és az őket támogató hazai Kill With Hate. Akik közül az első egy pár ismertebb tagot is megszámláló banda. A Korpse zenészei ugyanis megfordultak már olyan bandákban, mint Cliteater, Dr. Doom és Teethgrinder. Ezzel a rutinnal pedig hamar fel is rajzolták magukat a slam/death vonal térképére. Unethical című lemezük tavalyi anyag. Turnéjuk vendége pedig a skót Scordatura, akik egy tíz éve létező death metal banda, idén szintén friss lemezzel. Velük lesz tehát egy színpadon a hazai Kill With Hate, akik ismét egy koncertekben aktívabb időszak közben támogatják majd a két bandát. A Dürer Kert kistermében július 27 - én. Mely bulihoz ízelítőket itt lejjebb találtok.

Nekem egyébként abszolút lejön, hogy miért éppen a Suffocation lett az extrém metálon csüngő ingeréhes sárkánykák, vagyis egy fiatalabb zenészgeneráció brutalitás csúcsmodellje. Ennek a szélessávú, túlpörgetett új világnak a gyermekei ugyanis már olyan gyorsan zabálják a technikát, mint amilyen gyorsan zabálja a technika az agyunkat és minden mást, ami még él. Az ingerküszöböt pedig sokszor már nem üti ki semmi, csak az amúgy is sokkoló témák közötti gyors váltások sebességének a megszokottnál is feszesebbre húzása. A bestiális technikai fölény veteránjai, azaz a Suffocation tehát valahol ugyanolyan arc a metálban, mint amilyen arc a világunk tükréből mosolyog vissza ránk. Dermesztő kegyetlenséggel.

Szeptember 8-án kerül a boltokba az Arch Enemy legújabb nagylemeze, a Will To Power, mely az első teljesértékű stúdióanyag lesz Jeff Loomis belépése óta. A július 12-én a Rockmaratonra látogató csapat új korongjának a borítója már nyilvánosságra is került, ezt, illetve a nagyfőnök, Mike Amott ehhez fűződő leírását tekinthetitek most meg.

A metál nem magamutogatás. Nem rocksztár szarság. Hanem egy jól megkülönböztethető lelkület kreativitása. Eric Moore új bandája pedig erre a megállapításra a legjobb bizonyíték. Már tavaly megjelent bemutatkozó lemezük is olyan volt, amilyet más még nem csinált. Újrafűszerezték a műfaj alapelemeit és klasszis tehetséggel játszották fel teljesen máshogyan mindazt, amit eddig korábban hallottál. A Suicidal Tendencies korábbi dobosát talán már nem kell bemutatni. Meghajolni előtte azonban mindenképpen érdemes. Ő varázsolja azokat az alapokat a többiek mögé ugyanis, amiből ez a zenei csemege felépül. A tavalyi Become című lemez után pedig most itt egy új dal, ami talán új albumot is ígér. Ez pedig A Grand Possession című szerzemény meghallgatása után a közeljövő egyik legvártabb megjelenése lehet.

A Napalm Death You Sufferje egy legendás, avagy legendásan rövid tétel, amiről biztos mindenki tudja, hogy ez a legrövidebb, hivatalos videoklippel is rendelkező dal "evör". Ezt énekelte el faltól-falig Napalmék énekese, Barney Greenway, mégpedig a brit közösségi rádióban, hogy szép legyen az élet. Érdemes megnézni a műsorvezető arcát (aki nem más, mint Ed Miliband az angol Munkáspárt volt vezetője) és erőtlen próbálkozását, aranyat ér.

Szeptember 6-án lesz látható (igen, csak ezen az egy napon, legalábbis a mozikban) a Day Of The Gusano, azaz a Slipknot legújabb filmje, mely a 2015-ös mexikói Knotfestes fellépésüket és annak dokumentumfilmjét fogja tartalmazni. A 90 perces látnivalóból a korábban megszellőztetett trailer után most a Vermilion egy részletét tették közzé.

Az újra aktivizálódó, ráadásul új albumon dolgozó Rammstein a nyár folyamán fesztiválkoncertekkel kívánja kicsit felhívni magára a figyelmet (jól is teszik!). A németek nemrégiben Paris címmel egy koncertvideót is kidobtak a piacra, de nyilván az élő megjelenés is igen fontos, így például a Rock Im Parkban is megmutatták a közönségnek gyermekkorunk legszebb dalait. Ezek közül a Sonne és az Amerika tekinthető most meg.

Nahát... (itt a szarkasztikus meglepődés hangsúlyát érezzétek) A múlt heti, kisebb felhördülést kiváltott bejelentés után, miszerint a KISS bőgőse, Gene Simmons le akarja védetni a kinyújtott hüvelykujjas ördögvillát, inkább úgy döntött, visszavonja a terveit. Nyilván az egésznek inkább poénszintű visszhangja lett, így talán ő is érezte, hogy nem érdemes erőltetni, így mintha mi sem történt volna, megy tovább az élet.

Idén is ismétel a Never Say Die! turnésorozat, ami Budapestet az elmúlt években már egyszer sem hagyta ki. Az ügyes szervezésnek köszönhetően pedig katartikus szeánsza ez a legújabb kori, egymással is rokon műfajágaknak, mint hardcore, metalcore, deathcore, melodic hardcore és hasonló okosságok. Erre az évre a turné pedig az Emmure, a Chelsea Grin és Deez Nuts nevét tudta legfelülre tűzni. Mellettük azonban még ott sorakozik a Kublai Khan, Sworn In, Polaris és a Lorna Shore neve is. Szóval csillagos ötös a felhozatal eme műfajok ifjonti kedvelőinek. Akinek ellátogatni a Dürer Kertbe november 13 - án már csak ez okból is kötelező. A bulihoz némi ízelítőt pedig itt lejjebb, a zenekarok új klipjeiből dobtunk össze a teljesség igénye nélkül.

Az internet világában már-már azt hinné az ember, hogy elveszni készül a nyomtatott "szaksajtó". De szerencsére az underground világában van pár lelkes arc, akik a felszínen tartják  ezeket. Ilyen arc például Zoli, aki a Blast nevű death metal & grindcore fanzine szerkesztője. 

Az Ice-T vezette Body Count kétségtelenül a rap metal egyik nagy veterán csapata, akik idén egy igen izom új nagylemezzel, a Bloodlusttal mutatták meg, hogy igencsak érdemes velük számolni. Ezt megerősítendő elkészítették az újabb kisfilmjüket, az erősen pszichopata Here I Go Againre, melyhez egy igazán hangulathoz illő filmet is forgattak. Az érzékeny gyomrú, vagy kiskorú olvasóink most inkább ne kattintsanak.