
A Dürer Kert egyet fizet kettőt kap akciójában szinte mindenki megtalálhatta magának hallgatnivalót, látnivalót, hiszen amíg a nagy teremben a Paradise Lost körül forgott minden, a kis terem igazi thrash szeánszot ígért, hiszen a Thrash Mercenaries Tour 2015 keretében öt banda gyors váltásokban sejtette azt, hogy arc nem marad a koponyán. Persze a Dew-Scented buliját előzte meg a legnagyobb várakozás, mint az kiderült az elcsípett beszélgetésekből. Ám nálunk elsősorban Paradise Lost volt a elsőszámú célpont és ehhez kapcsolódva a Lucifer előadása.
Jövőre lesz húszéves a Hellacopters Supershitty To The Max! című lemeze, amit a svéd zenekar azzal ünnepel meg, hogy színpadra lép a Sweden Rock Festivalon június 8 és 11 között. Sőt mi több, a lemezt is újra kiadják.










Vannak olyan lemezek, amelyeken nem fog az idő vas foga. Ezeknél a lemezeknél nem számít, hogy milyen a lemez hangzása, mert az évek során ezen túllépve valami plusz dolgot adott nekünk az. Sok ilyen banda és még több ilyen lemez van és természetesen mindenkinek más tartozik ebbe a kategóriába. Ezek közül az számomra az egyik a nyolcvanas években alakult 


Kétségtelen, hogy az idei ősz, de ha azt nézzük, az egész év rendesen megsorozza a metalzene minden irányzatának rajongóit. De nem csak a nagyokra érdemes odafigyelni, hanem a kevésbé erős hátszéllel rendelkező zenekarokra is. Ilyen a Perihelion új albuma, amibe szinte véletlenül füleltem bele, aztán ugyanazzal a lendülettel rabul is ejtett.