A grunge műfaj és Seattle városa közé hajlamosak vagyunk kitenni az egyenlőségjelet. Az irányzat és a város neve a ’90-es évek elején kétségtelenül elválaszthatatlannak tűnt egymástól. A hullám egyesek szerint egy halálesettel (Andy Wood) kezdődött, és egy másikkal (Kurt Cobain) ért véget. Ha a végpontok tekintetében lehet is vitatkozni, abban a tekintetben viszont nem igazán érdemes ölre menni, hogy a grunge aranykora nagyjából a két tragikus esemény közé tehető.

A kívülállók szemével nézve a dolgot, rejtélynek tűnhet, hogy még egyes old school death metal alakulatok nagy nevű labelekkel a hátuk mögött öntik a nyakunkba a régi iskolás halálfémet, addig mások hasonló nívójú korongjaik ellenére csak hálószobakiadók támogatását élvezve jelentkeznek az aktuális dózisokkal. A miérteket és a hogyanokat meg sem kísérlem megfejteni. A kaliforniai Skeletal Remains a Baest és a Gruesome társaságában mindenesetre az első vonalban ropogtatja a hallgatók csontjait.

Írország sem kimondottan a sludge zene hazája. Sokkal inkább a koboldoké, meg a misztikus folk-heavy metal zenéjé, az én olvasatomban. Azonban most úgy adódott, hogy szembe jött egy zenekar, ami rendkívül ígéretes, izgalmas. Nincs is mit tenni, hallgassuk meg a The Ocean Pours In albumot a Partholón zenekartól.

Nem vártam ezt a lemezt. Pontosabban fogalmazva, nem voltam felkészülve a megjelenésére. A SiX BY SiX 2022-es bemutatkozó lemeze ugyanis annak hátteréből, azon belül is a közreműködők személyéből adódóan egyszeri projektnek tűnt. A trió egyébként a kanadai Saga gitárosát, Ian Crichtont, az angol Saxon dobosát, Nigel Glocklert és az elsősorban az ELP egy késői felállásából ismerhető basszusgitáros/énekest, Robert Berryt takarja.

Ha a két héttel ezelőtti Five Finger Death Punch-láz nem volt elég (interjú ITT, koncertbeszámoló ITT), a napokban érkezett az ex-gitáros, Jason Hook új bandájának bemutatkozó lemeze. A Flat Black névre keresztelt csapat Jason múltja miatt rögtön nagykiadóval és nívós fesztiválfellépésekkel indított, azt pedig ha akarná sem tudná leplezni, melyik zenekarban húzott le több mint 10 évet.

Minden régóta aktív zenekarnak van egy lemeze, amely amolyan fekete bárányként van bejegyezve a metal zene történelmébe. A Rammstein egyik ilyen dalcsokra idén lesz tizenöt éves, szóval éppen megfelelő lesz, hogy mai fejjel górcső alávegyük, hogy aztán csalódjunk benne. De pozitívan vagy negatívan fogunk csalódni? Hamarosan kiderül.

A szentségit mire nem bukkan az ember a forró nyári reggeleken. Az USA-ba kanyarodunk most kivételesen, ahol egy nem hétköznapi stoner-doom trióra lehetünk figyelmesek! Gyertek és csatlakozzatok a The Holy Nothing új anyagának a megismeréséhez.

Dél-Amerikába utazunk, hogy egy újabb argentin zenekar mutathassa meg nekünk, hogy mit is tudnak valójában. Érdekes ez az ország, mert minden évben fel-fel bukkan egy-egy zenekar, de igazi áttörő sikert még nem tapasztaltam. De vajon most a Girasol Blues-nak sikerül ?

Az egyszemélyes projektek virágzását, aranykorát éljük, hiszen pár tízezer forintból bárki tud otthon stúdiót varázsolni magának. nagyon helyes is, hogy sokan így állnak hozzá, mert rengeteg remek album születik így. mi pedig kíváncsian várjuk, hogy mikor bukkan fel valami új, amire csorgathatjuk a nyálunkat, mint most például a String Burner.

Németország első számú arénarock csapata bő két év után jelentkezett friss nagylemezzel. A 2022-es anyagukat annak idején még az év végi toplistámra is beválogattam, így komoly elvárásokkal, ugyanakkor pozitív attitűddel közelítettem a Back With a Bang albumhoz.

Szinte hihetetlen, de pár hete volt hat éve annak, hogy Vinnie Paul itt hagyott minket, hogy újra a tesójával zenélhessen és együtt igyák literszám az alkoholt. Ez a Hellyeah-s albumsimogató az ő aktív munkássága előtt tiszteleg. Remélem, hogy odaát is olyan keményen nyomja a kettő-négyet.

A július beköszöntével hivatalosan is megindult az uborkaszezon. Sehol nem jönnek ki izgalmas, várva várt anyagok. Ilyenkor van az, hogy elkezdem a felgyülemlett anyagokat átvizsgálni, hogy mi is az, amiről érdemes pötyögni egy kicsit. Így került újra képbe az olaszországi, Rhino zenekar.

Marty Friedman hét éve nem jelentkezett új dalokkal, habár a 2017-es Wall of Sound óta megjelent egy koncertlemeze és egy feldolgozásokat rejtő válogatása is. A májusban kiadott Drama című album képében a gitáros gazdag csomaggal kárpótolja a kiéhezett rajongókat.

Hogy szereted a black metalt? Ha 300 bpm-es blastbeatekkel, agresszívan acsarkodó vokálokkal és kompromisszummentes jéghideg riffhegyekkel, az Alcest nem a te zenekarod. A Neige által fémjelzett szólóprojekt szépen kinőtte magát az utóbbi években, a francia multi-instrumentalistát túlzás nélkül nevezhetjük a blackgaze egyik atyjának, azt pedig legújabb Les Chants de l'Aurore albumán is bemutatja mivel tudott kiemelkedővé válni.

A Franciaországból, egész pontosan Marseille-ből származó metalcore / groove metal csapat egy karcosabb, vissza-a-gyökerekhez jellegű albummal jelentkezett, ami már a kilencedik a katalógusukban.

Szinte hihetetlen, de már huszonöt éve csak várunk és vérzünk. Huszonöt éve annak, hogy megtudtuk, hogy az apánk fia vagyunk. Huszonöt éve annak, hogy Európa számára jóformán a semmiből a képünkbe robbant egy kilenctagú zenekar, akik elrejtették egyéniségük egy részét horrorisztikus maszkok mögé, hogy a dühüket így engedjék a világra. Huszonöt éves a Slipknot debütáló albuma.

Stílusok, trendek jönnek mennek, de egy biztos, hogy a zene szeretete megmarad. Így van lehetősége annak, hogy folyamatosan újabb és újabb zenekarok alakuljanak, hozzanak ki új anyagokat, mi pedig kíváncsian túrjuk az internetet, hogy mikor találunk valamit, ami szimpatikus a számunkra. A szimpátiánkban bízik a Nothing More is, akik most hozták ki új lemezüket Carnal címmel. De vajon sikerül nekik elnyerni azt?

Idén valamiért nem tudok elszakadni Franciaországtól. Folyamatosan érkeznek az újabb zenekarok innen, akik felhívják magukra a figyelmet. A Klonosphere Records küldte nekünk az Inner Landscape bemutatkozó, első lemezét. A 3H33 egy iszonyatosan nehéz anyag, amit nem raksz egyből vissza a lejátszóba. De miért is nem?

Nem igazán lehetnek babonásak a kanadai hölgyek, hiszen kereken 13 évnyi csendes pihenő után térnek vissza  Fire című legújabb, sorban a hetedik stúdióalbumukkal. 

Valamiért az idei évben több francia zenekar is elém került. Nem tudom, hogy hogy van ez, a tavalyi év az olaszoké volt, most pedig Európa nyugati szárnya kerül jobban a látómezőbe. A Purple Sage ügynökségnek köszönhetően találkoztam az Endless Floods zenekarral, akik olyan doom zenét nyomnak, ami a nagykönyvben megvan írva. Itt van Rites Futurs.