Minden szempontból a lehető legszerencsésebb csillagzat alatt jött össze a második hazai Prong koncert. A súlyos hangzású, egyben kísérletezős metal muzsika egyik alapbandája régen látott erős felállásban működik, és az év elején megjelent tizedik albummal ismét sikerült elérnie a régi klasszikus lemezek szintjét. A buli, ahogy már beszámoltunk róla, fenomenális volt, és nem maradt el előtte az újabb beszélgetés sem a „góréval”, Tommy Victorral.
Úton útfélen azt halljuk, hogy hazánk komoly zenei utánpótlás birtokában lehet(ne). Ezzel szemben a sorra alakuló bandák egy-két év rezignált csend, vagy közepes siker után kénytelenek szembenézni az üres koncerttermekkel és „Talán” gombokkal kísért semmivel. Persze senki sem támadja az online valóságot, de mi úgy gondoljuk, hogy a virtuális pacsikon kívül a legalább félig teltházas koncertek nagyobb örömöt szereznének minden zenésznek. Szerencsére van, aki annyira komolyan gondolja ezt, hogy alig egy év leforgása alatt komplett missziót hirdetett a kezdő zenekarok megsegítésére, és akciójához remélhetőleg egyre többen csatlakoznak majd. Az Ígéretes Titánok szellemi atyjával és egyszemélyes megalkotójával, Balogh Rolanddal beszélgettünk. (Fotó: Székelyhidi Balázs)
A Mezei „Mező” Gábor (ex-Semmi Komoly) gyógykezelésének támogatása érdekében szervezett, „Jótékonysági punkest” néven megrendezett segélybuli fő vonzereje zenei szempontból a 2010-ben feloszlott Bridge To Solace egyszeri újjáalakulása volt. A koncert további különlegességét az adta, hogy valamennyi egykori tag játszott legalább néhány nótában, most pedig két alaptagot, a frontember Jakab Zolit és a gitáros (illetve a zenekar késői korszakában dobos) Fellegi Ádámot faggattuk a buli, valamint az újjáalakulás hátteréről, némi kitekintéssel a srácok jelenlegi és jövőbeli terveire is.
Az Angertea nemrég jelentkezett új albummal, a Snakes in Blossom-mal, ennek apropóján kérdeztük a zenekar énekes-gitárosát, Mihály Gergőt, és a basszusgitáros Peralta Miguelt.
Az egyesült államokbeli power metal klasszikus, ám közismerten sanyarú sorsra kárhoztatott bandái nem adják fel! A seattle-i Metal Church rajongóinak szívét igencsak megdobogtatta a tavaly év végi bejelentés, miszerint visszatér a csapat második aranykorának énekese, Mike Howe. A vele készült, XI címet viselő (értelemszerűen a tizenegyedik) Metal Church albumról eddig két friss szerzemény került ki a nagyközönség elé. Amilyen felfokozott és bizakodó a hívek várakozása a két nóta alapján, éppoly derűlátóan nyilatkozott nekünk maga Mike is a most megkezdődött új korszakot illetően.
Hello, itt Dave” – búgta a telefonba a jól ismert, szeretett, mély hang, majd a vonal túlsó végén Wyndorf is felnevetett. A 26 éves zenekar alapító frontembere ekkor még nem sejtette, hogy egy súlyosan Monster Magnet függő képződménnyel cseveg, aki két kérdés között sajátos átvezetőként, leginkább személyes rajongásának bizonyítékait dobálja be a New Jersey – Buda tengely éterébe. Az anno Soundgardennel is turnézó, hazánkban, az A38 Hajón nemsokára újra felbukkanó bandával egy meghitt péntek este beszélgettünk olyan dolgokról, mint művészet és annak újraértelmezése, inspiráció, a haldokló és újjászülető zeneipar, a digitális bennszülöttek szokásrendszere, valamint Budapest vadregényessége. Figyelem! Itt már a kérdés is szubjektív. (Fotók: Réti Zsolt)
A múlt hét végén sikerült leülni a Leander Kills két tagjával, Köteles Leanderrel és Jankai Valentinnal, akikkel egy egész nagy ívű beszélgetést sikerült összehozni. A Leander Kills dolgai mellett szó esett még a Blind Myselfről, az új Dream Theater lemezről, de még a jó zenészekről és dalokról is.
Az Orient Fall nagyon magasra tette a lécet – az évvégi listánkra nálunk is felkerülő – debütalbumával (Fractals), így ennek örömére úgy döntöttünk, hogy leülünk egy kicsit beszélgetni a srácokkal. A kérdéseinkre Buzás Krisztián énekes és Veszelei Dániel gitáros válaszoltak. Szóba került többek között egy különleges fizikai megjelenés, a múlt, a közeljövő tervei és koncertjei, a nem akármilyen hollandiai fellépésük, a zenei hatások, a Subscribe, a Road, a közelgő turnéjuk és egyéb érdekes izgalmas műhelytitkok.
Emlékszem, hogy régen mindig is el voltam ájulva, hogy egy turnén néhány zenekar mennyi pólót pakol ki a merch pultba. Mindig is érdekelt, hogy működnek a zenekaroknál a háttérmunkálatok, hogy működik egy zenekar, ha nem a zenei részét nézed a dolgoknak. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy bele tudtam pillantani már egy két dologba. Most azonban jobban érdekelt, hogyan is megy a póló készítés része a dolgoknak. Ezért felkerekedtem, hogy meglátogassam Moldoványi Jancsit, aki régi kollégám és nem mellesleg a Real Pimp szitanyomó műhely feje,szülőatyja, alapítója.
Jó néhány, passzivitásban eltöltött év után ismét egyre gyakrabban hallat magáról az ezredforduló táján virágzó hazai prog metal színtér egyik túlélője, az Age Of Nemesis. Persze ez az aktivitás is viszonylagos, viszont lassan, de biztosan új stúdióanyaguk is készül a rendszeres koncertezés mellett. Fábián Zoltán gitárost, fő dalszerzőt a pár héttel ezelőtti Backstage Pubbeli fellépés után faggattuk arról, mi mindenre számíthatunk a zenekartól a közeljövőben. (Fotók: T. Erika)
Szerintem nem sok mindenkinek kell bemutatni Szakácsi Greget, hiszen aki kicsit is jártas a magyar punk-rock világában, akkor már tuti találkozott vele. Greg a C.A.F.B. egykori tagja, most jelenleg a Sledgeback zenekar frontembere. Február 17-én jelenik meg a legújabb lemeze az amerikai bandájával, ami végre Magyarországon is terjesztésre kerül a Grundrecords jóvoltából.
Nagy volt a csend mostanában a Amon Amarth körül. A jobban értesültek már biztos tudják, hogy egy új lemez miatt voltak olyan hallgatagok a svéd srácok. A Jomsviking címen, március végén megjelenő új anyag kapcsán sikerült egy pár szót váltani Johan Heggel, a vikingmetalosok morcos külsejű, de annál szerethetőbb dalos pacsirtájával. Az új korong mellett szóba került a doboscsere és a mostanában kijött brutálisan jópofa promó videó is, a Keyboard Warrior.
Justin Greaves az underground és extrém zene világában vált ismertté az Iron Monkey és az Electric Wizard dobosaként. Annak a színtérnek azóta sem fordított hátat, jelenlegi bandájával, a Cripped Black Phoenixszel is csupa crust/punk csapat felvarrójával teleaggatott mellényben lép színpadra. Itt azonban a koncerteken gitározik, a stúdiófelvételekből pedig dobosként és számos más hangszeren is kiveszi a részét. Emellett, mint a budapesti fellépés előtt kiderült, az állatvédelmet is szívügyének tekinti. Volt miről kérdeznünk őt!..
Az elmúlás, a vég az élet rendjéhez tartozik. 2015 során is távoztak az élők sorából régi bálványaink, illetve oszlottak fel kedvenc zenekaraink. Szomorú, sőt tragikus hírekből még az óév végére is kijutott és ezt most aligha kell részleteznünk. Az USA Massachusetts államából származó, idehaza különösen szép emlékben élő Bane már korábban, a Don’t Wait Up album megjelenése idején a befejezés mellett döntött és igazán nemes gesztus volt tőlük, hogy utolsó EU-turnéjuk záróbuliját Magyarországon tartották. Mire ez az interjú megjelenik, a zenekar már túl van a huszadik évfordulós dupla koncertjén, amelynek helyszíne ugyanaz a worcesteri (a csapat szülővárosa) klub, ahol anno a legelső bulijukat is nyomták. 2016 júniusában, az utolsó amerikai turné lezárultával pedig végérvényesen pont kerül majd a történet végére. A felejthetetlen hangulatú budapesti koncert után beszélgettünk – egyebek mellett természetesen a feloszlás hátteréről és a jövőre vonatkozó elképzelésekről – a jelenkori hardcore mozgalom egyik meghatározó bandájának frontemberével, Aaron Bedarddal.
A 2015. év igazán grandiózus vállalkozásainak egyike a doom / death metal finn élcsapata, a Swallow The Sun által jegyzett Songs From The North tripla (!) album volt, amelynek bemutató turnéja hazánkat sem kerülte el. Az alábbi beszélgetésre a koncert előtti órákban került sor.
A jövő év első napjaiban – a szó szoros értelmében, hiszen január 8-a jeles dátum – lát majd napvilágot a kaliforniai Ignite új albuma, az A War Against You. (Voltaképp a Falu nóta „Rossz időszakban tartsunk ki jobban / Végre segítsük egymást” sorait is választhattuk volna mottóul.) Ha valamikor, hát a mostani esetben tényleg nem túlzás felfokozott várakozásról beszélni, hiszen az Our Darkest Days óta idestova majdnem pontosan tíz (!) esztendő telt el. Magyar szempontból pedig különösen lelkesítőek a kilátások, mivel január 28-án és 29-én ismét dupla koncertet tart Budapesten az Ignite, így már biztosan nem marad le senki. A magyarságát töretlenül és hűen őrző frontembernek, Téglás Zolinak természetesen volt mit mondania minderről, de egyéb, nem kizárólag zenei vonatkozású terveiről is készségesen beszélt.
Azt talán mindannyian elismerjük, hogy az utóbbi években a zenének és zenekaroknak legalább annyi szenvedést hozott az online streaming térhódítása, mint amennyi könnyebbséget eredményezett. Az átrendeződés áldásai között lehet az, hogy ma már egy szobában felvett produktumból is el lehet érni a fesztivál headliner státuszt, de sokszor minőségi és kivételes produkciók is észrevétlenek maradnak a felhígult piacon, miközben a zavarosban halászó mogulok ma is könnyű szerrel formálhatnak át saját kényük-kedvük szerint egy-egy alkotást. Ebbe az érdekesen kuszálódó miliőbe toppant be egy hazai művész elképzelése, amellyel újra esélyt kaphatnának a minőségi művek és képviselőik. A NOW Books & Music független kiadóról az ötletgazdát, Décsy Esztert kérdeztük, aki újdonsült kiadója mellett a NOWmagazin alapító-főszerkesztőjeként már egy ideje patronálja a hazai feltörekvő zenekarokat.
Az USA Massachusetts államából származó, pszichedelikus / stoner / doom műfajban erős Elder még júliusban adott nálunk egy szenzációs koncertet. Az egyetlen ok, amiért csak most, ennyi idő elteltével térünk vissza rájuk, pusztán az, hogy a trió sűrű koncert-menetrendje miatt a „főnök”, Mike DiSalvo, csak most tudott válaszolni a részére pesti buli után elküldött kérdéseinkre. No, de jobb későn, mint soha… (Fotó: JJ Koczan)
A „Nagy Négyes” New York-i tagját a régi harcostárs Slayerrel közös turné bécsi állomásán csíptük el. A buli előtt egy barátságos és közvetlen, a jövő év elején megjelenő For All Kings album okán roppant lelkes Frank Bello fogadott bennünket és árulta el egyebek mellett, hogy mennyire mérvadó a már ismert Evil Twin nóta az új lemez egészére nézve.
Norvégiával az utóbbi időben feltűnően gyakran van dolgunk. Nekünk pedig ez őszinte örömünkre szolgál. A sportéletet illetően természetesen a jövő évi foci EB-re való kijutásra célzunk itt, zenei vonatkozásban pedig – hogy komolyra fordítsuk a szót – az itt már tárgyalt lyoni Leprous koncertnek szól az öröm, illetve a buli előtti beszélgetésnek az egyéni megszólalású skandináv prog metal (bár esetükben ezt a műfaji meghatározást csak jobb híján használjuk) banda főemberével, Einar Solberggel.