Oslóból még nem igazán találkoztam olyan zenekarral, ami megfogott volna egy kicsit is, de most egy olyan anyag jött szembe, amit nem lehet kikerülni. Amennyiben bírod a kísérleti jellegű zenét, akkor használd a tovább gombot és menj rá te is az Akersborg lemezére!

Imádom, hogy vannak időszakok, amikor sorra akadok jobbnál jobb anyagokra. Mostanában valahogy megint az érzem, hogy kicsit jobban magaménak érzem a női énekkel készült anyagokat. Amikor pedig találok egy doom anyagot, ahol ilyen ének van, az maga a megváltás. Kanadába "utaztunk" a Lodestar zenekarhoz. 

Képzeld el, hogy van egy zenekar, ami körülbelül mindent egyesít abban, amit szeretsz a doom-stoner-progresszív-sludge dolgokban. Egy zenekar, aki úgy szólal meg, mint a legnagyobbak, noha egy icipici underground zenekarról beszélünk. Egy olyan amerikai zenekarról, akik az ötödik albumukat hozzák ki, alig három év alatt. Ez a Miscellen!

A doom zene egy gyönyörű dolog. Nem siet sehová, hagyja, hogy az embert átjárja rendesen a ritmus, a dallam. Hagy időt arra, hogy egész testedből bírj nyugodtan, lassan dülöngélni. Az instrumentális doom zene meg még szebb, mert semmilyen sikoly nem tereli el a figyelmedet. Ennek nagy mestere a Belzebong, de a lengyel brigád felkötheti a nadrágot, mert itt van a Weedcraft, aki követeli magának a fűből készült trónt. 

Egyszerűen imádok böngészni a neten és új zenekarokat felfedezni. Van egy listám, amibe mindig elmentem, ha találok valami érdekeset, aztán majd , egyszer meghallgatom. Így esett egy Ausztrál zenekarral is. Az Old Goat Smoke jó ideje csücsül a lejátszási listám közepén, és most jutottam el oda, hogy rájuk mentem jobban, amit nem is bántam meg!

A megállíthatatlan kanadai rock trió késedelem nélkül szállította le új nagylemezét idén ősszel. Maga a frontember is elismerte, hogy sok meglepetésre nem kell számítani az Electric Sounds anyagával kapcsolatban.

A szerkesztőségi e-mailre sokszor jönnek bemutatkozó anyagok, amiket örömmel fogadunk. Így küldte el az All Good Clean Records is a White Tundra első lemezét, amire stoner-doom fanatikus énem egyből rákattant. Na, de miért is?

Ronnie Atkins, a Pretty Maids frontembere az utóbbi időben szólólemezeket is készít. A Trinity rövid időn belül már a harmadik, és az elődeinél valamivel karcosabb lett.

Barangolsz a neten kora hajnalban, amikor még a nap sem kelt fel és úgy vagy vele, hogy most valami olyasmire vágy, ami nem tépi le feltétlen a fejedet. Ergó minden hörgéstől, belezős ordítástól mentes, friss zenére vágytam. Így találtam meg a Mos Generator legújabb anyagát.

Az év vége felé haladva egyre nehezebb friss, fogós zenekarokat találni. Az ember egyszerűen tele lesz a sok daltól, albumtól, amit meghallgatott. Ezért is szeretem a karácsonyi időszakot, amikor csak a csöpögős vacak filmek zenéi járnak a fejemben és totálisan elvarázsol a Last Christmas. De azért még ilyenkor is néha akad egy-egy jó zenekar, akik magukkal tudnak ragadni a kellemes őszi napsütésben. Így esett az I Am Low csapatával.

Soha nem éltem azt, amit Nick Oliveri képviselt. Mindig meggyűlt a baja valamivel, hol a szesszel, hol a törvénnyel, hol pedig a zenekari társakkal. Nem egy egyszerű alak, de valamiért számomra mégis ő marad "A" KYUSS basszusgitáros (sorry Reeder). De a lényeg, hogy most kijött az ikonikus stoner punk, a Mondo Generator legújabb stúdióalbuma.

Egyre többet hallani, hogy Ausztráliából ilyen meg olyan stonerrock zenekar üti fel a fejét, akik valamilyen úton módon, de elérnek hozzánk is. Így van ez most is, így engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek a Fatmas-t, akik most jelentették meg ötödik anyagukat External Internal Eternal címmel.

A nagy tudású reklámszakember szerint cicával és kisgyerekkel bármit rá lehet sózni az emberekre. Lehet, hogy van benne valami, mert a Walrus zenekar anyagára én is a cicás borító miatt figyeltem fel. Na, de mit is tud nekünk nyújtani ez a bemutatkozó anyag?

Az instrumentális albumok idén valahogy nagyon megtaláltak maguknak. Nem is tudom, hogy a Space Shepherds anyaga már hányadik instru-lemez, amiről írok idén. Valahogy mindig ide keverednek az ilyen anyagok, de nézzük is meg, hogy mit rejt a What Fabric? elnevezésű anyag.

Ha azt mondom, hogy Ausztrália, akkor minden rockernek elsőre az AC/DC ugrik be, pedig ott van Nick Cave is vagy a Wolfmother! Azonban most nem ezekről a zenekarokról lesz, hanem egy kis trióról, a Skin Thiefről, akik a kis klubokat járják, hogy szépen lassan egyre nagyobbra és nagyobbra nőjenek. Ehhez meg itt a harmadik anyaguk, ami már meg is jelent. Itt van az  Everything is Empty Everything is One.

Néha nem kellenek nagy megfejtések csak összeállnak a dolgok és születik pár kellemes dal. A netes kalandozások során több ilyen lemezre is rá akadok, amik néha kellemes csalódást okoznak a számomra. A The Valley  bemutatkozó EP-je kellően rozsdás, hogy óvatosan nyúljunk hozzá.

Ha zenekarokról beszélünk, akkor Lengyelországról általában a Behemoth meg a Pearl Jam jut eszembe. Nergalékat nem kell magyaráznom, Pearl Jam koncerten meg itt voltam egyszer. Viszont az instrumentális muzsika nem igazán jellemző az én olvasatomban erre a régióra és most mégis a Nirguna személyében találtam egy olyan zenekart, akiktől minden merch-öt megvásárolnék. Miért?

Végre valahára eljutunk a tengeren túlra is! Egészen pontosan Brooklynba vezet az utunk, ahol réges-régen megalakult a The Do Nothing Machine, akik a hetedik albumukkal jelentkeztek idén nyáron. 

Európa északi része mindig is gazdag volt zenekarban. Oké, Európa nagy része gazdag zenekarban, de most olyanokról beszélek, akik nagyra is nőttek, akik izgalmasak, akik újítottak valamit. Az aktuális doom mániám közben akadtam rá a The Lesser Dead zenekarra, akik igazi szerethető doom zenét tolnak a bemutatkozó EP-jükön.

A DDENT egy francia egyszemélyes, instrumentális projekt (manapság ezek szépen elszaporodtak) ami a semmiből került a lejátszómba és ezzel nem kis meglepetést hozott a keserédes, forró vasárnapomba. Amennyiben van egy kis időd fülelj erre felé.