Írország sem kimondottan a sludge zene hazája. Sokkal inkább a koboldoké, meg a misztikus folk-heavy metal zenéjé, az én olvasatomban. Azonban most úgy adódott, hogy szembe jött egy zenekar, ami rendkívül ígéretes, izgalmas. Nincs is mit tenni, hallgassuk meg a The Ocean Pours In albumot a Partholón zenekartól.

Ha a német rock zenéről vagy metal zenéről beszélünk, akkor sokaknak elsőre Udo, az Accept és nem utolsó sorban a Rammstein jut eszébe. Legalábbis így gondolom. De most itt van egy stoner-psyrock zenekar, akik talán felteszik magukat a térképre? Nemrég jelent meg a Fuzziebär legújabb EP-je Gedanken sind Brei címmel.

A szentségit mire nem bukkan az ember a forró nyári reggeleken. Az USA-ba kanyarodunk most kivételesen, ahol egy nem hétköznapi stoner-doom trióra lehetünk figyelmesek! Gyertek és csatlakozzatok a The Holy Nothing új anyagának a megismeréséhez.

Dél-Amerikába utazunk, hogy egy újabb argentin zenekar mutathassa meg nekünk, hogy mit is tudnak valójában. Érdekes ez az ország, mert minden évben fel-fel bukkan egy-egy zenekar, de igazi áttörő sikert még nem tapasztaltam. De vajon most a Girasol Blues-nak sikerül ?

Az egyszemélyes projektek virágzását, aranykorát éljük, hiszen pár tízezer forintból bárki tud otthon stúdiót varázsolni magának. nagyon helyes is, hogy sokan így állnak hozzá, mert rengeteg remek album születik így. mi pedig kíváncsian várjuk, hogy mikor bukkan fel valami új, amire csorgathatjuk a nyálunkat, mint most például a String Burner.

A július beköszöntével hivatalosan is megindult az uborkaszezon. Sehol nem jönnek ki izgalmas, várva várt anyagok. Ilyenkor van az, hogy elkezdem a felgyülemlett anyagokat átvizsgálni, hogy mi is az, amiről érdemes pötyögni egy kicsit. Így került újra képbe az olaszországi, Rhino zenekar.

Valamiért az idei évben több francia zenekar is elém került. Nem tudom, hogy hogy van ez, a tavalyi év az olaszoké volt, most pedig Európa nyugati szárnya kerül jobban a látómezőbe. A Purple Sage ügynökségnek köszönhetően találkoztam az Endless Floods zenekarral, akik olyan doom zenét nyomnak, ami a nagykönyvben megvan írva. Itt van Rites Futurs.

A stoner-doom zene új irányzatot vesz lassan magának. Új elemekkel kezdik el tarkítani a zenészek a dalokat, nem elégszenek meg a “hagyományos” hangszerekkel. Ennek rengeteg előnye és hátránya is lehet, lesz. A The Acid Machine a köztes utat választja, de mégis, hogy?

Megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek az instrumentális zenék iránt. Sokkal jobban szeretem, ha egy dalban nincs ének, mintha oda pakolnának valakit, aki egyszerűen elrontja az egész összképet. Mennyi zenekar van, ahol zseniális dalok vannak, de az énekes miatt hallgathatatlan egy-egy album. Itt van az Atomic Vulture, akik pontosan tudják, hogy ének nélkül is nagyot lehet menni!

Mindig is kíváncsi voltam Ausztráliára. Milyen zenék születhetnek ott mert azért lássuk be, hogy sok zenekarról nem hallunk, akik onnan törnek ki. Arra aztán végképp nem számítottam, hogy olyan zenekarral ismerkedem meg a kontinensről, mint a Sundowner.

A természetes hangzású albumokat imádom! Valamiért a tökéletesre kevert stúdiós lemezek messze állnak tőlem, sokkal inkább bírom, ha valaminek van lélegzése. Pontosan ilyen zenekar a Burning Realm is, akiknek nem is olyan régen érkezett meg a bemutatkozó EP-jük.

Ha keverjük az industrial metalt és a stoner, psychedelic rockot némi jazz-el, akkor megkapjuk a Hmunga zenéjét.  Érdekesen hangzik, nem? Ismét egy szóló projekt kerül terítékre, amire már most elmondjuk, hogy könnyű rá kapni!

Én fontos dolognak tartom, hogy a zene folyamatosan változzon fejlődjön. Kimondottan szeretem az olyan zenekarokat, akik nem igazán csinálnak két ugyanolyan albumot. Szeretem, amikor egy zenekar mer valami különlegeshez nyúlni és kísérletezni.  A Zunz pontosan ezt teszi az Electric Sheeps EP-jével.

Vannak olyan albumok, amik már a borítójukkal felhívják a figyelmemet. Amikor szemezgetek a friss anyagok közt, ezekbe is belehallgatok, ez természetes. Azonban az esetek jó részénél tudom hogy ez az album olyan lesz, amit máskor is szívesen hallgatok. Mit is mondhatnék? Irány Chile a Bagual zenekarral!

Amikor Californiából érkezik egy stoner zenekar, akkor van egy ki nem mondott elvárás feléjük, hogy ezeknek most valamit nagyon kell virítani. A Sands Charmer lemezével, a CostaSol megteszi, amit megkíván a haza. nem kell csalódnia annak, aki a műfaj szerelmese.

Valamiért vonzanak engem az ocsmány borítók. A Lust Ritual bemutatkozó EP-jének a coverje is annyira szürreális, annyira elcsépelt, hogy imádom, nem tudom levenni a szemem róla. Egy ilyen borító után pláne kíváncsi voltam, hogy milyen rituáléja lehet a vágyaknak. 

Amikor már unalmasan nyitod meg a YouTube-ot, hogy keres valami újat és hirtelen rá akadsz egy olyan hangzásra, amire a zenész ismerősök kilencven százaléka vágyik, egyből kipattan a szemed és hevesebben kezd verni a szíved. A Corozáról lesz most szó, mert ők bizony komoly meglepetést okoztak egy álmos hajnalon.

A svéd hard rock csapat munkássága egészen addig elkerülte a figyelmemet, amíg Szabolcs kolléga el nem küldte a friss albumuk sajtóanyagát. Neki meg általában jobban hiszek, mint a kiadók promószövegének. Ezúttal sem csalódtam, az Empyrean egy átlagon felüli rocklemez.

Vannak olyan albumok, amiket sokszor hallgatok mire eljutok ide, hogy írjak róluk bármit is. A szomszédos Laser Eyes pontosan egy ilyen zenekar. Már február óta nyúzzuk egymást hol kisebb, hol pedig nagyobb sikerrel. Na, de miért is olyan nehézkes ez a kapcsolat?

Én a RockNuggets-eket szeretem a legjobban az oldalon. Miért? Mert röviden van lehetőségünk bemutatni nektek olyan zenekarokat, akiknek egy-egy lemezkritikánál esélyük se lenne. Na, nem azért mert rosszak, hanem egyszerűen azért mert annyira rövid EP-ket hoznak ki. Pontosan ilyen a YAK is, pedig….