Az év elején, amikor bejelentették a legnagyobb nevet az idei Obscene Extreme Fesztiválra, már szinte csomagolni is kezdtem. Konkrétan az Insect Warfare volt a 2016-is grindcore paradicsom zászlója, ami aztán élőben is lehengerelt.
Eddig kétszer volt szerencsém ellátogatni ebbe a kis cseh városban található fesztiválra, mind a kétszer késve sikerült bejutnom… Most viszont simán ment minden (kivéve az autópályán 15 métereként megtalálható Pozor felirat miatt ), csak 2 és fél óra késéssel megérkeztünk a szállásunkra. Annyit tudni kell erről a helyről, hogy délután 5-ig lehetett elfoglalni. Negyed 6-kor megérkeztünk kettő autóval, természetesen zárt ajtók fogadtak minket. Kétségbe esésnek nyoma sincs, gyors telefonálás. Közöltek, hogy majd jön valaki, várjunk. Pár perc elteltével egy traktor megáll az udvaron, benne egy csak csehül hajlandó beszélni úrral, aki a kulcsokat átadta, a pénzt elvette, azóta se láttuk. :D
Mivel késve érkeztünk meg, a hatórási Gutalax koncertre esélyünk nem volt kijutni, így inkább elkocsikáztunk a boltba pár sörért. Így a szerda estét a szálláson töltöttük, a banda másik fele viszont kinézett a fesztiválra, de hamar megérkeztek ők is. Aztán vártuk a csütörtöki kezdést.
Napokra külön nem bontanám és nem is mennék bele részletesen a fesztiválba, egyrészt nem láttuk mindent, másrészt lehetetlen megjegyezni az ottani dolgokat.
Itt is egy rakás szar volt az idő, akárcsak otthon, viszont szerencsénkre csak az első nap. Azért is jó az OEF, mert láthatok olyan bandákat, amit egyébként sosem vagy nem is ismerek. Ilyen volt a japán PALM is. Idén jó pár zenekar jött Japánból, ahol ugye nagyon kemény az underground élet. Ezt bizonyítja ez a banda is , a gyors hardcore punk zenéjükkel. Totális megőrülés volt már az első daltól kezdve, mi se hagytuk ott a színpadot egy percre sem.
Említésre méltó volt még a Venomous Concept, Kevin Sharp-pal a mikrofonnál. Nyitásként azt kiabálta, hogy „ this is my money!” és dobálta be az 1-2 koronákat a tömegbe. Brutális módon szanaszét volt a főhősünk, amit Dan Ilker és Shane Embury se bírt már, így a harmadik vagy negyedik dalnál már szanaszét röhögték magukat a zenésztársukon. A koncert végén még az amerikai himnuszt is meghallgathattuk, utolsó két sorát természetesen elhörögve.
Időközben még lezajlott a Lock Up, Incantation, Toxic Holocaust stb. koncertek is.
A Brujeriával zártuk a napot, ami ugye felettébb érdekesnek vártuk az új dalok miatt. Meg is kaptuk, persze, hogy a tömeg egy emberként üvöltötte, hogy „fuck Donald Trump!”. Még csak egyszer volt szerencsém a mexikói grinderekhez, végre láttam az énekesnőt is élőben. Jó volt újrahallani a Colas de Rata-t, Brujerizmot csak hogy a két legnagyobb dalt említsem. A végén a Marijuana-n szokásos rakétakilövések két tánclépés közben. Zseniális volt, na!
Folyt.köv.
