Meg sem kísérlem összeszámolni, hogy Jordan Rudess az eddigi, nagyjából négy évtizedet felölelő pályafutása során hány projektben vett részt, az meg teljességgel esélytelen, hogy összegezni próbáljam azokat a lemezeket, amelyeken hallható a játéka. Talán mégsem lenne felesleges egy példálózó felsorolás, de ettől most mégis eltekintenék, hiszen a hatvanhetedik életévét töltő billentyűst negyedszázada mindettől függetlenül úgyis mindenki a Dream Theater tagjaként tartja számon.
A kutya visszatért és próbál visszaterelni minket, elkóborolt bárányokat a nyájhoz. A Mudi zenekar Van Lejjebb címmel, új három számos EP-vel jelentkezett, amit jól meg is hallgattunk!
A Cosmic Envy elnevezésű turné nem más, mint az 1980-as évek második felében alakult Scanner és a szintén régóta, immár három évtizede létező Fortress Under Siege közös fellépéssorozata. A túra eddig Görögországot (utóbbi formáció hazája), illetve egy állomás erejéig Bulgáriát érintette, most viszont Közép-Európa, azon belül október utolsó napján Magyarország is sorra kerül.
A 2007 óta aktív kanadai zaj-rock punk trió november 10-én először játszik Magyarországon, most pedig kiderült, hogy a csapat Turbinabeli bulija sajnos egyben az utolsó is lesz, a zenekar ugyanis bejelentette, hogy jelenlegi Up On Gravity Hill című lemezük turnéja az utolsó lesz.
Des Rocs kb. 2019-ben került a látóterembe a hülye nevű viszont remek Pinguin Radiónak köszönhetően a rongyosra játszott Let Me Live / Let Me Die-jal, bár eleinte durván kevertem a szintén heavy rotációban pörgetett Rival Sonsszal illetve a hasonlóan remek Demob Happy-vel. Mindhárom előadó azt a fajta modern blues-rockot játszotta, amit a Black Keys csiszolt tökéletesre úgy nagyjából az El Camino magasságában. Mivel nagy tisztelője vagyok a Black Keysnek, meg úgy általában a tempósabb bugizós-bulizós blues rockot is szeretem, így Des Rocs is betalált, ugyanakkor az akkoriban mindössze két EP-t magába foglaló diszkográfia soványnak bizonyult az érdeklődésem fenntartásához, így Des szépen lassan kikerült a képből.
Iszonyatos túlkínálat van manapság black metal koncertekből. Pár hete járt nálunk a Belphegor, a napokban a Patriarkh, holnap érkezik az 1349, Kampfar és Afsky trió, szerdán pedig az Ellende facsarja ki az összes maradék energiánkat. Úgy esett, hogy múlt szombaton rögtön két black metal eseményt is tartottak Budapesten, én pedig egészen az utolsó pillanatig vacilláltam, hogy melyiket válasszam. A Riffben az Ultra Silvam zúzott, akiket a covid által elsöpört Revenge koncert óta szeretnék látni, megszámlálhatatlanul sokszor pörgött le a debütjük a lejátszómban. Óbudára pedig a Nocturnal Depression és a Forgotten Tomb co-headliner turnéja érkezett, utóbbit sosem hallgattam korábban, csak névről volt ismerős. Belehallgattam 2 perc erejéig, illetve Metallumon is olyan csapatok szerepeltek a similar artists fülnél, mint a Bethlehem és a (korai) Katatonia, úgyhogy lényegében már ezzel meggyőztek, hogy ezt nem szabad kihagyni. Ennyire vakon még sosem indultam el koncertre, főleg úgy, hogy a főbandáról volt szó, de meg kell hagyni, megvolt ennek is a varázsa.
The Flower Kings vagy Kaipa? Ha eldöntendő kérdésről van szó, a hazai progresszív rock tábor azon maroknyi részének tagjai, akik nem csak a ’70-es évekbeli lemezekben tudnak gondolkodni, bizonyára az előbbit választanák. Roine Stolt mai fő zenekara népszerűség tekintetében kétségtelenül túlnőtt az utóbbi együttesen.
Ősszel megjelent, Memorial című lemezét mutatja be október végén Budapesten a Soen. Az Opeth egykori dobosa, Martin Lopez által alapított svéd progresszív metal zenekar erőteljes és dallamos megoldásaival komoly népszerűségre tett szert az elmúlt másfél évtizedben, most pedig friss dalokat és két nagyszerű vendégzenekart is hoznak nekünk: a Dürer Kertben a kanadai Trope és a finn Oddland is játszik majd.