Akik ismerik, vagy jártak már az Obscene Extreme fesztiválon szerintem rögtön a színpadmászásra és a grindcore-ra asszociálnak. De ez a fesztivál több annál. Az extrém metal kultúra egyik kikötőjéről beszülünk, egy fesztiválról, ahol bizonyos határokon belül minden elfogadott. Bármilyen idióta jelmezben, de akár csak lazán civilben is nyomhatod, vagy lehetsz felvarró mellényes thrash-er, sörhasú grindcore-os, esetleg szegecses crust punk. Mert, hogy nagyjából ez a felhozatal, de ez teljesen rendben van. Mindenki elfogadott és minden megengedett, természetesen egy bizonyos határon belül. És ez a durva, valahogy mindenki tudja, hol a helye, meddig mehet el és e mellé még irtó kedves és toleráns is. Itt a brutális circle pit-ek és stagedive kavalkádjában tényleg mindenki figyel a másikra. Voltak olyan bulik, ahova úgy mentem, hogy ezt biztos nem élem túl, pedig nem vagyok egy kis darab, de csak látszatra durva, benn pedig érzi az ember a jókedvet. Itt tényleg vigyázunk a másikra. És vigyázunk mert már második éve megyek ki és családtag feelingem van.

Ma jelent meg a Stone Sour tavalyi nagylemezének, a Hydrogradnak a felturbózott, egész lemeznyi extrával megszórt újrakiadása. A csomagot nem tervezték véka alatt tartani Corey Taylorék, az alábbiakban végig is hallgathatjátok a huszonkilenc dalnyi témát tokkal-vonóval.

Mindig jó, ha van egy jó partnered, a Converse pedig több, mint jó tud lenni, főleg, ha üzletről - vagy divatról - van szó. A ruhamárka és a Suicidal Tendencies összerakott egy egész kollekciót (értsd: pulcsi, naci, póló és persze csuka), mely majd az új album megjelenésével egyidőben, azaz jövő pénteken debütál a jónép számára. Klasszikust a klasszikussal, ugye?

1980 óta először, azaz harmincnyolc év után először vette elő élőben a Delivering The Goodsot a nem is olyan régen nálunk is az Arénát rendberakó Judas Priest. A Killing Machine nagylemez nyitódala Montrealban került elő, ennek a rajongói felvétele az alábbi.

Nem feltétlen látványos, de azért a dal hangulatához illő 360°-os videót készített az új lemez címadójához, a Ritualhoz a Soulfly. A sodró, a régi időket idéző nóta videója lentebb látható, az album maga október 19-én érkezik.

A Forward! kegyetlen pusztítása után egy eggyel könnyedebb, de még mindig brutálisan karcos dalt tett közzé az új nagylemezéről, a szeptember 28-án érkező A New Kind Of Horrorról az Anaal Nathrakh. Az Obscene As Cancer egy világháborús-lövészárkos, már-már tizennyolc pluszos klipet is kapott, ez az alábbiakban a playre kattintva satuzza le az agysejteket.

Korábban már írtuk nektek, hogy az Avenged Sevenfold ismét a Call Of Dutyhoz ír egy dalt, ahogy korábban is tették a Black Ops 2 játéknál a Carry On dallal. A következő "lekísérendő" gamma a Black Ops 4 lesz, melynek zenéjéből most kb. tizenhét másodperc már fülelhető is, ha a lenti filmecskében 3:57-hez tekertek.

Nem mondhatnám, hogy a szívembe zártam a Halestorm legutóbbi albumát (Into the Wild Life), és alapvetően azóta sem változott a véleményem róla: Jay Joyce producerrel a csapat túlságosan eltávolodott a régi sulis hard rock gyökereitől a gitárszegény, popos irányban, ráadásul dalok szempontjából sem volt egy hatalmas eresztés. Viszont annak tudatában, hogy ezúttal Nick Raskulinecz (Rush, Alice In Chains, Korn, Ghost, Mastodon stb.) irányításával dolgozott a négyes, valamint az előzetesen közzétett nóták többségének ismeretében ismét kezdtem bizakodni.

A Metallica a zene mellett már egy jókora üzletág is lett, de ugyebár ez valamilyen szinten elvárható egy akkora kaliberű bandától, mint ők. A csapatnak a szokásos lemezek és pólók mellett már van mindenféle (de szinte szó szerint mindenféle) csecsebecséje, melynek sorát mostantól egy hivatalos whisky, a nyilván a Metallica-dal után elnevezett Blackened American Whiskey is gazdagítja.

Ross Robinson egy olyan név, amit még azok a zenehallgatók is ismernek, akik nem nagyon szoktak a dolgok mögé, mármint a felvételeknél ott lévő, a végleges hangzást kialakító arcok neveire nézni. Ő az, akinek a nevéhez olyan lemezek köthetőek, mint az első két Slipknot és Korn, a Roots, a debüt Limp Bizkit, de dolgozott vele Gene Hoglan, a The Cure és az At The Drive-In is. Na, az ezek alatt az évek alatt összeszedett tárgyi emlékek közé engedte be a nézőket a legendás producer, néhol eléggé nyálcsorgató dolgokat látni a videóban.

Feldolgozással lepte meg a rajongóit a Red Fang, melynek alanya a Tubeway Army dala, az 1978-ban kiadott Listen To The Sirens lett. Az egész mellé egy klipet is rendelkezésre bocsátottak az urak, ezt az alábbiakban nézhető meg.

Új dalt klipesített meg a söromán thrasher Tankard. A kiválasztott tétel a One Foot In The Grave nagylemez Don't Bullshit Us! című dala lett, mely egy rajzos, sztoris, persze egyáltalán nem a komolyság felé hajló videót kapott.

Nem sokat teketóriázott az új anyagával a görög Septicflesh, ha hihetünk az ígéreteknek, jövőre már érkezik is a sorban következő nagylemez, immár egy számukra új istállónál, a Nuclear Blastnél. Természetesen mind a két fél nagyon boldog az együttműködés miatt, majd meglátjuk, hogy az új korongon ez hogy csapódik le.

Jövő pénteken érkezik a Head Cage, ami nem más, mint a Pig Destroyer új, egy kiadós szünet után megjelent nagylemeze. A grinderek most egy újabb - a poént abszolút nem mellőző - videót (és persze dalt) tettek közzé a korongról, a Mt. Skullt, mely ellentétben az elődjével, a The Torture Fieldsszel, a tempósabb, grindcoreosabb vonalat viszi. Most, azonnal mindenki!

Valami történik a két egykori Mötley Crüe tag körül, ráadásul azt a valamit együtt csinálják. Hogy tovább legyen fokozva az izgalom, mindezt egy stúdióban teszik, tehát biztosan készül valami. Annyi biztos, hogy nem Mötley téma, hiszen mivel elbúcsúzott a zenekar, a turné kizárt, korábban pedig már az új dalok írásának ötletét is elhessegették, így sokan úgy vélik, hogy a The Dirt című, a zenekarról szóló filmhez készül valami érdekesség. Idővel kiderül. Lentebb stúdiós képeket és rövid videókat láthattok a munkáról.

Az Avement egy pécsi fiatalokból álló energikus alternatív metál zenekar, amely 2015 februárjában alakult. Jellemző rájuk az energia, az intenzív színpadi munka és a kiszámíthatatlanság. Az eredeti felállás története 3 gimnazista sráccal és 1 lánnyal indult, akik szimplán csak imádták zenélni. Mára azonban a csapat felállása kőkeményen átalakult. A Tiszavári Soma /ének/, Schnieder Márk /gitár/Vokál/, Farkas Domonkos /gitár/, Halmi Krisztina /basszusgitár/, Pavelka Dénes /dob/ felállású zenekar első nagylemeze Színjáték címmel szeptember 9-én érkezik majd, amihez előfutárként megérkezett a Mit akarsz tőlem? című dal, amihez videó is társul. /Fotó: Bodnár Dávid/

Már csak párat... jó párat kell aludnia az Uncle Acid & The Deadbeats rajongóknak (október 12 lesz az) és megkaphatják az újabb dalcsokrot a Kevin Starrs és társai bététől. Mindez majd Wasteland címen lesz elérhető az arra éhezőknek, melyen nyolc dalon és negyvenhét percen át élvezhetjük az ötödik adag zsenialitást.

A hétvégi hidegfront, a hétfői munkanap, és az iskola időszakra felkészítő, bősz anyázásra késztető közlekedés mind-mind szolíd jelei voltak annak, hogy szép lassan kicsordogálunk már a nyárból. Az ilyen hétfői napok még csak arra sem lennének alkalmasak, hogy a nap perzselte nyári emlékeken párás szemmel elmerengjünk. Viszont! Így legalább jöhet a fejes a klub bulis időszakba. Annak meg az ékköve a Cudi Purci Booking által életre hívott Desszert Feszt Budapest, aminek a harmadik szezonját melegítette elő a Yawning Man legénysége.

Egy nagyszabású rajongói könyv fog megjelenni a Faith No More munkásságát megünneplendő. Az Adrian Harte által (ő vezeti a FNM 2.0 nevű rajongó oldalt is) szerkesztett 376 oldalas kiadvány szeptember 12-én fog megjelenni angol nyelven, Small Victories: The True Story of Faith No More címen. Magyar kiadásról egyelőre nem tudunk.

Habár november 8-a, vagyis a Páncélos Szentek budapesti fellépésének napja még jócskán odébb van, felmerülhet a kérdés, nem lőjük-e most le előre a poénokat ezzel a hollandiai élménybeszámolóval. Persze mivel köztudott, hogy az idei koncerteken a teljes Symbol of Salvation albumot játssza a banda (némi körítéssel), nem nagyon van itt mit „elspoilerezni”. Ha pedig hozzávesszük, hogy már a hőskorban Los Angeles legheadbangelősebb csapatának titulálták John Bushékat, azt is borítékolni lehetett, hogy ezúttal sem trottyos, életunt előadásban lesz részünk.