
Van az imádott zenész a színpadon. Mi így ismerjük őt, hogy Ő XY, akire csak úgy gondolunk, hogy mondjuk macskát eszik szabadidejében, vagy éppen gyertyafényben egy barlangban imádkozik valami titkos Istenhez. De ez azért lássuk be nagyon ritkán van így. A zenészeknek is van hobbijuk, mármint a zenélés mellett. Most következendő cikk-sorozatunkkal igyekszünk nektek bemutatni a hazai zenészek másik arcát, hobbiját. Remélhetőleg minden héten vasárnap jelentkezünk egy-egy cikkel, vagy esetleg videóval, ahol megismerhetitek az egyik kedvencetek szabadidős tevékenységét. Volt szerencsénk rögtön Paksi Endrét az Ossian énekesét elcsípnünk egy ilyen beszélgetésre. Alább után olvashatjátok, hogy Endrét mi is köti le a zenélés mellett.




E sorok létrehozása előtt visszalapoztam az előző, sokakból vegyes érzéseket kiváltó Ossian-album recenziójához. Jómagam a lelkesedők táborához csatlakoztam, elsősorban azt értékelve, hogy egy negyedszázados jubileumi torát ülő zenekar – szinte mindenkivel ellentétben – nem egy bénán összefércelt live cd-vel ajándékoz meg minket, hanem friss, ropogós nótákkal. Lángolásom elmúltával is őrzök néhány passzust emlékeimben: a gyilkos középtempós Negyedszázat, a száguldó Végsebességet, a balladisztikus Kettőből egyet, vagy a magyar „we are the championt”, azaz a címadót. Mégis, az Az lesz a győztest az idő keze a végén valahogy a középmezőnybe helyezte le nálam az Ossian-lemezek között.



- Nem gondoltam volna, mikor 26 évvel ezelőtt ezt a dalt egy dobgitáron megírtam, hogy lesz majd olyan, akinek 2011-ben is jelent majd valamit – imigyen konferálta be Paksi Endre az Acélszívet tegnap este a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán.
Lemezbemutató, születésnapi koncert és a könyvbemutató teszi emlékezetessé a magyar heavy metal legenda negyedszázados évfordulóját.
Kedves Endre, Barátom!
Bizony-bizony, Foo Fightersék annyira felbuzdultak a 
