A Rammstein méltán büszke a koncerjein látható színpadi show-ra, ami egy cirkusz egyfajta pokoli változata, amihez a zenei aláfestést a kőkemény ipari zene adja. S ahogy a kamionok száma is mutatja a backstage-ben, ez a zenekar tényleg szereti ezt a pirománkodást, nagyon is. A gitáros Richard Kruspe nyilatkozta egyszer: Az emberek 99 százaléka nem érti, hogy miről is szólnak a számok, ezért a színpadon kell megcsinálni a drámát. Ezt kell csinálnunk, szeretjük ezt a műsort, imádunk játszani a tűzzel. Nevetünk rajta, élvezzük ezt, de nem vagyunk egy Spinal Tap.

November 22-én Budapestre látogat a svéd Ghost, akik a Barba Negra Clubban adnak sötét sátáni misét. Mivel a zenekarból Papa Emeritus nem ad interjúkat, így az egyik Nameless Ghoul-t sikerült telefonvégre kapni a tegnapi göteborgi koncertjük előtt. A szellem inkognitója annyira titkos volt, hogy még azt sem árulta el, hogy Ő melyikük is pontosan, de ez sem akadályozott meg minket abban, hogy kifaggassuk arról, hogy mi újság is van manapság a jó öreg Luciferrel. 

Nálunk debütál a budapesti death metal horda, a Kill With Hate legújabb anyaga a Grief. A zenekar körüli változásokról illetve az új ep-hez (is) kapcsolódó dolgokról számolnak be nekünk a srácok. Miután végigolvastad, hangerőt fel és bömböljön az egyik legígéretesebb magyar death metal banda legfrissebb szerzeménye!

Van úgy, hogy egyik-másik zenekarnak nem a legmeghatározóbb figuráinak valamelyikét sikerül mikrofonvégre kapni, hanem az ún. szürke eminenciás áll rendelkezésre. Nem mintha rá nem lennénk kíváncsiak – kérdés, hogyan vizsgázik interjúalanyként az illető. A brit doom mesterek közelmúltbeli budapesti fellépése előtt Steve Edmondson basszusgitárossal beszélgettünk.

Mi nagyon szeretjük azt, amikor a tehetséges fiatal zenészek és bandák szétfeszítik a napi rutinban összeszáradt hallójáratainkat és helyet követelnek maguknak az életünkben. A Rockstation istentelenül hűséges a minőségi zenéhez, ezért nagy-nagy örömmel készítettünk interjút az országunk fővárosában már nem is annyira szárnypróbálgató, de feltörekvő bandákat annál inkább segítő koncertszervező trióval: a Ten years before csapatával. A Jezerszky Viktória, Vitéz Anikó és Rákosi Tímea nevével fémjelzett zeneőrült gerillamenedzsment valószínűleg ebben a pillanatban is gőzerővel készül a 2015-ös őszi szezon első Ten years before koncertjére. A hölgyek nemcsak gyönyörűek és menők, hanem hitelesek és elhivatottak is. Korrektúra nélküli interjúnk következik.

Marky Ramone több, mint pusztán "az utolsó élő Ramone". Ő egy élő legenda, a XX. századi történelem mozgó, lélegző része. Jellegzetes frizurája, trikója, tépett farmere pont úgy fest, mint az albumborítókon, csak a ráncai nyúlnak mélyebbre - szinte mint akit el sem ér a rohanó idő.

Lassan és alig gesztikulál, kimérten, ráérősen, enyhe reszelősséggel beszél. Akár egy szikla a tengerparton - de az interjúk talán százát követő ridegségen át- meg átsejlik szavaiból az együttérzés, és egy olyan fazon képe, aki szépen öregedett, és esze ágában sincs leállni.

A punk rock reneszánsz emberével beszélgettünk A38-as koncertje előtt múltról, jelenről, jövőről, divatról és tragédiáról, haszonlesőkről és okostelefonokról. Figyelem, az erősen idézhető egysorosok koncentrációja túl magas e cikkben!

Az 1980-as évek „hajmetal”-korszakának egyik legkülönlegesebb, legzeneibb formációja, a House Of Lords ma is aktív. Rendszeresen készít lemezeket és turnézik, méghozzá Európában is, nálunk pedig már harmadik alkalommal léptek fel a minap. Az énekes James Christian, mint köztudott, különösen munkamániás, és ha csak rajta múlna, a leállásnak még csak a gondolatával sem foglalkozna. A Backstage Pubbeli, roppant feelinges buli utáni beszélgetésünk során a jövőre vonatkozó terveiről is szó esett…

A hazai színtéren mindig az egyik kedvencünk volt a HAW. Egyszerű, szerethető arcok, akik szívből zenélnek, és tényleg odarakják magukat a színpadon (is). Bírjuk a hülye humorukat, most meg egy "mini" turnén voltak külföldön, többek közt erről faggattuk a zenekart. Na, jó igazából csak Makó Dávidot, mert Ő csapott le a kérdéseinkre.

Utoljára nyolc éve volt Budapesten Undead fesztivál, ami most visszatért a Dürer Kertbe, szeptember 25-én pénteken, főzenekarkén a Suffocation és a Nile zenekarokat felsorakoztatva. A hét zenekaros rangos rendezvényen, a színpadra lépés előtti utolsó percekben kaptuk el Karl Sanders-t, a Nile alapítótagját, énekesét és gitárosát egy rövid interjúra, mielőtt kiöntött volna a nagyteremben a jó pár száz látogatóra a Nílus.

Miként tizenöt esztendővel ezelőtt, úgy idén is az Armored Saint koncertje jelentette a wackeni monstre metal fesztivál egyik csúcspontját. A kultikus Los Angeles-i power metal kvintett az újjáalakulása óta a legjobb albumával rukkolt elő idén a Win Hands Down képében, és ennek megfelelően rég tapasztalt sebességfokozatba kapcsolt a koncertezést illetően. A nyáron a fesztiválfellépések mellett a Queensrӱche társaságában járta be Európát a csapat, az Egyesült Államokban pedig folyamatos mozgásban vannak, és további távlati terveknek sincsenek híján. John Bush énekest Wackenben, a buli előtti órákban csíptük el…

Akárki mondhat nekem bármit, Dave Lombardo egy legenda. Pont, ezen tök felesleges vitatkozni. Nem érdekel, hogy mi van közte és a Slayer között. Lehet egymásra dobálni a sarat, lehet a másikat pocskondiázni, akkor is a világ egyik legjobb dobosa, stílus teremtő dobosa, aki még ötvenévesen is úgy veri azt a rohadt dobot, hogy az ember feje egyszerűen beszakad tőle. Tanítani kéne, ahogy ez a forma játszik a dobszerkón. Szerencsés vagyok, hogy beszélgethettem vele egy pár percet és ezalatt válaszolt a kérdéseimre.

A régisulis death metal mellett maximálisan elkötelezett Bloodbath – ha úgy tetszik, a műfaj egyfajta supergroup-ja – tavalyi Grand Morbid Funeral című albuma az irányzat nagy dobása volt. Ezen az anyagon debütált énekesként Nick „Old Nick” Holmes (Paradise Lost), aki a formáció második wackeni fellépésének napján, röviddel a buli előtt állt rendelkezésünkre a 2008-ban csatlakozott Per „Sodomizer” Eriksson gitárossal egyetemben.

A Rockparton lehetőségünk nyílt egy rövidebb interjút készíteni a The Dillinger Escape Plannel. A zenekar háromötöde a rendelkezésünkre állt, viszont az új gitáros Kevin Antreassian is inkább érdeklődve hallgatott, míg Greg Puciato énekes kicsit kedvtelenül nyomkodta a mobilját. Inkább Liam Wilson basszer volt az, aki ontotta magából a szavakat. (képek forrása: Rockpart Facebook)

A Rockparton a kiváló koncert mellé sajnos a Clawfingernek csak limitált mennyiségű kérdést lehetett feltenni, de azért megpróbáltuk a maximumot kihozni az egyébként hihetetlen jókedvű és már akkor eléggé beszórakozott zenekarból. A plusz kérdésekért köszönet Goldmann-Görög Viktornak a Periszkóp rádiótól! Többek között megtudhattuk, hogy nem várható sem igazi újraegyesülés, sem új album, de a mi kérdéseink másról szóltak volna. (nyitókép: Rockpart Facebook)

Arrabona City metál helytartói, a Pass On Hope ismét új EP-vel jelentkezett a közelmúltban, amely a Layers címet kapta. A teljes három számos új anyag pedig ingyenesen letölthető. Az új anyagról és a bandával kapcsolatos változásokról, aktuális dolgokról beszélgettünk egyet, a banda fáradhatatlan frontemberével, Waldmann Szilárddal.

A Rockparton sikerült elkapni Andrew Craighant, a My Dying Bride egyik gitárosát pár kérdés erejéig. Szerencsére szívesen állt a rendelkezésünkre, bő lére eresztve válaszolta meg a kérdéseket, melyek között az új albumról és Calvin Robershaw gitáros visszatéréséről is faggattam picit.

Holdampf Gábort, akinek a neve ismerősen csenghet az egykori Mood zenekar, és a Wall of Sleep soraiból is, most a lassan hat éve létező és a 2013 - as év egyik legjobb hazai lemezét elkészítő Magma Rise énekes, basszusgitárosát kaptuk el egy beszélgetésre, az idei Rockmaraton fesztivál utolsó napján, ahol a banda ismét fellépett.

A Dunaújvárosban megrendezésre került idei Rockmaraton helyi erők rovatába is bekerülhetne ez az interjú, hiszen ott beszélgettünk Bazsó Green Lászlóval a The Morning Star énekesével, akik szintén Dunaújvárosiak, és hétfőn fel is léptek hazai pályán a fesztiválon Ezután a koncert után került sor a következő beszélgetésre a zenekar dolgairól és a közeledő új albumról.

Idén a legendás New York Hardcore banda, az Agnostic Front is fellépett a Rockmaraton Fesztivál második napján. A koncert előtti délutánon sikerült elkapnunk az énekes Roger Miret - et egy rövid párbeszéd erejéig, aki miután kibeszélte magát, beinvitálta az épp ott kószáló nagyszerű Vinnie Stigma-t is a beszélgetésbe, így végül a két hardcore keresztapa ült velünk szemben együtt, és poénkodta el az interjú végét.

Akárki akármit mond harminc évnyi metalkodás mellett csak úgy nem mehetünk el szó nélkül. Ugye? Nem is megyünk el. Sőt! Szó szót követett mikor Andreas Kisser-t a turnébuszukban ülve kérdezgettem vallásról, Lemmyről, meglepő mód a Sepultura-ról illetve a De Le Tierra-ról is többek közt. Ha kíváncsiak vagytok, hogy mit mesélt az örök ifjú Csókos András, nyomjatok a tovább gombra!