Ha az olvasottságért cserébe mindenképpen kötelező posztolni naponta minimum egy, de leginkább öt írást, ahol nagybetűvel van kiírva valamelyik mainstream metál banda neve, akkor legalább szülessenek olyan bejegyzések, amik a legjobbakról szólnak, azok hőskoráról szólnak. Nem pedig a pénzről vagy a pózról szólnak. Ahol az egykori vagy mondvacsinált kemény gyerekek a popbandák attitűdkészletével prostituálják a szenvedélyt, ami a zenélésbe hajtotta vagy hajthatta volna őket igazán. Menjünk vissza tehát az időben. 1985 környékére. Amikor a Slayer abban a Dynamo klubban játszott Eindhovenben, ahol akkoriban kezdtek el a hely parkolójában fesztiválokat rendezni és még fogalmuk se volt róla, hogy tíz év múlva ők csinálják meg az évtized buliját. Mint ahogy valószínűleg a Slayer sem sejtette ott és akkor, hogy milyen hosszú lesz ez az út.