Nagy örömmel jelentjük be, hogy a God Is An Astronaut koncertjét követően az európai postrock-színtér egy másik, ínyencek által különösképp kedvelt zenekarát hozhatjuk elsőként Budapestre a norvég The Samuel Jackson Five formájában. A 2001-ben még drum and bass-projektként indult zenekar a kilencvenes évek szabadelvű szellemiségét emelte át az új évezredbe, hiszen úgy tekinthetjük őket a post-rock színtér részének, hogy közben zeneileg túlmutatnak ezen a skatulyán, elvégre főként progresszív rock, indie, (free) jazz és folklór hatásokból építik fel következetesen kibontakozó dallammontázsaikat.

A jó öreg Udo Dirkschneider sem bírja abbahagyni. Ezt nem rosszalló értelemben mondom, mert nem vállalhatatlan amit csinál, csak hát jövőre a mester is eléri a hatodik x-et. A metál zene valószínűleg őt is konzerválja és csak ő tudja, hogy miért nem csatlakozott  tavaly volt társaihoz az Accepthez.

„Úgy érzem, ha a metal jól kigondolt struktúrákkal találkozik, sokkal erőteljesebbé válik."

Marty Washingtonban született, de élt már a világ számos pontján, Hawaii-on, Németországban és Kaliforniában. Jelenleg Tokióban lakik. Mielőtt  csatlakozott a Megadethhez, 1990. februárjában, a Cacophony nevű bandában játszott, mellyel 2 albumot jelentettek meg, valamint turnéztak az Egyesült Államokban és Japánban. Már ebben a bandában kitűnt Marty lenyűgözően virtuóz gitártudása. Hihetetlen sok elismerést és rengeteg díjat zsebelt be világszerte egészen egyedi, csak rá jellemző gitárjátékáért. Gitár-szupersztárrá kiáltották ki – így figyelt fel rá a Megadeth. A Megadeth kötelékében eltöltött idő alatt több, mint 10 millió lemezt adtak el, eközben azonban  Marty tovább építgette szóló karrierjét is, nem egyszer olyan zenei kalandokba bocsátkozva, melyek roppant távol estek a Megadethben végzett munkától, mint pl. a Golden Globe nyertes  Kitaro-val  közösen készített album. Bátor lépés volt, hogy kilépett a legendás Megadethből annak érdekében, hogy megvalósítsa újabb muzsikusi célkitűzéseit – de vállalkozását hatalmas siker koronázta.

Május 1-én Budapesten adott koncertet az indusztriál hangzás elmúlt évtizedeit jelentősen meghatározó két zenekar, a német illetőségű Die Krupps és a szigetországi Nitzer Ebb. Közös fellépésük apropóján lehetőségem nyílt beszélgetni a bandák vezéreivel. Kora délutáni randevúmon Jürgen Englert, az 1980-ban életre hívott Die Krupps együttes alapítóját volt szerencsém hallgatni, a mára 30 évet átölelő pályafutásukról.

RS: Ha 30 év távlatából visszagondolsz a pályátokra mire vagy büszkébb a Stahlwerksymphonie-val kezdődő első szakaszra, vagy az egyszerűen csak I. címmel induló másodikra?

JE: Nem szívesen tennék különbséget, mivel mindkét periódus nagyon fontos volt számunkra. A Stahlwerksymphonie jelentős állomás volt az egész műfaj kialakulásában, mivel azokban az időkben nem igazán létezett indusztriális zene. Így ezen időszak a saját identitásunk meghatározásában is nagy szerepet töltött be. Az I.-el kezdődő korszakunk az egész hangzásvilágunkra nagy hatást gyakorolt és egy szintén még nem létező irányvonal kialakulásában játszott jelentős szerepet. Elkezdtük ötvözni az elektronikus és a rock zenét. Így utólag is az a véleményem, hogy minden lépcső fontos szerepet töltött be a karrierünkben.

Bármennyire is készültünk rá, sajnálatos módon nem lesz módunk Budapesten megnézni Josh Homme-t és zenekarát, ugyanis ma a banda lemondta a Petőfi Csarnokbeli fellépését, minden különösebb indoklás nélkül, mert állítólag előbb haza kell utazniuk. Így május 28-án nem lesz koncert, de így jártak a cseh és lengyel rajongók is, ahol 29-én és 30-án lett volna a buli.

A koncertet szervező LiveNation hivatalos közleménye:

Queens Of The Stone Age bejelentés

A Queens Of The Stone Age zenekar sajnálattal jelenti be, hogy május 28-án a budapesti Petőfi Csarnokba, valamint május 29-én Prágába és május 30-án Varsóba meghirdetett koncertjeit kénytelen lemondani; előre nem látott körülmények miatt hamarabb kell visszatérniük az Egyesült Államokba, mint tervezték.

Úgy a magunk, mint a zenekar nevében elnézést kérünk a rajongóktól a kellemetlenségekért, és megpróbáljuk a most lemondott koncertet mihamarabb pótolni.

A belépőjegyek a vásárlás helyszínén, a koncert eredetileg meghirdetett dátumától számított harmincadik napig válthatók vissza.

                       INTRO

„Civil” munkámból hazafelé jövet – mert hogy Petra beszámolókból nem lehet megélni – a metróban kísértetiesen hasonló kérdések foglalkoztattak, mint a februári Apocalyptica koncert előtt. Vajon milyen egy „ilyen” buli? Milyen lesz a közönség összetétele? Milyen lesz a hangulat? Sokan lesznek vajon?

Sok plakátot a városban nem láttam, plakát helyett viszont volt tavaszi napsütés, ami az elmúlt napok majálist áztató esői után tényleg azt a benyomást keltette az emberben, hogy Isten is áldását adja a mai estére. Igaz, úgy gondoltam, hogy a koncertet már kint a szabadtéren rendezik; mint kiderült: nem így lett. (A 10 fok alatti estére való tekintettel írhatom: szerencsére.)

Rövid (f)elkészülés után sietve indultunk el otthonról, egyrészt, mert volt egy olyan megérzésem, hogy a program a meghirdetett nyolc óra előtt már kezdetét veszi, másrészt meg kihasználtuk gyermekünk délutáni sziesztáját: egy háromévesnek nehéz elmagyarázni, miért lécelnek le ilyenkor a szülők. Főleg, hogy Dettike nagy Petra rajongó, abból kifolyólag, hogy az egyik új dal refrénjét – „too big, too big, too big to fail” – tubikként értelmezi, és nagyon szereti a galambokat.

Tegnap nagy sikerrel zajlott le Shakira budapesti koncertje. Mivel a RockStation profiljába az előadás annyira nem vág, ezért megemlékezünk az egyetlen rock vonatkozású pillanatról, ami a Metallica Nothing Else Matters-jének interpretálása volt. Mivel még rossz minőségű felvételt sem sikerült találni róla, ITT egy tavalyi felvétel Montreálból.  

Fotó: Réti Zsolt

Június 24-én a Nuclear Blast Records gondozásában jelenik meg a brazil Sepultura új lemeze Kairos címmel. A felvételek a Sao Paulo-ban a Trama Stúdióban készültek Roy Z. producer irányítása mellett. A lemez érdekessége, hogy felkerült rá a Ministry Just One Fix című dalának feldolgozása, sőt a deluxe változatra a Prodigy Firestarter-jének átirata is.    

A lemezre a következő dalok kerültek:

01. Spectrum
02. Kairos
03. Relentless
(2011)
04. Just One Fix (MINISTRY cover)
05. Dialog
06. Mask
(1433)
07. Seethe
08. Born Strong
09. Embrace The Storm
(5772)
10. No One Will Stand
11. Structure Violence (AZZES)
(4648)

Bonus tracks:

12. Firestarter (THE PRODIGY cover)
13. Point Of No Return

* Plus bonus making-of DVD

El tudja valaki képzelni, milyen zene jönne ki abból, ha az ulveres Garm tisztességes családapai mivoltából kivetkőzve a lehető legdurvább zúzás közepette próbálná kiereszteni tiszta énekhangját? Nem? Nem baj, fantáziára nincs is szükség, mert a brit Anaal Nathrakh pont ilyen: grindcore, black metal, elektronikus zajok, ezekből gyúr Mick Kenney (Irummator) egy kíméletességet nem ismerő alapot, melyet Dave Hunt (V.I.T.R.I.O.L.) helyenként a norvég avantgarde mesterre kísértetiesen emlékeztető, bravúros dallamokkal díszít, máshol pedig szimplán pokoli hörgéssel csúfít.

Yasya neve egyre többször merül fel a hazai színtéren. Ennek legfőbb oka, hogy nem átlagos produkcióról van szó az esetében. Minőségi rock dalainak különös színezetet adnak kelet-európai gyökerei. Bár jó pár éve Budapesten él, Ukrajna és az ország kultúrája mindig is élete meghatározó része marad. Zenéjének alapja az angolszász rock, amit számos jazzes elemmel fűszerez. Dalainak sava-borsát meghatározóan a szláv rockzene adja, azon belül is Ukrajna legismertebb rock zenekara, az Okean Elzy.

A közösséghez tartozás érzete elengedhetetlen az ember személyiség fejlődése szempontjából. A közösségvállalás dettó. Ha belefutsz egy olyan zenekarba, akik olyan zenét nyomnak, amiről addig azt hitted, hogy gyakorlatilag rajtad kívül senki sem szeret, kábé valami ilyesfajta érzés. Az Our Existence Is Punishment (továbbiakban: OEIP) rendesen meglepett, a szó pozitív értelmében, a zenéjükkel.

Olyan régen jelentkeztünk Klipözön című rovatunkkal, hogy a napját se tudom. De most itt a pótlás benne egy kis glam, metalcore, heavy metal és miegymás.

Az As I Lay Dying még tavaly jelentette meg lemezét The Powerless Rise címmel. Most koncertvideóval jelentkeztek a Beyond Our Suffering című dalra.

Május 7-én a kemény és igényes muzsikát kedvelők bőséges élménnyel lesznek gazdagabbak, ha ellátogatnak a Crazy Mama Music Pubba, ugyanis a PhoeniX Files - akik az év elején tették közzé Scars for Sale című EP kiadványukat, mely ingyen letölthető a zenekar honlapjáról (www.phoenixfiles.hu) – szántja fel a színpadot. Előttük is biztosított a fergeteges hangulat, erről a Reason és a City Of Moon (Opeth Tribute) gondoskodik.

1983-ban a Born Again című Black Sabbath albumon már dolgozott együtt a Sabbath-gitáros Tony Iommi és a Deep Purple énekese, Ian Gillan. 1989-ben pedig  a Rock Aid Armenia elnevezésű - az 1988-as örmény földrengés áldozatainak megsegítésére létrejött -  és számos legendás muzsikust felsorakoztató jótékonysági akcióban vettek részt.

2010 őszén már felmerült egy újabb jótékonysági akcióban való részvétel a két rocklegendával az élen, amiből most valóság is lett, hiszen a két sztár, most egy  zeneiskola újjáépítését támogatja, amely szintén Örményországban van.  A projekt a Whocares nevet viseli, és két dal került felvételre, az egykori Purple-billentyűs Jon Lord, az Iron Maiden dobos, Nicko McBrain, az ex-Metallica basszer Jason Newsted, valamint a HIM gitáros Mikko "Linde" Lindström közreműködésével.

A Whocares két dala - Out Of My Mind és Holy Water -  május 6-án, azaz ma jelenik meg, egyrészt limitált példányos CD formátumban, másrészt letölthető kislemezként.

Az Out Of My Mind klipjét most itt megnézheted.

Pontosan egy hete indult útjára az a kezdeményezés a Facebook–on, amely a magyar rock szélesebb körben történő elismeréséért küzd. Ma, aki Magyarországon a rockzenét műveli, legyen az akár kezdő zenész, akár régi motoros, szinte áttörhetetlen akadályokba ütközik. A műfaj nem hogy segítséget nem kap, szinte sehonnan sem, de a kereskedelmi csatornákon futó tehetségkutatók terméséből kinevelt reménységek köré gerjesztett médiakampány még azt a kicsi mozgásteret is elveszi tőlük, ami eddig volt.

A csoporthoz, az elmúlt egy hét alatt több mint 1600 ember csatlakozott, köztük olyan neves művészek, mint Rudán Joe, Zeffer András, Németh Alajos, Závodi János, Gallai Péter és  Takács Tamás.

 Rendkívül sokáig tartó csend után az Azfeszt zenei fesztivál szervezői a mai napon, a fesztivál hivatalos Facebook oldalán bejelentették, hogy sajnálatos módon idén nem kerül megrendezésre a fesztivál.

Ha statisztikai alapokra fektetve néznénk a zenéket, be kellene hogy lássuk: nincs új a nap alatt. A könnyűzene elmúlt ötven évében már szinte minden dallammenet foglalt lett, amit meg nem játszottak még el, az általában okkal történt (értsd: az ember szép esztétikájának széles határait feszegetné). De mégis vannak olyan progresszív zenekarok – és itt nem feltétlenül a Queensrychera, vagy Dream Theaterre gondolok, akik az elmúlt évtizedben einstandolták ezt a titulust-, akik úgy csinálnak valami újat, hogy közben még szerethetővé is válnak. A Skindred tipikusan ilyen banda.

Érsek Gábortól kaptuk az alábbi híreket:

Februártól április elejéig közös turnén vettünk részt a Grenma és Fish zenekarokkal. A koncertsorozatra nyugodtan mondhatjuk, hogy tökéletes döntés volt, hiszen amellett, hogy baráti szálak fűznek a fent említett bandákhoz, ami garantálta a szenzációs hangulatot, nemegyszer játszhatott a három csapat teltházas klubokban.
A turné végeztével ismét a próbaterem lett az otthonunk. Most május elején már kimerjük jelenteni, hogy jól állunk a dalírási folyamatokkal. Olyannyira, hogy a májusi Európa Turné előtt (ahol a Pro-Pain vendégei leszünk két héten keresztül), két napra stúdióba vonulunk, hogy felvegyünk egy új számot, amit a nyár folyamán ingyenesen letölthetővé teszünk és reméljük, hogy számotokra is egyfajta iránymutatást fog nyújtani, hogy mit is várhattok tőlünk 2012-ben az új nagylemezen, hiszen addigra már négy éves lesz az Our lemez.
Egy szónak is száz a vége találkozzunk május 13-án a Dürerben a sörmajálison, ahol a Cadaveres-el és rengeteg más bandával lépünk fel este 22:00 órától. Érdemes időben érkezni, hiszen megnyílt a kerthelyiség is, ahol kilehet próbálni a sörpongot és sörlinget, az igazi vagányoknak emellett egy rodeó bika is fel lesz állítva!

Én már annak a generációnak vagyok a tagja, akinek a Big In Japan-ről nem az Alphaville jut először az eszébe, hanem a Guano Apes. Nem tudom, a fiatalabbak által mennyire ismert, de az ezredvég idején bizony nem nagyon zajlott le hazánkban házibuli a Loards Of The Boards és az említett feldolgozásuk nélkül. Aztán, ahogy amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. Lehet, hogy én jártam csukott szemmel, de évek óta nem is találkoztam a nevükkel, mígnem az áprilisi megjelenéseket böngészve bele nem futottam ismét a zenekarba. A nosztalgia mellett egyáltalán nem érdemtelen írni az új lemezről, idén nyáron ugyanis a Hegyalján láthatják az érdeklődök Sandra Nasic-ot és a többieket.

A Skalar Music-nak köszönhetően erre a hétre is jut egy koncertbejelentés. És nem is akárkik bejelentése. Ezúttal a svéd In Flames budapesti koncertjének időpontja lett nyilvános. A buli szeptember 25-én a Club 202-ben kerül megrendezésre. A jegyek elővételben 6900 Ft-ba kerülnek szeptember 4-ig,  később, illetve a helyszínen 7900 Ft-ért lehet hozzájutni a belépőhöz.