A Korn, ahogy a tavalyi The Serenity Of Suffering album recenziójában is írtam, különleges szerepet játszik piciny életemben, hiszen ők voltak az egyik kapuzenekarom a metal felé. Azóta kisebb-nagyobb lelkesedéssel (kisebb: a Head kilépése utáni kísérletezések idején, nagyobb: Head visszatérése óta) követem őket, mégis furcsa módon egyszer sem sikerült elcsípnem őket élőben, holott már körülbelül tizenöt éve napirenden volt. Most végre eljött ez a pillanat is!

Ha a rockzene szerinted a Linkin Parknál¹ kezdődik: semmi baj, mindenki indul valahonnan. Ha szerinted ott is végződik: semmiképpen se kattints a továbbra, mert semmi olyanról nem fogsz olvasni, ami téged érdekelhet. Számodra ez az írás arról szól, hogy megjelent egy öregedő, őszülő hajú ember sokadik albuma. Mindenki másnak arról, hogy huszonhárom év után megjelent egy The Obsessed album. Térdre, kutyák!

The Optimist címmel ad ki júniusban stúdiólemezt az Anathema. Az 1990-ben alakult liverpooli rockzenekar új lemezének kiindulópontja egy korábbi albumuk, a Fine Day To Exit borítója volt: a fiktív főszereplő történetét onnan folytatják, ahol az a 2001-es borítón abbamaradt. Az Optimist első dala, a Springfield videója alább látható.

A denveri ördögök zenéjében istenfélő country keveredik egy tucat más műfajjal, megtáncoltatva az üdvösséget, a poklot és a nihilt, amolyan közép-nyugat amerikai szájízzel. Slim Cessna olyan neves spanokkal kezdett el zenélni huszonöt éve, mint David Eugene Edwards és Jeffery-Paul a 16 Horsepower prominens tagjai. Vagy akár a később a saját bandájában is kulcsszerepet betöltő Jay Munly. Vele kezdődött az a parázna rock and roll, amit a Slim Cessna's Auto Club tol összesen tíz lemezen, az Alternative Tentacles kiadó égisze alatt. Poros, italgőzös táncestek kíséretében, amik egyszerre szeánszok és misék az államok legbelső szellemeinek dedikálva. Amiből tavaly már kapott ízelítőt a hazai közönség, de június 14 - én ismét visszatérnek az A38 hajó gyomrába, megkongatni azt. Itt felejtett ízelítőink lejjebb pedig egyszerűen felejthetetlenek.

A pusztító című legendás mozinak volt egy kulcsmondata: Simon szólt, halál! Ehhez fogható csak, ha a szintén legendás Milano bátyó azt mondja: Billy szólt, lemez! Márpedig a nyolcvanas évek második felének emblematikus metál alakja a lentebb található videóban pontosan ezt teszi. Ezt pedig még akkor is komolyan kell venni, ha hősünk szakálla már a télapóénál is fehérebb, ugyanis nagyjából három éve Budapesten még bitang formában nyomta, ma már lánglelkű ifjakból is álló csapatával. Ami pedig még érdekesség, hogy az új M.O.D. lemez ismét a Megaforce kiadóval dolgozik együtt, akár csak épp harminc éve az első U.S.A. for M.O.D. című máig legendás anyagon. Busted, Broke & American pedig nem csak egy harminc éves jubileumot teljesíti majd be, hanem ezzel együtt a tizedik stúdióalbum is lesz a sorban. A július 7-én lehetséges megjelenés után. Mindezekről pedig maga Billy Milano is beszámol nektek a következő rövid videóban. Amit éltetni itt lejjebb tudtok. A legendás zenakarral 3 éve interjút is készítettünk ezt ITT tudjátok elolvasni.

Ha az új At the Drive-In videó dala kellően ruganyos és jól pattog, akkor nyilván kicsit gumi. Sajátos felfogású poszt-hardcore meg nagyon. Tizenhét év csend az egyedülálló hangzású texasi csapat most új lemezt is készít in•ter a•li•a címmel, ami május 5-én hivatott majd megjelenni. Előtte azonban új dalhoz friss videó ahogy kell. Remek animációjával emlékeztetve kicsit egykori Tool klipekre Rob Shaw és Damon Locks rendezésében. Méghozzá Hostage Stamps című dalhoz mégpedig, ami a tovább klikk után sugároz.

Úgy tűnik Max Cavalera visszatekintő időket él és jövőbeni terveit főleg a múltból hozza. Alig van vége az évnek, amikor a Sepultura legsikeresebb Roots című albumának állítottak emléket egy hosszú turné keretében, amolyan húsz éves jubileum gyanánt és máris itt az újabb összeesküvés. Ami az 1994 tavaszán megjelenő Nailbomb projekt egyetlen elkészült stúdióalbumának dalait venné elő és játszaná el, szintén egy nagyobb turné keretében. Ami többek között azért is érdekes, mert a Nailbomb mindössze két koncertet adott fennállásának történetében, amik közül a Dynamo fesztiválon elkövetett show aztán koncertlemezként is polcokra került.

Atoma című új lemezével tér vissza Budapestre a Dark Tranquillity. A svéd dallamos death metal egyik műfajteremtő együttese április 22-én a Barba Negra Music Clubban lép fel, ahol a német death-doom formáció, a Nailed To Obscurity, valamint a hazai extrém metal zenekar, a Watch My Dying is szerepel.

Ma már nem azokat az időket éljük, mint a negyvenesztendőnyi lelakatoltság utáni lassan nyíló ajtók és ablakok éveiben, amikor még akár egy évet is kellett várni a következő komolyabb metál megmozdulásra, ami a külföldi zenekarok koncertjeit illeti. Ehhez a tempóhoz képest viszont ma már fénysebességre kapcsolt az idelátogató bandák garmadája. A frankó pedig mindebben az, hogy a várakozási és az élményfaktor ennek ellenére sem konyult le az elmúlt huszonöt évben. Az olyan bandákat, mint például az Obituary, továbbra is peckes, merev figyelem kíséri minden egyes turné alkalmával. Mondjuk ők már kilencven környékén is egészen Pécsig jöttek. Ennyi évvel később, a tavaly novemberi bulijuk ellenben még mindig telt házzal végződött. Ami sehol sem meglepő, hiszen az azelőtti évben ugyanabban a teremben, kis túlzás nélkül is felrobbantották az előző Inked In Blood lemezt turnéztatva a kicsi kis agyunkat.

Legutóbb 2012-ben jelentkezett soralbummal a 2000-es évek elején/közepén zenitjét élő The Rasmus (az akkori CD a banda nevét viselte), így már épp ideje volt, hogy előálljanak valami friss tétellel. A zenekar nyilván sosem tartozott a kemény metal zászlóvivői közé, így az sem meglepő, hogy az új, Paradise névvel illetett tétel is inkább a pop/rock határmezsgyéjén vándorol. De azt legalább egész kellemesen!

Bringer Of Pain címmel február 17-én jelent meg a finn Battle Beast negyedik stúdióalbuma, amely már a harmadik nagylemezük a 2012-ben csatlakozott Noora Louhimo énekesnővel, egyben az első anyaguk a korábbi fő dalszerző Anton Kabanen (Wisdom, Beast In Black) nélkül.

Az Anthrax Among The Kings turnéjának budapesti állomásán történtekről már részletesen beszámoltunk a fergeteges buli másnapján. Most pedig következzen a koncert előtti órákban lezajlott beszélgetés Scott Iannel, amelynek középpontjában természetesen (a magyar fordítás friss megjelenése okán) a gitáros életrajzi könyve állt, de a kereken három évtizedes – és teljes egészében eljátszott – Among The Living albummal kapcsolatban is megosztotta velünk pár magvas gondolatát a mester… Viszlát június 21-én a Barba Negra Trackben!

Megérkezett a legfrissebb Watch My Dying kisfilm, amely a legutóbb megjelent WMD kiadvány, a 4.2 EP egyik dalára készült, mégpedig az Az elválasztás kora című hangszörnyetegre. Az ezúttal történetmesélős, Marosvölgyi Előd által rendezett kisfilmet nálunk is megnézheti a Nagyérdemű.

Lassan három évtized grindcore. Hat nagylemez. Tíz kislemez és még egy tucat split. A Phobia nem ma nyúlt először a darálóba. A kaliforniai veteránok azt mondják a grindcore az ő dolguk és ez a dolog jó. Mondjuk a 22 Random Acts of Violence és a Cruel szerényen fogalmazva is alapvetések a műfajban. Az azonban tíz évvel ezelőtt volt. Most viszont hamarosan itt az új lemez, melynek megjelenési ideje június 2 és a címe Lifeless God. Húsz számot fog tartalmazni, amik közül az elsőt itt lejjebb meg is hallgathatod. Plusz nézz bele a stúdiómunkába és figyeld ki mit alkot a dobos!

A Rammstein Paris című koncertfilmjét világszerte március végén mutatták be a filmszínházak. Mi is megnéztük, ITT meg is mondtuk róla a frankót, ITT meg egy dalt is mutattunk róla. A film DVD verziója május 19-én jelenik meg, ehhez érkezett most egy hosszabb előzetes, amit alább nézhettek meg..

Az Omega Diatribe oszlopos tagja, Hájer Gergő nem tétlenkedik szabad idejében sem, hiszen úgy fest, hogy a készülő új OD lemez mellett még kisajtolt magából egy teljes lemeznyi anyagot az Audionerve néven futó stúdió-projektjéhez, amin nem kisebb nevek működnek közre, mint Kevin Talley a Suffocation/Misery Index/Chimaira dobosa, Nick Oshiro a Static-X/Seether dobosa, valamint az egykori Monastery/The Ministers venezuelai származású frontember Andres Vincze, aki a lemezen szereplő összes dalban a vokálokért felel!