A részben black metalos háttérrel rendelkező tagokból álló norvég Audrey Horne a tavaly megjelent Pure Heavy albumán minden eddiginél mélyebbre – egészen az 1970-es évekig – ásott le a rockzenei gyökerekhez, a banda arculata és dalszerző készsége azonban megmaradt. Ennek köszönhetően nem csupán az év egyik csúcslemezét tette le az asztalra a stílusban a csapat, de egy különösen élvezetes koncerttel is megörvendeztetett Bécsben. A buli után sikerült kifaggatni a frontember Toschie-t. (Fotók: Polgár Péter)

A KOZMOSZ zenekar háza táján - akár csak az Ország Háza táján - valami begyulladni készül. Nem is tudjuk, melyiknek örüljünk jobban! Az van, hogy Pál Zsombinak van (lett!) Egyetlen 1 majdnemhogy-pop bandája, ami kedvesebb hangszerelésben, de egy centivel se rövidebbre nyesett nyelvvel csinál a Kozmoszhoz első hallomásra hasonló muzikot, amin már az árnyékos romkocsmákban bujkáló-szerveződő 40-es értelmiségiek és az aktualitás okán, rövid élettartam miatt ágáló kritikusok sem akadhatnak fenn. Meg úgy kb. senki se, akinek még működőképes füle és agya van még ebben az országban.

Ezalatt, hogy nélküle se lassuljon a kozmikusra növő sebesség, Beke Dani énekelt egy új számot fel, meg vidire is, sej, totál egymagába, de az legalább erősen villanygitáros, és full speciálba' az országházas Jánosoknak is szóló. Bár talán nem lehet velük fácánt fogatni örömükben, miután meghallgatták. Dupla premier, egy tornácról, egyenesen ki az utcára!

És persze mindezek mellett nem mehettünk el - jó magyar szokás szerint - kérdések nélkül...

Január 16-án, Budapesten, az A38 Hajón hosszú évek után újra színpadra lép a Sexepil, mely 19 év után új angol nyelvű lemezt adott ki! A zenekar, melyet rendszeresen játszott a Music Television, mely a Nirvana producerének stúdiójában dolgozott a kilencvenes években, a zenekar, mely turnézott Björkkel és számos koncertet adott Amerikában is, most régi, de mégis új felállásban tér vissza. A visszatérés okán a zenekar énekesével Vangel Tiborral beszélgettünk.

Rock/metal körökben a horror iránti rajongás egyáltalán nem új keletű jelenség, sőt egyes zenekarok a szövegvilágukban is efféle ijesztő, sokkoló témákkal operálnak, a műfaj klasszikusai által megihletve. A finn Hooded Menace, élén a (stúdió)énekes-gitáros Lasse Pyykkövel – aki amolyan két lábon járó horrorfilm-lexikonnak is tekinthető –, szintén a horror megszállottja, ami tökéletesen harmonizál a banda vegytiszta doom/death metaljával. A csapat számtalan EP és split anyag után úgy döntött, egy exkluzív gyűjteményes anyagba sűríti az ezeken szereplő, nagylemezeken nem található dalait. A Gloom Immemorial válogatás ráadásul a következő, sorrendben a negyedik Hooded Menace album megjelenéséig is fenntartja az érdeklődést a csapat iránt. Kérdéseinkre maga a főember Lasse válaszolt.

Tomas „Tompa” Lindberg énekes több formációjával is megfordult már Magyarországon – elmondása szerint a szabadságát is nálunk töltötte egy ízben –, ezúttal viszont Bécsig kellett elzarándokolnunk, hogy lássuk-halljuk a göteborgi death metal mozgalom alapbandájaként elismert At The Gatest és hogy az At War With Reality album, illetve a Triptykonnal és a Morbus Chronnal közös turné apropóján beszélgessünk egyet a mesterrel. (Interjúfotók: Dr. Narcisse)

A legendás német heavy metal alakulat újra visszatér Budapestre. Május 26-án a Blind Rage Tour keretében lépnek fel a Barba Negrában. Azért az októberi koncert óta történt némi változás a banda felállásában, de azért az tuti, hogy a májusi buli is király lesz. Az esemény facebook eseménye ide kattintva érhető el.

Nevezték már őket ripacsnak és a magyar rockzene megváltóinak is. Kevesebb, mint 2 év alatt a szemem-fülem előtt jutottak el egyetemi buliról a Deep Purple elé, a zenekar külön kérésére. 2 lemez, 3 külföldi turné, 4 klip, több tízezer rajongó, és az elmúlt tíz év legátütőbb hazai sikersztorija az Ivan & the Parazol. A javában még nálam is fiatalabb srácokról és dalaikról mindenkinek megvan a véleménye - de nekik is megvan ám mindenről. Ki is szedtük belőlük! Nagyinterjú, nagy öröm.

A black metal gyökerekkel rendelkező és egy időben kelta/pogány/folk metal csapatként elkönyvelt ír Primordial a 2000-es évek eleje óta folyamatosan tágítja ki saját zenei határait és lemezről lemezre hagyta maga mögött a fenti kategóriát. Sőt, ma már a műfaj egyik legegyénibb, voltaképp minden skatulyán és címkén felülálló bandáját tisztelhetjük bennük – és nem is csupán underground viszonylatban! 2014 egyik csúcsalkotása is az ő kezük alól került ki Where Greater Men Have Fallen címmel. A karizmatikus frontemberrel, Alan Averill Nemtheangával ennek apropóján beszélgettünk…

Németh Zsófi egy asszonyi formatervű zenegép. Itthon fantomsztár státuszban leledzik - a Piresian Beach a rock-underground, a 2010's évtized első felét átfésülő budapesti lo-fi hullám, a tumblr-fetisiszták és a Coollisták ünnepeltje lett, mialatt az ország java még megjegyezni se tudja bandái nevét (ld. még Summer Schatzies)... Most, egy kisebb alkotói válság, egy nagyobb hallgatás és 2 friss, baszotterős, fülbe festett körmöket mélyesztős visszatérő EP után körülnéztünk hálószobatáján... na, nem úgy, mint a Velvet tenné, hanem kizárólag zeneileg: itt készül a hangjegyekbe oltott lélekmarcang. A magyar garázsrock gardedámja némi fényt csiszol a földmélyi félhomályba nekünk...

Téglás Zoli olyan, magyarságát mindig és mindenhol büszkén vállaló hazánkfia, aki világviszonylatban is igazán komoly dolgokat tett le az asztalra. Ami a zenei tevékenységét illeti, az utóbbi évekbeli Pennywise-kanyar után most ismét az Ignite-é a főszerep az életében – olyannyira, hogy az alábbi telefoninterjúra is a stúdiómunkálatok közepette került sor (a Zoli Bandnek szintén íródnak új dalai). Emellett pedig a természetvédelem elkötelezettje és hazánkban jelenleg uralkodó állapotok mellett sem megy el szó nélkül. Utóbbiakról, vagy az őt és családját is közvetlenül érintő történelmi időszakokról, eseményekről szinte kérdezni sem kell… Aki csak kicsit ismeri őt, annak persze nem mondtunk újat mindezzel. A jövő év eleji különleges budapesti „mini fellépés-sorozatot” (előzőleg már hírt adtunk róla) felvezető beszélgetés viszont remélhetőleg tud aktualitásokkal szolgálni!.. (Koncertfotók: Réti Zsolt)

Jóllehet a Seether elsősorban az Újvilágban számít nagy kalibernek (holott Dél-Afrikából indulva építette fel a karrierjét!), ideát sem cseng rosszul a nevük. A frontember Shaun Morgan és Amy Lee közös száma, a Broken annak is biztosan ismerős, akinek a csapat neve esetleg nem rögzült a fejében. Ők ketten amúgy a bulvársajtónak is adtak némi témát anno a párkapcsolatuk idején, bár ez most tényleg mellékes. Hat lemezzel a hátuk mögött – ki ne tudná a rajongók közül, a legutóbbi idén érkezett – épp ideje volt elkezdeniük tovább fokozni az európai jelenlétet, de a jelenlegi körben ez máris olyan jól sikerült, hogy napokon belül Budapesten üdvözölhetjük őket. Ezt a Dürer Kertes koncert előtti utolsó emlékeztetőnek is tekinthetitek, a továbbiakban pedig a John Humphrey dobossal folytatott beszélgetés olvasható.

Az egész műfaj – azon belül is az egyik legmostohább sorsú irányzat, a hamisítatlan klasszikus doom metal – egyik legértékesebb és legnagyobb hatású, ugyanakkor leginkább alulértékelt (megint más kérdés, kinek a hibájából alakult így) zenekara, egyszersmind egyik nagy túlélője, a chicagói Trouble tette tiszteletét nálunk immár harmadik alkalommal. A hírnevükhöz a messzemenőkig méltó koncertről már megemlékeztünk nemrég, most következzen a buli után készült interjú a banda két oszlopos tagjával. A szép kerek évfordulóhoz érkezett debütáló albumról és a legutóbbi korongról egyaránt szó esik benne – na meg a The Skullról is, legfeljebb kicsit más vonatkozásban…

Decemberben ismét Budapestre látogat a finn maszkos grindcore trió a Psykoanalyysi. Ennek kapcsán kérdezősködtünk egy kicsit a dolgokról Kari Grindi énekesnél és Aimo Mäjäys dobosnál.

A Skindred-et még a Kettő-Négyben láttam először. Akkor kicsit fenntartásaim voltak még a reggae meg a metál keveréséről, de nyitott voltam! Hallgatgattam Benjiéket, de valahogy soha nem fogott meg úgy igazán, amit nyomattak. Aztán 2013-ban láttam őket a Hegyalja Fesztiválon a Down előtt. Na, ott akkor azt mondtam, hogy ez tényleg party zene. Azóta vártam, hogy elbeszélgethessek a frontemberrel. Hajtás után kiderül, hogy mi is az, ami tényleg fontos az életben.

Mindig jó itthon újabb és újabb zenekarokba botlani, akik oda rakják magukat ahogy csak bírják. Nem tűrnek kompromisszumokat, mennek előre, és közben letörlik a vigyort a sok pózer banda arcáról, akik csak divatból tolják a kemény zenét. Zahorán Csabit sok produkcióban láthattuk már, rengeteg helyen megjelent már. Számomra mindig is egy érdekes figura volt. Volt szerencsém beszélgetni Csabival az idén megjelent Bekes projekt albumról, meg sok egyéb másról is. Hajtás után kiderül, hogy milyen is az élet korlátok nélkül!

Szombaton ünnepli a 25 éves évfordulóját a szekszárdi Prosectura. A punk zenekar énekesét, a Kispest és Ramones fanatikus Imre Norbertet faggattuk ki, elég komolyan. Komolyan.

A kövér riffekre és vaskos groove-okra épülő, minimalista felépítésű dalairól elhíresült Helmet az 1990-es években készült albumaival nem egy mai irányzat előfutára lett. Tevékenységét ráadásul számottevő sikerek is kísérték az évtized közepén. Jelenlegi, a Betty albumot felelevenítő turnéjuk és immár harmadik magyarországi fellépésük apropóján beszélgettünk a főemberrel és egyedüli megmaradt alapító taggal, Page Hamiltonnal.

Knapp Oszi egy meghatározó személyisége a hazai undergroundnak. Mindig csinál valamit, mindig ott van valahogy, és mindig van véleménye. Le is ültem vele, hogy dumálgassunk kicsit a zenekarairól, hogy mi a helyzet vele mostanában. Szóba került itt minden, amire csak kíváncsiak lehettek az új Grizzly albummal kapcsolatban, megtudtuk, hogy élnek-e még a Zombie-k, illetve, hogy mi a helyzet most a Wrong Side Of The Wall-lal.

Fél éven belül két tagcsere- ez egy olyan változás egy zenekarban, ami egy komplett lemezmegjelentetéssel is felér. Gábor Andrist, és Székely Marcit az Ozone Mama  tagjait kérdeztük meg ennek kapcsán, hogy mi újság a zenekar háza táján.  (Fotó: Barta Imre)

Eddig mindig izgultam az interjúk előtt, ellenben most egyáltalán nem. Kis csúszással ugyan, de leülhettem Niclas Engelin-nel beszélgetni egy jót. Nehezen tudom eldönteni, hogy Rob Zombie-val vagy vele volt jobb interjúzni. Kevés az ennyire kedves zenész, aki végig mosolyog szórakozik veled az interjú alatt, és egy percig sem érzed azt, hogy ő lenne a nagy rock sztár. Hajtsatok, olvassatok! Megéri!