Szinte el sem hittem, amikor végre elindultam a The Night Flight Orchestra második budapesti koncertjére a Dürer Kertbe. Ideális esetben ez a buli 2020 márciusában lett volna, de aztán mind tudjuk hogyan alakult az az év. A zenekar háza táján rengeteg dolog történt azóta, 2 teljesértékű és nem mellesleg zseniális új lemez, megannyi különálló single, és sajnos a gitáros és egyben fődalszerző, David Andersson elvesztését is fel kellett dolgoznia a csapatnak. Sok kérdőjelet tartogatott az este, ennyi várakozás után a közönség elvárása is az egekbe szökött, de annyit már az elején is elárulhatok, hogy az NFO az első perctől fogva tarolt.

Olyan régen történt, hogy Johnny Gioeli énekes sem emlékezett rá – kész szerencse, hogy Alessandro Del Vecchio billentyűs igen: 2019-ben járt nálunk legutóbb (fennállása során először) a tengerentúli dallamos hard rock jeles képviselője, a Hardline. Most meg eljött a repeta ideje. /Fotó: Effie Trikili/

A tavalyi Fekete Zajon átélt remek Tengeri Püspök fellépés után alig vártam a nálam addig teljesen radar alatti zenekar ott beígért albumát. Aztán persze kicsit dohogtam, amiért a szintén kiváló Disconnected az év végi listáink leadási határideje után jelent meg... Az Alva ezzel szemben 2024 első napján máris leszállította az elmúlt esztendő egyik legütősebb anyagát, az Out Of This Madnesst. Így aztán az esemény hírére rögtön lelkesen csettintettem, mondván, ezt nekem találták ki.

Akármekkora lehet a népharag, az utálat, a PanterA az PanterA. Ha pedig Phil Anselmo a városba, vagy inkább az országba érkezik, akkor eléggé nagy a valószínűsége annak, hogy az adott koncerten én is felbukkanok, mert nincs mit tenni, imádom az öreg rocker munkásságát a sok baromsága ellenére is. A 2023-as koncert után nem is volt kérdés, hogy ha újra meglátogat minket a zenekar, akkor ott a helyem. Nincs mit tenni, irány Budapest!

A Los Angeles-i Touché Amoré a kortárs hardcore színtér egyik meghatározó erejéként halad előre. A zenekar az elmúlt évtizedben a műfaj egyik alappillérévé vált és sosem álltak le a fejlődéssel. Legújabb, 2024. őszén megjelent albumuk a Spiral In A Straight Line tovább viszi az innováció, az átalakulás és az önreflexió útját és egy turné során Budapestre is eljutott. 

Amennyire tudom, az elmúlt év második felében bútorozott be az észak-pesti rendezvényhelyszínre a nagy múltú P. Mobil a maga szintén nagy múltú koncertsorozatával, s életem második “Örökmozgó”-klubbulija egybeesett az OFF Kultur vizsgáztatásával.

Van az a mondás, hogy ez olyan, mint a szarás. Ha menni kell, akkor menni kell. Ezt a remek mondatot fel lehet használni szinte bármilyen élethelyzetben, de ha a Gutalax érkezik Magyarországra, akkor szinte kötelező is. Nyilván egész este repkedtek a szarral vagy a szarhoz kapcsolodó két bites poénok, de hát mi már ilyenek maradunk. Meg az a közel (és nagyon durván) 1000 ember, aki rész vett a 15 years of gore ’n’ roll turné budapesti állomásán.

Laci tavaly csatlakozott a Rockstation stábjához, azóta több hazai koncerten képviselte magazinunkat és lelkesen dokumentálta a színpadi történéseket. A 2024-es visszatekintés utolsó, extra epizódjaként elhozta nekünk a tavalyi koncertdömping pixelekbe égetett mementóit, vagyis az év számára legkedvesebb 10 képét. De meséljen inkább a szerző, innentől övé a szó.

Durva bulival ünnepelt a Kartel, iszonyat erős műsorral. Ha ennyit akartál olvasni a Ganxsta Zolee és a Kartel harminc évét celebráló koncertjéről, akkor megkaptad. Ha többre is vagy kíváncsi, akkor lehet tovább barátkozni a betűkkel.

Majdnem napra pontosan tíz hónap telt el azóta, hogy Reaction szervezésű hardcore esten jártam a Riffben. Nos, minden ott folytatódott, ahol tavaly márciusban abbamaradt, csak még magasabb szinten.

Nem úgy vettem észre, hogy ezzel az eseménnyel volt tele a hazai zenei sajtó – lám-lám, mi is elmulasztottunk hírt adni róla –, holott ha a késő 1980-as évek és a 90-es évek egyik legfontosabb magyar underground zenekara, a Leukémia néhány évente megmozdul, az igenis komoly jelentőséggel bír. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az Oltyán László - Jancsics Dávid - Lakics “Guppi” Gábor trió teljes teltházat rittyentett az Instantban az új esztendő legelején. Akadt, aki külföldről látogatott haza a buli kedvéért!

Ahogy az már néhány éve lenni szokott, a két ünnep között félúton megrendezésre kerül a Fekete Zaj Fesztivál klub kiadása a Téli Zaj. Az eklektika jegyében ezúttal is jutott bőven zenei csemege, a rendezvény belakta a teljes Dürer Kertet, Kisterem, Nagyterem és a Fotel bár is zajongókkal volt tele. Ez itt kérem az underground mennyország, ahol teljes békességgel megfér egymás mellett mindenféle zenei stílus a metaltól a post-punkon át az elektronikus zenéig. Nem is volt kérdés, hogy az idei évben is érdemes egy kis zajongásért útra kelni ezen a fagyos téli estén. Arról az előnyről pedig nem is beszélve, hogy a line-up mindig tartogat valami igazi meglepetést, ami később könnyen kedvenccé válhat. 

Nekem, mint a Road követőjének, rajongójának, elég durva, hogy húsz éves a zenekar, legalábbis a bemutatkozó lemezük, a Nem kell más. Főleg azért, mert azóta követem őket. Szóval míg ők még mindig erejük teljében vannak és a friss nagylemez, Az utolsó rapszódia is egy iszonyat bika korong, én kezdek vén fasz lenni, de szerintem foglalkozzunk a koncerttel.

Combos kis buli kerekedett az idei Fit For An Autopsy budapesti fellépéséből, ahogy azt sejteni lehetett. A New Jersey-i csapat mellett a rangidősnek számító Darkest Hour, a Heriot és Sylosis is becsatlakozott egy közös nagy hőbörgésre mindenki örömére. A stílusbeli átfedések mellett a közös pont, hogy mind a négy banda idén szállított le új hanganyagot. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere, végeláthatatlan circle pit, arcleolvasztó gitárok, eszement ritmusszekciók és tempó no meg végtelen deathcore gargalizálás, mi más kellhet egy fagyos decemberi estéhez? 

A thrash metal zsáner három úttörője egy estébe sűrítve, teljes műsoridővel. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy biztosra vegyük az esemény neve mellett idővel felbukkanó “SOLD OUT!” címkét…az viszont komoly meglepetés, hogy erre csak napokkal a start előtt került sor…

Jóféle régi vágású rock estnek néztünk elébe november végén. A svéd Blues Pills egy időben nyaranta játszott Magyarországon, és most is joggal várhattuk, hogy felforrósítják a levegőt a téliesbe hajló időben.

A magyar közönség számára aligha kell bemutatni a keményvonalas amerikai Terror zenekart. Több alkalommal jártak már hazánkban, legutóbb tavaly nyáron szántották fel a betont a Biohazard és Kreator előtt. Ezúttal headlinerként söpörték el a havat a budapesti Dürer Kertben. Társuk is akadt a mókában, a nem kevésbé zúzós belga Nasty, supporterként pedig a New York-i Combust és a francia Headbussa csúszott be.

Page Hamilton és kísérő zenekara a jubiláló Betty lemezről megemlékező turnéjával érkezett hozzánk. Az 1994-es anyag nálam mindig is amolyan másodhegedűs volt a diszkográfiában; bocs, de részemről a Meantime a zenekar magnus opus-a. A kerek évforduló azonban jó apropó ahhoz, hogy a tavalyi Left lemezzel kapcsolatos körök lefutása után egy kis nosztalgiázásnak is legyen helye.

Lou Koller-nek, a Sick Of It All (SOIA) énekesének betegségéről idén nyáron értesültünk, akkor törölték az összes leszervezett koncerjüket és beszámoltak róla, hogy komoly a dolog,  Lou-nál nyelőcső rákot diagnosztizáltak. /Fotó: Pónus Tamás/

Több mint két évtizedbe telt, mire Kátai mester a saját kis otthonos alkotóműhelyéből végre színpadra állította Thy Catafalque néven alakot öltött zenei vízióját, amellyel azóta underground legendából túlzás nélkül kulturális jelenséggé vált. A nemzetközi színtéren a nívós fesztiválokon való szereplés és az idén tavasszal lebonyolított Európa-turné igazolja ezt, idehaza pedig a rangosabbnál rangosabb helyeken szériában varázsolt teltház, na meg a Fonogram díj. /Fotó: Bryan Taylor/