Fiatal zenekar Svédországból, akik - sajnos vagy szerencsére - jó párat elfelejtettek lapozni a naptárban. A Smoking Snakes a glam-sleaze műfaj mellett tette le a voksát, Danger Zone című bemutatkozó albumuk erősen ajánlott a műfaj követőinek.

A “chisel” jelenthet vésőt, feszítővasat, de lopást, csalást, átbaszást is. Egy ilyen névvel talán nem túl meglepő, hogy a londoni The Chisel punkban utazik, közelebbről a hőbörgős oi!-ban erősek, híven az olyan ősökhöz, mint az Cockney Rejects, a Cock Sparrer vagy az Angelic Upstarts.

A budapesti underground bugyraiból 2013-ban bukkant elő a Dope Calypso formáció. A látszólag komolytalan garázs punk-rock trió február 16-án dobta ki legújabb Giddy Up-ra keresztelt albumát. Ne tévesszen meg senkit a látszat, ugyanis a sufnituning mögött kiérződik a magas szintű tudás és kreativitás.

Akármit lehet mondani a grunge-ra, az biztos, hogy mindenkiből kivált valamilyen érzést. Kurt Cobain és a Nirvana pedig különösen erős érzelmeket tud kiváltani az emberekből. Szinte, hihetetlen, de harminc éve jelent meg a Nirvana MTV Unplugged In New York albuma, ami a valaha készült egyik legjobb unplugged felvétele volt a zenei csatornának.

Németországról, ha a metalról vna szó, nekem elsőre mindig a Rammstein ugrik be. Ez teljesen érthető, hiszen az industrial metal úttörői nem kis sikert tudhatnak a magukénak. Most viszont nem róluk lesz szó, hanem egy újabb one man projectről, a Jaguar Godról.

Ez a lemez még decemberben jelent meg, ám nekem év elején dobta fel a release radar, és rendesen rajta ragadtam. Hősünk pofátlanul fiatal, még nem tudni, hova forr ki, ezért a tökéletlensége ellenére azt gondolom, érdemes szemmel tartani az útját, egyben bemutatni őt Nektek. 

Hallgassunk meg egy történetet egy legendás kartel, legendás vezéréről! Pablo Escobar neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen annyi film, könyv feldolgozta már a drogbáró történetét. Most azonban négy srác meséli el, hogy árasztotta el a világot kábítószerrel az öreg Pablo. Honnan is származhat a négy srác, ha nem Lengyelországból, tök logikus! Itt van a Plata o Plomo bemutatkozó anyaga!

A Radiohead az a zenekar, ami egy az egyben leválasztható nemcsak a brit rockzenei szcénáról, de úgy nagyjából mindenféle zenei vagy popkulturális trendről is, szóval stílusok felett áll ahogy mondani szokták. Az meg még izgalmasabb, mikor önmaguktól is eltávolodnak, mondjuk egy jó kis Thom Yorke szóló lemezzel, vagy a trippelős - pulzáló krautrock hagyományait (is) ápoló The Smile-lal.

Minden bizonnyal csak maga Steven Wilson tudná megmondani, hogy épp pontosan mi is a helyzet a Porcupine Tree-vel. Azt már megszokhattuk, hogy a zenekar agytrösztje utóbb hajlamos megváltoztatni egyes kijelentéseit… A lényeg, hogy a közösségi oldalán rendszeresen megosztott videók tanulsága szerint emberünk továbbra is a stúdiójában vagy a lemezgyűjteményével kézközelben érzi igazán otthon magát. Az elmúlt években pedig sorra teljesítette azokat a megbízásokat, melyek számára bizonyára sosem minősültek munkának, azaz számtalan Jethro Tull lemezt feljavított, de egyebek mellett kezelésbe vett több Marillion korongot is.

Ma is fegyverténynek számít, sőt talán még inkább az, mint korábban bármikor, ha egy rockzenekar bemutatkozó lemeze egy multinál jelenik meg. A NewDad ebben a cipőben jár. A 2018-ban az Írország nyugati részén fekvő Galway-ban középiskolai zenekarként alakult négyes számomra ugyan egy friss érkező, ennek ellenére tény, hogy az elmúlt hat évben fokozatosan építkezve jutottak egyre feljebb.

Aki hozzám hasonlóan figyelemmel követi a francia black metal aktualitásait, már minden bizonnyal találkozott a Griffon nevével. A történelmi tematikájú szövegvilággal alkotó párizsi alakulat két lemezt tudhat maga mögött, melyek közül az utóbbi – legyen bár három éves kiadvány – a mai napig rendszeresen előkerül nálam. A kiadó ugyan már bejelentette a harmadik Griffon lemezt is, de azt megelőzően, január közepén befutott az A/Oratos bemutatkozó anyaga, mely formációban a Griffon frontembere, Aharon is érintett.

Épp egy évtized telt el azóta, hogy tét nélkül, csupán örömzenélés végett megalakult a Zártosztály zenekar. A kezdeti cél mindössze annyi volt, hogy az alapítók, vagyis Csillag Endre „Csuka” gitáros, Mirkovics Gábor basszusgitáros és Donászy Tibor dobos megemlékezzenek az Edda azon időszakáról, amelyben személyesen is érintettek voltak. A megemlékezés a koncertezésben nyilvánult meg, majd 2015-ben megjelent a gitáros, Csillag Endre: Csillagok és gyémántok című szólólemeze, mely egyébként több szállal is kötődött a ’80-as évek közepéhez.

Ha jók az emlékeim, a Minden kezdet című első Salvus lemez kapcsán valamelyik korabeli internetes fórumon futottam bele az „Ákos találkozik az In Flames-szel” szlogenbe. Hogy a mondat szó szerint így hangzott-e el, arra már nem emlékszem, de a lényeg valami ilyesmi lehetett. Találó megállapítás volt, amennyiben a négyes korabeli szövegeiből és a zene gyökereiből indultunk ki. Ez akkoriban nagyjából meg is állta a helyét, manapság viszont már kevésbé lenne érvényes.

Három év várakozás után megérkezett az új Lucifer korong és ismét elkalauzolnak minket a temetők és kripták világába, hogy ott szórakoztassák az egybegyűlteket. Kell ettől jobb évindítás?

A Saxon január közepén jelentkezett új nagylemezzel, ami már a huszonnegyedik a britek fél évszázados pályája során. A kitartás, a lendület terén tehát semmi gond. De mi a helyzet a kreativitással?

Kori, azaz Koroknai Árpád nevét a magamfajta negyvenesek a ’90-es évek közepén a dallamos heavy metalban utazó Szfinx zenekar frontembereként ismerhették meg. A debreceni csapat ezzel a muzsikával rossz időben volt a rossz helyen, két – egyébként remekül sikerült – kazettaalbum után le is húzták a rolót. Az említett felvételeknek végül, bő húsz év múltán a H-Music jogelődje szolgáltatott igazságot egy alaposan megbónuszolt dupla CD-s kiadvány formájában.

Brazília már bebizonyította, hogy tud tehetségekkel szolgálni a világ számára. Noha, stoner-psyrock zenekarokat annyira nem ismerek ebből a térségből, azért így is akad egy-két zenekar, akiket érdemes követni. Kezdjük például a Driven By-jal.

A kiadó nevétől függetlenül már önmagában pozitív visszacsatolást jelent, ha egy hazai zenekar lemezében határainkon túl is látnak fantáziát. Az pedig még inkább értékelendő, ha történetesen egy bemutatkozó anyagról van szó. A szegedi DVVAD ráadásul november végén épp egy olyan német kiadónál debütált, melynek a fő profilja a zenekar irányához tökéletesen passzoló post-black metal.

Maradunk Európában, nem hagyjuk el a kontinenst, de találunk egy újabb különleges zenekart. Irány egészen pontosan Görögország, ahol megismerkedhetünk a Deep Dive nevű zenekarral. Nem kimondottan azt kapjuk, amire elsőre számítanánk, de nagyon megéri, ha ide szegezzük egy kicsit a hallójáratainkat.

Az Ørdøg nélkül nem létezne a Diabolus In Musica, de mára már az utóbbi is stabilan áll a saját lábán. Sőt, egyre többen vagyunk azok, akik a zenekar neve láttán nem valami Slayer tribute-ra asszociálunk. A friss lemez borítója egyesekben azért némiképp összekuszálhatja a szálakat, hiszen a Hieronymus Bosch-ihlette grafika képi világa a South Of Heaven frontjára emlékeztetheti az embert – Sárközi Zsolt (Dark Art) alaposan kitett magáért. Ezen túl azonban felesleges további hasonlóságokat keresgélnünk az önkéntesen nyugdíjba vonult Arayáékkal.