Egy jó ideig abban a hitben éltem, hogy csupán zűrzavaros hazánkban fordulhat elő olyasmi, hogy azonos – vagy kísértetiesen hasonló – nevet viselhet egy időben két zenekar is (pl.: P. Mobil, P. Box, Kormorán és néhányan mások). Később fiatalkori ideálom, az albioni Saxon is klónozódott, de még itt legalább az egyik neve elé odabiggyesztették az Oliver – Dawson-féle birtokos jelzőt, addig a „Queensryche-oknál” ilyesfajta gesztusnak a tervezett, illetve a már megjelent borítón nyoma sincs. Csupán a népnyelv keresztelte el a Frequency Unkown megalkotóját Geoff Tate’s Queensryche-nak, máris megkülönböztetve a lemezt a (konkurens Crimson Glorytól kölcsönzött) új énekessel felálló hangszeres frakció napokon belül megjelenő munkájától.