Nem sűrűn cikázik felénk a lengyel progmetal csapat, a Riverside, de ha azt megteszi, az biztos, hogy nyomot hagy az emberek emlékezetében. A kicsiny hazánkat tizenkét éve felfedező, azóta pár, legutóbb 2019-ben, az A38-on koncertet adó kvartett most a fennállásának huszadik, illetve ugye az ismert okokból huszonegyedik évét ünnepelte meg nálunk, annak minden csodájával és szépségével.
A csehországi Jaromerben augusztus 9 és 13 között 25. alkalommal rendezték meg a Brutal Assault Fesztivált, amely az elmúlt két és fél évtizedben igazi, kultikus, underground metalzenei eseménnyé nőtte ki magát. A fesztiválon fotósunk, Lányi Kristóf is ott volt. Az augusztus 11-i, harmadik napról mutatunk most rengeteg képet. A fesztivál első és második napját ITT és ITT lehet visszanézni.
Vannak koncertek, amikkel szemezel-szemezel, aztán valamiért nem akar kitörlődni a látóteredből. Végül addig cirógatja a fantáziádat, hogy megadod magad és eldöntöd: neked ott a helyed. Így voltam a Crippled Black Phoenix legújabb budapesti koncertjével, aminek a „sorsa” nálam akkor dőlt el, amikor megkaptam a külföldi promós kapcsolatainktól magát a nagylemezt, a Banefyre-t. Meghallgattam, megszületett a döntés: kész, irány az A38!
Amikor megtudtam, hogy bekerült Budapest a Pixies turné állomásai közé, persze igencsak megörültem, ugyanakkor kicsit furcsálltam is a dolgot. Azon gondolkodtam, hogy mennyire éri meg egy olyan zenekarnak Magyarországra látogatni, amely elsősorban tőlünk nyugatabbra örvend komolyabb népszerűségnek, idehaza viszont inkább a rétegzenék kedvelőit hozza lázba.
Turnstile a tavalyi “Glow on” album megjelenése körül/után robbantott, tagadhatatlanul hatalmas lett a hype, megkerülhetetlenek lettek a keményebb rockzenét szeretők körében.
Jó eséllyel nem vagyok egyedül vele, a Subscribe igen nagy kedvencem volt és igazából a félig-meddig inaktív mivolta ellenére még mindig az is. A hatos - kár tagadni - igen nagy hatást gyakorolt az itthoni zenei mezőnyre, főleg a kortársakra és a később érkezőkre, ennek megfelelően pedig igen nagy respekt övezi őket - és ezért fájlalom, hogy már nem olyan aktívak, mint voltak annak idején. Persze érthető, de most nem ez a lényeg, hanem a tíz (plusz egy) éves Bookmarks mondhatni születésnapi koncertje, ami egy újabb adag Subi varázslatot szállított le a népnek. (Fotók: Máté Évi)
A csehországi Jaromerben augusztus 9 és 13 között 25. alkalommal rendezték meg a Brutal Assault Fesztivált, amely az elmúlt két és fél évtizedben igazi, kultikus, underground metalzenei eseménnyé nőtte ki magát. A fesztiválon fotósunk, Lányi Kristóf is ott volt. Az augusztus 10-i, második napról mutatunk most rengeteg képet.
A csehországi Jaromerben 25. alkalommal rendezték meg a Brutal Assault Fesztivált, amely az elmúlt két és fél évtizedben igazi, kultikus, underground metalzenei eseménnyé nőtte ki magát. A fesztiválon fotósunk, Lányi Kristóf is ott volt. Az augusztus 9-i, első napról mutatunk most rengeteg képet.
A fesztivál záró napja már a Kulturhuset nevű klub programjait nélkülözve csak a Grieghallenben fellépő négy zenekar koncertjét tartalmazta, ami azért önmagában is becsületére vált volna egy átlagos fesztiválnak. De erről kicsit később. (Fotók: Beyond the Gates Facebook)
Vannak azok a koncertek, amiket eddig minden igyekezeted ellenére sem tudtál megnézni. És vannak azok a koncertek, amik sohasem voltak. És vannak azok a koncertek, amik sohasem lesznek. És vannak azok a koncertek, amiket most, egyszer mégis megrendeznek. (Fotók: Beyond the Gates Facebook)
Közösen támadta le az Analogot az Infected Rain és a Nest Of Plagues. A moldovai csapat és az egyre jobban felívelő hazai reménység közös buliját Réti Zsolt kollégánk örökítette meg képek formájában, ebből mutatunk most egy szép csokorra valót.
Még 20 óra sem telt el a Life Of Agony koncertje óta, de már megint az Akvárium klubban találtam magam, ahol végre bekövetkezett egy 2020 március 10-e óta várt esemény. Eredetileg Bécsbe mentünk volna azon a napon, de délután hivatalosan is bezárták Ausztriát, így a DIIV zenekar dolgavégezetlenül kullogott vissza az USA-ba. Öröm az ürömben, hogy emiatt valahogy már egy pesti dátum is belefért az újra koreografált turnéba, így megúsztunk egy egész napos autókázást. Nagyon kíváncsi voltam, mennyien ismerik idehaza a DIIV-et, titkon reméltem, hogy tele lesz a klub, mert az pozitív visszajelzés a zenekarnak a későbbiekre. /Fotó: María Carbonell, DIIV Facebook/
A csodás nyári időben színültig telt Akvárium klub teraszán azt próbáltuk többedmagammal megfejteni, vajon mikor láttuk először a Life Of Agony-t. Én az Anthrax-szel közös turnéra szavaztam, még a Rockhausban '96-ban, Bécsben, más azt állította, hogy már hamarabb is láttuk őket. Bárhol is az igazság, minimum 26 évvel ezelőtt volt az első alkalom, így nem csoda, hogy az összesereglett közönség már a 40+-os kategóriába tartozott.
Amikor híre ment, hogy a Lamb Of God ismét megmutatja magát hazánkban egyből hívtam a főszerkesztőt, hogy ezt a koncertet behúzom, bármi is legyen! Aztán megláttam, hogy milyen nevek vannak a richmondi arcok mellett és arcomra fagyott a mosoly. Kemény szerda este elébe néztem.
Mivel a Static-X lemondta az európai turnéját, így a Life Of Agony egyedül érkezett volna tegnap Budapestre. Az augusztus 9-i bulin azonban egy szerencsés turné-együttállásnak köszönhetően mégis lett előzenekar, hiszen amolyan speciális vendégként a kultikus Pentagram melegített be Mina Caputóéknak, szóval az elektro-nu metal helyett ősdoom szakadt mindenki nyakába. Amíg a koncertbeszámoló megérkezik, addig alább két fotógalériában Réti Zsolt kollégáink segítségével lehet átélni a koncerteket.
2019-ben a Lemmy fazonú James Leg egy raklapnyi színpadról pusztította el Veszprém belvárosát alaposan meglepve ezzel az Utcazene fesztivál gyanútlan közönségét. Idén visszatért a prédikátor, hogy némi állandósággal gondoskodjon a változatosságról.
A Fezen harmadik napja végül kimaradt a menetrendből, két napnyi ingázás után valahogy nem fűlött a fogam megint egy kanyarhoz, főleg úgy, hogy a szombat igen combosnak ígérkezett. Állítólag jó volt a péntek is, az Epicát nagyon dicsérték - majd máskor pótolom. Kellett az energia a szombatra, ami meg is adta azt, ami elvárható volt tőle. (Fotók: Fezen Facebook)
Igazi vegyesvágott volt a Fezen második napja, már ami a rockzenei felhozatalt jelenti. Nagy legendák, hazai hősök, minden volt, mi szem-szájnak ingere, igaz a járványhelyzet most sem hagyta nyugodni a szervezőket.
Hiába az egyre öregedő fejem (bár sokan mondják, hogy az öregség nem itt kezdődik), nem voltam sok fesztiválon. Persze ennek mindig megvolt a maga oka, hol anyagi, hol egyéb, de rendre kimaradtak a nagy rendezvények, utólagos sajnálatomra. A huszonötödik, két év halasztás után megrendezett Fezen nyitónapja viszont hozta minden elvárásomat, amit eddigi kevés tapasztalatom alapján felállítottam, szóval... Nézzük csak!
A RockStation zászlója alatt általában olyan simán szoktunk bejutni bulikra, mint forró, olajozott kés a vajban, de tegnap valami apró porszem került a gépezetbe és kicsit várni kellett a bebocsátásra. De nem gáz, mert arra a pár percre, míg kint álltam, átengedtem magam és hagytam, hogy a modern kori maori harcosok patau és taiaha helyett dobcájggal és elektromos gitárokkal zúzzanak le. Van némi Új-Zéland mániám, azért is voltam kíváncsi nagyon az Alien Weaponry-re élőben. És hát igen. Engem nagyon megvett ez groovos-os zakatolásba csomagolt haka-metal. A trió tempója elég gyilkos és ahogy ehhez maori nyelven megdörrenek...ha ellenfél lennél, beszarnál..