
Bridge To Solace / Undying / Escalate @ Budapest, Turbina Kulturális Központ, 2024.11.15.
A híd nincs túl messze

Van, hogy ismerősök kapnak el, hogy ugyan jó lenne, ha eljönnél erre, vagy arra a koncertre, mert az jó lesz és amikor tudom, igyekszem is teljesíteni azt. A Dirty Dogs ezen fellépése is így került nekem szem elé és persze ha már ott voltam, megnéztem a fellépőtárs Black Jacket is, mert hát ha már koncert, legyen kerek és teljes az este! /Fotó: Szász Jávorka Zsuzsi/
Milyen jó is az, amikor egy emblematikus csapat nem kevésbé emblematikus énekese szólóban is megmutathatja magát! Myles Kennedy ugyebár egyenesen két felsőligás alakulatban hódít, ami – amellett, hogy jellegzetessé, egyedivé teszi mind az Alter Bridge-et, mind a Slash-féle Conspiratorst – óhatatlanul bizonyos korlátok közé szorítja őt. Bármennyire édes teherként éli ezt meg emberünk, egy önálló lemez és turné mégiscsak arra szolgál, hogy el tudjon engedni mindenféle kötöttséget, és teljességgel átadja magát az igazi, a szó szoros értelmében vett örömzenélésnek.
Ha bárki a Sleep Token helyét keresi a zenei világban, vagy mindenképpen címkézni szeretne, bizony elég nehéz dolga akadna. Sleep istenség szolgálói Vessel próféta vezetésével sokféle műfaj és stílust zordabb és mélyebb tónusait felhasználva egy igazán egyedi és földöntúli dark hangzást és életérzést hoztak létre. A londoni kvartett a 2016-os megalakulása óta három albumot adott ki, és a legutóbbi 2023-as Take Me Back To Eden slágerei több millió streamet eredményeztek. Nem is csoda, hogy az álarc mögé bújt zenészek körül egyre nagyobb a felhajtás. Tavaly koncerteztek először Magyarországon, akkor a Budapest Parkban az Architects előtt térítettek, ezúttal viszont headlinerként az MVM Dome adott helyet az előadásnak. /Fotó: Adam Rossi/
A léc magasan, hiszen búcsúzik a rajongóitól a Sum 41. Két évvel ezelőtt a best of műsorukkal, ami az első két lemezre épült nagyon oda tették magukat, de vajon egy búcsú közepette is megtudják ugrani ezt a szintet?
A heavy metal ellenállóképessége valami egészen kivételes és bámulatos. Hiába próbálják lenyomni, hiába kényszerítik képtelen, sőt megalázó körülmények közé, az igazi klasszis zenekarok (és megszállott rajongóik) a leghátrányosabb szituációból is képesek előnyt kovácsolni, mi több, megsokszorozott erővel talpra állni utána. Ezt az alaptételt immár több mint három évtizedes koncertjáró rutinnal felvértezve vallom büszkén, ám ezen az estén mindez nem csupán megerősítést, hanem valósággal új értelmet nyert.
Mike Portnoy visszatérése egybeesett a zenekar fennállásának negyvenedik évfordulójával - mondja valaki, hogy ez nem volt így, előre kitalálva. De nem is ez a lényeg, hanem hogy emiatt (mármint az első tényező miatt) a Dream Theater újra érdekes lett sokak számára, érdekesebb, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor. Nyilván ezt az egészet egy turnéval körítették meg, aminek volt egy budapesti állomása is.
Nagyon ritka eset nálam, hogy nem nézek meg egy koncerten minden fellépőt. Ezen az estén sem önszántamból maradt ki a Scar of the Sun és az Oceans bulija, de az élet közbeszólt és az egy nappal korábbi In Flames sem segített a felépülésemben. Futólépésben haladtam, hogy a német Equilibrium kezdésére az Analogba érjek, ami sikerült is, bár ez a negyedórás csúszásnak is volt köszönhető.
Mikor kilenc évvel ezelőtt bekerültem a RockStation csapatába, drága főszerkesztőnk valamiért arra a következtetésre jutott, hogy hatalmas power / heavy metal rajongó vagyok, épp ezért rendre nekem lettek kiosztva a zsánerhez köthető új megjelenések.
Közhelyes, sőt elcsépelt kifejezés az “élő legenda” ám van, amikor kikerülhetetlen. Így van ez a Laibach esetében is. A szlovén avantgárd zenei és művészeti csoport idén töltötte be a negyvennégyet, és azzal együtt, hogy stílust, sőt mi több mozgalmat teremtettek, máig nem bukkant fel hozzájuk hasonló társulat az ismertebb zenei palettán, és ez bizony így is van rendjén.
A 2024-es év tele volt különleges koncertekkel, olyan bandákkal, akik nem hittem volna, hogy egyhamar útba ejtik Budapestet. Az Ellende képében ismét egy ilyen esemény történt. Ugyan osztrákok, de nem koncerteznek sokat, az underground státuszuk miatt pedig maximum előzenekarként számítottam rájuk valami nevesebb black metal csapat vendégeként, de bizony teljes műsorral készültek nekünk is. Nem mertem volna megtippelni hányan leszünk, de végül pozitívan csalódtam.
A hagyományőrző németországi fesztivál negyedszerre tartott, Rising elnevezésű különkiadásához hasonlóan az old school metal szintén felemelkedőben van. A jövő tavaszi anyarendezvény máris teltházas, és a mostani eseményre is elfogyott a jegyek kilencven százaléka elővételben. Gyanítom, a helyszínen a maradék is gazdára lelt. A végeredmény közel 2400, a világ minden tájáról összeverődött rajongó lett, ami a szervezők szerint Rising-rekord.