Szorgalmas önkéntes képriporterünk Frogfoot - akivel ezen a koncerten végre személyesen is találkozhattunk - megint nem tétlenkedett a koncert alatt. Amellett, hogy nagyon élvezte a koncertet, gondosan ügyelt rá, hogy amennyire lehet, képekben megörökítse magának az eseményeket. Emlékei egy részét pedig most is rendelkezésünkre bocsátotta, hogy közreadhassuk itt a blogon. Köszönet!

Az Alice In Chains ritkán jár a környéken, pár éve pedig mikor jöttek volna, elmaradt a buli. Így aztán a grunge zenéken szocializálódottak egy jó  része – köztük mi is – gondolta úgy, hogy péntek este a PECSA-ban a helye még akkor is, ha az eredeti énekes Layne Staley 2002-ben bekövetkezett halála okán nyilván nem az eredeti felállásban koncertezik a banda. 

Jerry Cantrell gitáros/fő  atyaúristen csapatához William DuVall énekes csatlakozott és megmondom őszintén, hogy a két hónapja kiadott új albumon (RockStation kritika: Alice In Chains - Black Gives Way To Blue) engem meggyőzött. Nem erőlködik görcsösen, hogy elhiggyék van olyan jó, mint Staley, nem pótolja őt, de igencsak jól helyettesíti. Legalábbis a lemezen biztosan, a koncerten meg majd kiderül, gondoltuk.

A beengedés pontosan este 7-kor megkezdődik és úgy döntünk, hogy a keverő elé állunk, mert ott szól a legjobban a cucc, de nekem ezzel itt sem volt szerencsém, mert két-ajtós konyhaszekrény méretű emberek álltak meg előttem, így megint csak lábujjhegyről kellett a koncert jó részét végignéznem. A PECSA a háromnegyed kilences kezdésre dugig meg is telt, hiába a zenekar rajongói hosszú évekig lettek várakoztatva. 

Lelkes-becsületes koncert- és fesztivállátogató tiszteletbeli kollégánk meglátogatta a Hegyalja Fesztivált is és nyilatkozott a látottakról néhány szót nektek plusz küldött egy vagonnyi fényképet, amit nézegethettek. Köszönjük Frogfoot, szép munka volt! :)

---------

Aki olvasta az Indexes Hegyalja 2009 beszámolót azonnal felejtse el! Ha valaki a Faithless DJ szettre ácsingózik ne írjon beszámolót thrash metal koncertekről...

Death Angel

A DA új felállással érkezett hozzánk,az eredetileg szinte családi vállalkozásként működő zenekar két új tagja nem filippinó származású-ez persze semmit nem von le a zenekar értékéből,továbbra is előkelő helyen állnak a Top 10 kedvenceim között. A DA most sem okozott csalódást és a magyar közönségben sem kellett csalódnia a DA zenészeinek!
Az új basszusgitáros kezdetben elég visszafogott volt,majd látva a közönség reakcióját egyre szélesebb vigyorral az arcán,egyre nagyobb lendülettel zenélt-a végén még a Marshall erősítőkre is felmászott.

Ez volt a turné utolsó állomása,így nekünk játszották "a turné utolsó nótáját" és igazi jutalomjáték volt a zenészeknek és a közönségnek is az improvizációkkal megtűzdelt instrumentális nóta. A hangzás sajnos minősíthetetlenül rossz volt,de kárpótlt a hangulat
és a lelkes zenészek kiváló játéka. Mark Osegueda többször is megköszönte a fantasztikus fogadtatást és megígérte, hogy viszatérnek - csak győzzem kivárni.
 

A cikk további részében többek közt Machine Head, Testament, Kataklysm beszámolók és jelentős mennyiségű fotó. Kattintsatok!

Amint arról már korábban beszámoltam (képekkel is alátámasztva) sikeresen megérkeztem a 10. Hegyalja fesztiválról. A képek után most jöjjenek a betűk, a szöveg. Pár részben leírnám nektek, hogy mi is történt a fesztiválon. Első részben az 1. nappal bezárólólag írnék.

Már így rögtön a beszámoló elején kisebb gondba kerültem, mert nem tudom pontosan hányadik napon is mentünk le a Tisza partra. Ne értsetek félre, nem az emlékezetemmel van probléma, csupán az a bökkenő, hogy eddig a szerdai nap a hegyalja fesztiválon a 0. nap volt, a nagyszínpad sem működött többek között, az idén azonban a hét harmadik napján már az összes zenei helyszínen voltak programok, így már az „első nap”-ként lett aposztrofálva.

Sikeresen megérkeztünk Tokaj és Rakamaz határán fekvő  kempingből, ahol idén a 10. Hegyalja fesztivál zajlott,de gondolom ezt mindenki nagyon jól tudja.  Ott jártunkkor készítettünk is egy-két képet. Ezekből láthattok most egy kis gyűjteményt, amihez nem kell mást tennetek, csak a továbbra kattintani.

Egy gyors helyzetjelentést szeretnék küldeni nektek Zánkáról, ugyanis a  „Zene Hullám” végigsöpört a Balaton partján a Gyermek- és ifjúsági centrum-ban,  ahol először rendezték meg a Balaton Music Wave elnevezésű 3 napos fesztivált. Ha a helyszín neve ismerősen cseng, az nem a véletlen műve, korábban ugyanis a Balatone fesztivál látogatói vehették birtokba pár napra, a tábort.

Tényleg csak nagyvonalakban tudok beszámolni nektek a 3 nap eseményeiről, mert amikor ti e sorokat olvassátok, én már a vonaton üldögélek a csomagjaimmal, és Tokaj felé tartok, ahol ugye a tizedik Hegyalja Fesztivált rendezik meg az idén.

Visszatérve a fő témához mit is várhat az ember egy első éves fesztiváltól ?  Elnézve a programot és a jegyárakat, továbbá  a helyszínt-  a Balaton parton van a fesztivál, és bármikor átruccanhatunk megmártózni a „Magyar tengerbe” ha esetleg nagyon melegünk lenne – egész kellemes kis három napnak ígérkezett, 3 színpad és a Balaton társaságában.

Valóban jól is indult a fesztivál, első nap gond nélkül végigment a program, a nagyszínpadon a Szeg, Cadaveres, Subscribe, Road, Tankcsapda zenekarok váltották egymást, szóval egy elég erős első napot láthattunk, pláne egy első éves fesztiváltól. A kisebb színpadokon is olyan bandák szórakoztatták az összegyűlteket, mint a Blind Myself, Pokolgép, Napra..  Ha már az összegyűlteknél tartunk, hiába volt elég jó nyárias idő (bizony mostanság a nagy esőzések közepette meg kell ezt becsülni)  és elég színvonalas program, nem voltak túl sokan a színpadok előtt, pedig a zenekarok is kitettek magukért.

Igaz már nem annyira aktuális, de van még egy beszámolónk frogfoot-tól, aki a Prong nevű legendás csapatot nézte meg a Dürer kertben még júniusban. Íme az élmények szavakban és a képek mellé. (Aki ott volt az kommentben cáfolhat vagy megerősíthet...)

Dürer kert 2009.06.24.

Késve érkeztünk így sajnos a magyar előzenekar, a Nadir fellépésének nagy részéről lecsúsztunk,amit sajnálok mert a 2 szám alapján amit hallottunk nagyon jó zenét játszanak. (Rock STATION kritika: Akik megvették az esőt: NADIR - Those Who Bought The Rain) Majd megpróbálom bepótolni egy klubkoncerten, remélhetőleg felénk is járnak majd.

DIE SO FLUID
A német metal/goth trió zenéje nem az én világom,így nem kritizálnám őket, nem igazán tudom eldönteni,hogy ez most jó volt vagy sem.Talán a saját stílusukban ez jó koncert volt.
Az énekesnő/basszusgitáros mintha egy cyberpunk könyv lapjai közül lépett volna ki a színpadra, és mindvégig lendületesen zenélt-zenéltek. Nem volt könnyű dolguk, egy teljesen ismeretlen zenekar próbálta megnyerni a közönséget, mindezt a Prong előtt. A zenészek barátságosak és közvetlenek voltak, kijöttek a közönség közé a koncert után, ha mással nem is, ezzel engem megnyertek.

PRONG
Trendek, divatok, új irányzatok és zenekarok jöhetnek - a Prong ma is zúzós és megállja a helyét!

Az idei VOLT fesztivál egyik legnevesebb híressége Marilyn Manson volt. Az Antikrisztus fellépése miatt ki is akadt a győri egyházmegye a koncert után meg azok, akik a nagy névhez méltó nagy koncertet vártak. Több visszajelzés alapján a Manson vezette banda enyhén szólva nem ugrotta meg a rajongók és kíváncsiak elvárásait. Tapasztalt koncert- és fesztivállátogató külsős emberünk, frogfoot alábbi beszámolója is ezt tükrözi. (Ezúton is köszönet a beszámolóért és a képekért!)

VOLT fesztivál 2009.07.04., Sopron - MARILYN MANSON

Már hazafelé azon agyaltam mit is írjak majd erről a koncertről? A barátaim már látták egy fellépését külföldön egy fesztiválon és azt mondták annak ellenére, hogy nem igazán szeretik a zenéjét a koncert nagyon is rendben volt, megérte megnézni - igazi rockshow-t kaptak. Voltak elvárásaim a koncert előtt és úgy érzem teljesen reálisak.

Nem vagyok rajongó, nem ismerem a számaikat (csak egy-két klippes nótát) és azt vártam, hogy megmutatják nekem, milyen is élőben egy "legenda". De itt szó sincs semmiféle legendáról, amit itt kaptam az a legnagyobb jóindulattal (sok sör után) is csak hármas alá. De nem ittam sok sört és nem vagyok 17 éves, így ez nagyon gyenge volt - túl sok jó koncertet láttam már az évek folyamán, és azoknak a nagyszerű zenészeknek szembeköpés lenne ha erről most bármi jót írnék.

3. nap (2009. június 21.)

Reggel

Elállt az eső!
Helyette volt szél és az ég továbbra is borult,de sebaj a szélben lassan elkezdtünk száradni. Pontosabban elkezdett ránkszáradni a ruhánkon összegyűjtött sár... Később kisütött a nap és valóban megszáradtak a ruháink-felszerelésünk. A nap nagy része el is ment azzal, hogy megpróbáltunk emberformát ölteni és némi sört felhajtani, ugyanis mindenből kifogytunk.

Frogfoot folytatja beszámolóját a NovaRock-ról...

Nova Rock fesztivál 2009 - 2.nap (2009. június 20.)

Reggel:

Mindenki pocsékul érezte magát,nyomott volt a hangulatunk. Mindenünk átázott vagy nyirkos és napsütésre semmi esély. Forró teával próbáltam lelket önteni a társaságba majd összeült a kupaktanács: mi legyen? Maradtunk.
Innentől átváltottunk túlélőtáborba majd csak lesz valami... A nap folyamán közelről tanulmányoztuk a sár különféle fajtáit és megpróbáltuk elütni valamivel az időt-később ebben segítségünkre volt egy barátságos szlovák srác aki átjött szomszédolni és volt egy üveg ír whiskeyje...

Nem volt lelkierőnk elvergődni (úszni,csúszkálni) a színpadokig, így csak a távolból hallhattuk a fellépőket. A zenekarok sem voltak irigylésreméltó helyzetben, nem tudom hányan lehettek a színpadoknál de gyanítom, nem sokan.

Délután:

Késő délutánra elállt az eső és ismét dilemma előtt álltunk: melyik koncertet válasszuk? 20.00-tól Chris Cornell vagy 21.00-től Chickenfoot?

CC szólólemezét nagyon lehúzták a kritikák, popzenének titulálták - na nem ezért jöttünk, ezért az utóbbi mellett döntöttünk. Persze a zenészek személye is közrejátszott a döntésünkben. Közben elkezdődött CC koncertje és a távolból felcsendült egy Soundgarden nóta, majd Temple Of The Dog(!), ismét Soundgarden... lehet, hogy elkövettunk egy nagy baklövést azzal,hogy kihagytuk???

Chickenfoot - Miről is van itt szó?
Michael Anthony (bass,ex-Van Halen), Sammy Hagar (ének,ex-Van Halen), Joe Satriani (gitár,gitárhős), Chad Smith (dobok,RHCP)!

Igazi szupergroup, vagy Van Halen 2.0? Kinek hogyan tetszik. Az első két szám után kiderült, hogy az lett volna az igazi baklövés ha ezt a koncertet hagyjuk ki! A zenében nincs semmi különös: könnyed, rádióbarát amerikai rock, talán sokkal inkább Sammy
Hagar szólólemezeire üt mint a VH-re, de ahogyan azt előadták attól egészen új értelmet nyert a "fílinges" szó. A zenészek vidáman, felszabadultan, egymást is ugratva játszottak, Sammy Hagar pedig ismét bebizonyította, hogy ő az egyik legjobb frontember a rockzene világában! Annak ellenére, hogy a közönség még nem nagyon ismerhette a nótákat, mégis olyan hangulatot teremtett, amilyent csak egy profi tud. Ezeket a zenészeket még akkor is látni kell élőben ha a lemezük nem jön be igazán. Amit Satriani a gitáron művel az elképesztő, később Sammy Hagar nyakába is gitár került és igazi gitárpárbajt láthattunk tőlük (a győztes nem kétséges). Michael Anthony azon a napon ünnepelte a születésnapját és a színpadon köszöntötték, Sammy Hagar megköszönte a közönségnek, hogy a pocsék idő ellenére kitartottunk és megnéztük egy ismeretlen banda bemutatkozó koncertjét. Inkább én köszönöm az élményt, élő legendákat láthattunk egy jó koncerten amit kár lett volna kihagyni.

A cikk további részében néhány fotót is találtok a Chickenfoot koncertjéről. Katt!

A keddi koncert élményeit Heni osztotta meg velünk. Ezúton is köszönjük a beszámolót. 

***********

Pár éve a Szigeten már volt szerencsénk a csapathoz és annak a koncertnek a szép emlékei még élénken éltek bennem, tehát jó érzésekkel vártuk a keddi koncertet. Bár a Sound Of The Universe turnéjának egyik állomása volt a tegnapi én mégis reménykedtem benne, hogy viszonylag kevés dalt játszanak róla, mert nekem a lemez – bár keményvonalas rajongó vagyok - egyáltalán nem jön be. Nos reményeim nem váltak valóra, mert mindjárt a nyitó hármas – In Chains, Wrong, Hole To Feed – az új albumról jött és amilyen bealvós ez lemezen, olyan bealvós volt koncerten is. Tiszta lassított felvétel  volt az egész.

Frogfoot barátunk ismét küldött egy jó kis beszámolót képekkel illusztrálva az idei NovaRock-ról (pontosabban egyelőre csak az 1. napról). Ezúton is köszönet érte! Őszintén szólva, az időjárás miatt idén mégsem irigyeltem annyira azokat (pedig korábban azt gondoltam, hogy fogom...), akik testközelből szerették volna élvezni a nem kevés neves banda performanszait. Rockfeszt sárdagonyával - na ehhez én már túlságosan megszoktam a kényelmet azt hiszem... :) A 2004-es dátumot a képeken hagyjátok figyelmen kívül - garantáltan 2009-es az anyag...

*********

Biztosan az egyik legnagyobb szívásként fog bevonulni az emlékeim közé a 2009-es NR fesztivál!

1.nap (2009. június 19.)

Jókedvűen indultunk útnak, mindegyikünk be volt sózva, este FNM+Metallica! Megérkeztünk, becipekedtünk, sátorállítás, sörözés - ezzel el is ment az idő,már indulnom is kell az első koncertre:

Nos a szombati nap fellépőinek nyomon követésére nem sok időm maradt, mindösszesen pár pillanatot sikerült elcsípnem a  Five Finger Death Punch, a DevilDriver, a Hatebreed és a Down koncertjéből is. Egyedül az auszi Pendulum koncertjét sikerült elejétől végéig látni.
Nos ez az elektro-metál vagy minek is nevezzem igencsak jól működik élőben. In Silico című lemezüket mi is megvizsgáltuk ezen a blogon (Rock STATION kritika: Torzított szinti, tozított gitár : Pendulum - In Silicio) és a húzó nótákat játszották is erről az albumról. Volt Propane Nightmares, Show Down, Granite, Midnight Runner, hogy csak azokat említsem amikre emlékszem is.

A Marilyn Manson koncertjét nem lehetett élőben nézni, más tippem nincs rá miért, mint hogy a banda nem engedélyezte az élő adást és az este headlinerének a Slipknot-nak a koncertjéből is csak egy-két nótát sikerült elcsípnem, de ez alapján is állíthatom, hogy bestiális koncert lehetett.

Erről maradtam le részben: The Blister Exists, (Sic),  Everything Ends, Psychosocial, Before I Forget, Duality, Left Behind, Spit It Out, All Hope Is Gone,  People = S**t, My Plague, The Heretic Anthem, Diluted, Vendetta, Vermilion, Pulse Of The Maggots, Wait And Bleed, Dead Memories

A cikk további részében Slipknot és Pendulum videók a fesztiválról.

Koncertbeszámolónk rendhagyó, hiszen a Donington Park-ban rendezendő Download Fesztiválon nem tettük tiszteletünket személyesen, hanem az internet segítségét használtuk ki, ha már a szervezők voltak olyan rendesek és on-line nézhetővé tették a feszt mindhárom napját, melyet a Download honlapjának webcast menüpontjában lehet elérni.

Nos a Hollywood Undead, a The Blackout, a Staind, a Billy Talent tegnapi koncertjéről lemaradtam és a Killswitch Engage bulijából is csak pillanatokat láttam, de a Limp Bizkit előadását már figyelemmel kísértem. Vagy én öregedtem meg, vagy csak nem járok sűrűn fesztiválra, de a tegnapi koncerteken a rock mellett annyi csöcsöt láttam, mint egy hosszabb pornóban. Ha csajt vett a kamera közelről az egyből húzta a pólót felfelé, mintha ez valami késztetés lenne. Volt itt kis csöcs, nagy csöcs, lógó és feszes, a csöcsök összes típusa képviseltette magát a férfi nézők nagy örömére, bár a csajok nagy része iszonyat rusnya volt. 

A Limp Bizkit jó formában van ezt a tegnapi egyórás koncert is megerősítette. Aki szereti őket, a Volt-on se hagyja ki a koncertjüket, mert Fred Durst-ék jó hangulatot csinálnak. A „zulu” harcosnak maszkírozott Wes Borland volt az unkium, de a korábban néha cikinek gondolt nóták is rettenetesen ültek élőben. Volt Rollin', My Way, Eat You Alive, mely közben a közönség közelébe merészkedő Fred-et, majdnem alsónadrágig vetkőztették, de a közönség két tagja által félig-meddig prezentált Full Nelson is nagyon ott volt a szeren, nem beszélve George Michael Faith-jének feldolgozásáról.   

A Jonathan Davis vezette Korn is igencsak kitett magért. A Korn igazi koncert zenekar, groove-jaik félelmetesen hasítanak élőben. A hosszú fekete szoknyában fellépő énekes élőben is azt énekel el amit akar, suttog, nyávog, hörög és nem mellesleg iszonyat jó frontember is. A gitáros Munky és a basszer Fieldy kőprofi, a dobos Ray Luzier pedig a legjobb dobosok egyike, de a két kisegítő – Shane Gibson gitáros és Zac Baird sampler-es – is kitett magáért. Bár a Korn napjainkra már nem hozza a korai lemezek egységesen magas színvonalát, a koncertprogramjuk bivaly erős. Az eljátszott nótákban egy hiba nem volt, és a koncert végén eljátszott Pink Floyd klasszikusok - Another Brick In The Wall és lezárásnak Good Bye Cruel World – vittek mindent, mint a piros ász.

Annyit megérdemelnek, hogy a setlistet leírjam, mert nagyon király koncert volt:

Right Now, Chi, Did My Time, Thoughtless, Falling Away From Me, Coming Undone/We Will Rock You, Shoots And Ladders intro, Helmet In The Bush, Here To Stay, Porno Creep,
Freak On A Leash, Y'all Want A Single, Divine, Somebody Someone, Blind, Got The Life,
Another Brick In The Wall.

Ezt követte az est fénypontja a Faith No More koncertje. A nyári fesztiválokra újra összeálló csapatot már sikerült egyszer élőben elcsípnem a PECSA szabadtéri színpadán valamikor kilencvenvalahányban. Ha visszagondolok arra a koncertre máig jó érzéseket kelt bennem és bíztam benne, hogy ez nem lesz másképp most sem. Nem lett másképp. A Billy Gould basszer és Mike Bordin dobos kivételével öltönyben fellépő csapat stílusosan a Peaches & Herb Reunited című feldolgozásával nyitott, de ami utána következett az maga volt a csoda. Mike Patton a frontemberek királya végig a hátán vitte a bulit. Hangja ugyanolyan, mint régen, de belevitte a zenébe későbbi meglehetősen avantgard projektjeinek vokális megoldásit is. Viszont működött a dolog! Visított, hörgött, szájdobolt, szájszkreccselt (ha van ilyen), egyszóval olyan hangok jöttek ki a torkán amik nincsenek is. Mindenki hozta egyébként az elvárt igen magas színvonalat, de mindenképpen külön ki kell emelni még Billy Gould basszert, aki biztosan a top háromba tartozik ezen a hangszeren, mert amit itt összepengetett tegnap arról csak felsőfokban lehet beszélni. A 70.000 ember pedig végig tombolta a bulit. Dalokat kiemelni nem lehet, legyen elég annyi, hogy mikor a másfél órás koncertnek vége lett a tömeg nem akarta elhinni, hogy vége van.

Aki megy az idei Szigetre ki ne hagyja őket!!!

Setlist: Reunited,  The Real Thing, From Out Of Nowhere, Land Of Sunshine, Caffeine,  Evidence, Poker Face / Chinese Arithmetic, Surprise You’re Dead, Easy, Last Cup Of Sorrow, Midlife Crisis, Introduce Yourself, Gentle Art Of Making Enemies, Take This Bottle,
Ashes To Ashes, Malpractice, Cuckoo For Caca, Be Aggressive, Epic, Mark Bowen,  Chariots Of Fire Into Stripsearch, We Care A Lot

A Download Festival mai és holnapi koncertjei is élőben követhetők. Jó szórakozást!

A cikk további részében három videót találtok a tegnapi napról (Limp Bizkit, Korn és FNM). Katt tovább!

Egyet mindjárt az elején le kell szögeznem. A Scorpions gyerekkorom kedvenc zenekara volt. Szinte ezen nőttem fel, a 80-as évek közepén. A World Wide Live dupla koncertalbum maga a biblia volt évekig, tehát ezek után tőlem senki ne várja, hogy heveny fikázásba menjek át, de tény, hogy hülye szóviccel élve a tegnap este nem volt annyira SYMA. 

Hűséges koncertfotósunk, Frogfoot is ott volt velünk a hétfői AC/DC bulin. Készített néhánny fotót, amelyek elég jól visszaadják a hangulatot. Nézzétek, olvassátok, ő hogy látta a dolgokat a lelátóról:

Tegnap este ismét egy felejthetetlen koncertélménnyel lettem gazdagabb.Az okosok fanyaloghatnak,de az AC/DC-t élőben kell látni-hallani mert akkor üt igazán-és mekkorát!

Az előzenekar a The Answer a világ leghálátlanabb pozícióját tölti be (ennél rosszabb csak a Slayer előzenekarának lehet),becsületesen próbáltak helytállni,egy tapsot megérdemeltek.

Ami utánuk következett 2 órában az fantasztikus volt,régen élveztem ennyire koncertet az első perctől az utolsóig:a hangzás,a show minden a helyén volt ( igaz a bakin meglepődtem,de ettől is jó egy élő koncert:) ) ! Az új albumról játszottak+Best Of...a kötelező és kihagyhatatlan számokkal és showelemekkel.
 

Sok-sok kép a 'tovább' után... Kattintsatok!

Koncertet másfél évtizede nem előzött meg akkora felhajtás kis hazánkban, mint a rockveterán AC/DC tegnap esti Arénás koncertjét. A jegyek 26 óra alatt keltek el még októberben, így a jegyüzérek jókat kaszáltak a koncert előtt. Azt ugyan nem értem, hogy ha anno, tízperccel a jegyirodák nyitása után állóhelyi jegyhez jutottam az miért nem a színpad elé szól, de ezen a csalódáson viszonylag hamar túltettem magam. 

A múlt szombati búcsúkoncert élményeit Heni osztotta meg velünk. Ezúton is köszönjük a beszámolót. 

Az előzenekar a Hangmás volt, ami inkább elektronikus zene, mint darkos, de azért jól felpörgették a közönséget, ami már amúgy is felpörgött volt, hiszen lehet ma utoljára hallhatjuk az Utolsó Üvöltést!

A PECSA tele volt, amin megmondom őszintén, meglepődtem és ami még ledöbbentőbb volt, hogy sok volt a fiatal rocker... Talán második virágkorát éli a zenekar?!

Na, szóval kijött Zana „Ganxsta” Zoli és belevágott a dobokba... A hangzás kitűnő, a zenekar feketében, a fények világítanak, a zene szól: "még, még, ez még nem, nem elég...", mellettünk a budapesti gothic klub szervezői és tagjai tombolnak... Szóval  minden kész egy igazi dark bulira!!!

Aztán az első sláger a Szem, ami a színpadról is visszanéz ránk (ez az egyetlen színpadi elem, meg persze a fények, de dark koncerttől mit várhatunk?!):-)

A zene tovább hömpölyög, ezerrel tombolunk, jól érezzük magunkat, szólnak a jobbnál-jobb számok... A gitárok jók, Mátyás Attila is beszél számok között, igaz ez főleg a számok szövegére korlátozódik!

Hamar vége szakad a koncertnek, amin elkeseredtünk, de egy egy albumos zenekartól mit várjunk? Mondjuk új albumot???

Na, utolsó számként az új szám: az Utazás, igazán jó befejezés, utolsó alkalom a bulizásra...

Ezután a zenekar bemutatása, óriás taps, még egyszer utoljára a refrén és hirtelen vége az egésznek, már megyünk is kifele...

Én még magamban dúdolom: "Még, még, még, még, ez még nem elég..."

Aki eddig nem hitte, hogy az utóbbi évek legnagyobb metál zenei durranása az Elvis-metál dán Volbeat nevéhez fűződik, az a tegnap esti Diesel Klub-os koncert után a kukába dobhatja a kételyeit. A négyes a tavalyi Sziget Fesztivál-os koncert után most a Guitar Gangsters & Cadillac Blood (Rock STATION kritika: Elvis néha eljön : Volbeat - Guitar Gangsters and Cadillac Blood) című tavaly szeptemberben megjelent harmadik lemezének Európa-turnéja keretében tette tiszteletét nálunk. Mivel tavaly a Novarock-on és a Szigeten is kihagytuk őket, ezért úgy döntöttünk most nem követjük el ezt a hibát. 

Ezen az estén három zenekar lépett fel a nem túl nagy befogadóképességű Ráday - klubban és munkálkodásuk nyomán bizony igazi tru-metál gyaluban fürdőzhetett a kis számú közönség.