A név csak látszólag új. Habár a rövidítés takarhatna, mondjuk, szoftvercéget vagy pénzintézetet, valójában a The Neal Morse Band fut tovább az NMB betűszó alatt, változatlan felállással és koncepcióval. A véletlenre persze semmit nem bíztak, hiszen az album borítóján a rövidítés alatt a teljes elnevezés is olvasható. A zenekarnak ez a negyedik sorlemeze a 2012-es megalakulása óta, ami nyilván csupán töredéke Neal Morse immár több mint negyedszázados életművének – ám korántsem elhanyagolható része.

Az Inside Out kiadó 2021 folyamán az új lemezre való felkészülés/felkészítés jegyében rég nem látott dömpingben jelenteti meg a Dream Theater felvételeket. A "Lost Not Forgotten Archives" fantázianevű sorozatban olyan korábbi kiadványok jelennek/jelentek meg, melyek a keménymag előtt már ismertek kell, hogy legyenek, hiszen speciális, esetenként limitált formában begyűjthetők voltak a maguk idejében. A sorozat részeként újra elérhető többek között a 2002-ben Barcelonában rögzített Master Of Puppets feldolgozás lemez, illetve a 2017-es Images and Words előadás Japánból. Megjelent továbbá dupla CD-n az A Dramatic Tour Of Events speciális változata is, mely nem más, mint a 2013 karácsonyán ingyenesen letölthetővé tett Happy Holidays néven ismert koncertanyag.

Közel egy évtized telt el a legutóbbi AMD lemez, a Mindenen kívül megjelenése óta, az alapembernek számító gitáros, Lörke tragikus halála után pedig magam is azt gondoltam, hogy a fent emlegetett 2012-es lemez lesz az utolsó korong a zenekar egyébként is szűkös diszkográfiájában. Az 1987 óta létező AMD nevéhez eddig mindössze három, jóindulattal négy nagylemez volt köthető. Ezek közül az első, az idén harminc éves A háború borzalmai, sőt még rosszabb vitán felül a magyar hardcore egyik klasszikusa. (A Ne vonulj be! című kazettát én mindig is inkább demóként kezeltem.)

Több, mint két évtizeddel a harmadik Fahrenheit nagylemez után a Kőbányai Zenei Stúdió tanáraként aktív Maróthy Zoltán szólólemezétől az ember első blikkre egy olyan korongot várhatott, ami kvázi tananyag lehet a növendékek számára. Zoli azonban rácáfolt a várakozásomra, azonban egyúttal mégis tananyagot tett le a hallgatók elé…, de haladjunk sorjában!

Napjaink dömpingjében sajnos kivételesek az olyan lemezek, amelyek hónapokkal a megjelenésük után is rendszeres vendégek a lejátszóinkban. A Witherfall március elején megjelent harmadik albuma nálam arra a sorsra jutott, hogy ha nem is rotációban, de időközönként manapság is előkerül, és a hallottakra az újabb találkozások alkalmával is képes vagyok rácsodálkozni.

Tíz éve vonaglik, döglődik már előttünk szegény igásló. De igazából ez minket egyáltalán nem zavar, hiszen egyre jobban élvezzük a szenvedését. Infernum in Terra címmel most hozta ki negyedik albumát a Sal Abruscato által vezetett A Pale Horse Named Death.

A napokban jelent meg az Unto Others bemutatkozó lemeze, ami valójában már a második. A Strength dalai leginkább a dark rock – goth metal műfajba sorolhatók, a zenekar körül pedig már most érezhető némi zsezsgés. Hogy mást ne mondjunk, a neves Roadrunner kiadó vette őket a szárnyai alá. De mire ez a nagy felhajtás?

Lemezajánlók kapcsán nem szívesen emlegetem a vírushelyzetet, mivel minden lehetséges fórumon épp eleget kaptunk belőle az elmúlt másfél évben. A friss Mayhem EP esetében mégis ezzel kell kezdenem, hiszen a kiadványt épp ez a helyzet szülte. A zenekar történetében az Atavistic Black Disorder/Kommando az első effajta speciális anyag, mely hivatalos megjelenést is kapott.

Az ETA zenekar neve leginkább a mai ötvenes korosztálynak lehet ismerős. A fővárosi csapat a 80-as évek elején itthon is berobbant punk mozgalom, avagy a "szennyhullám" részeként tűnt fel. Az ETA a 80-as évek első felében volt aktív, a kortársak többségéhez hasonlóan az első korszakukban hivatalos felvételük nekik sem készült, a banda emlékét mindössze néhány kalóz kiadvány őrzi.

Itt az október, rövidülnek a nappalok, hűl az idő, ébredeznek a boszorkányok. Olyan metálos idő következik. A hónap rögtön egy az amerikai Dying Wish album megjelenésével indult. Nem is szaporítom nagyon a szót, érkezzen egy újabb epizód Elisorne szűzies metalcore kalandjaiban.

Bár szokatlanul hosszú és kellően bonyolult is, de a zenekarnév tökéletesen leírja azt az érzést, lelkiállapotot, ami a lemez dalait áthatja. A The Answer Lies In The Black Void egy új projekt/zenekar, mely mögött a kortárs magyar underground talán legsokoldalúbb énekesnője, Horváth Martina áll.

Az ezredforduló utáni retro jegyében a nyolcvanas évek valamennyi underground irányzata, ha a hőskorhoz mérten kisebb léptékben is, de újra virágkorát éli. Nem nagyon tudnék említeni olyan alirányzatot, mely kapcsán heti rendszerességgel ne érkezne valami friss hallgatnivaló. Sőt, az utóbbi hónapokban mintha még az ezredforduló időszakát döntően meghatározó nu metalt is tetemre hívná néhány fiatal banda.

Az ausztrál Lucifer's Fall zenekarral talán nem a legszerencsésebben alakult az első találkozásunk, az újabb nevekkel legalábbis egy-egy sorlemez révén szeretem kezdeni az ismerkedést. Az adelaide-i ötös azonban a nagylemezek helyett a splitek, EP-k, demók világában van igazán elemében. A sorozatos megjelenések tengerében a Sun & Moon Records vágott rendet, és 2018-ban egy gyűjteményt adott ki a csapattól, ennek révén akadtam össze az ausztrálokkal.

Sok véleményt (kritikát, ajánlót, recenziót, stb..) olvashattunk már a Senjutsuról, nálam azonban relatíve lassabban tisztul a kép a lemez kapcsán, bár három héttel a megjelenés után sem merem állítani, hogy kiismertem volna az idei év - talán - legjobban várt metalalbumát. Már az elején leszögezem, hogy körülbelül azt kaptam a lemeztől, amit az előző öt korong tükrében remélhettem, illetve objektíve elvárhattam. Az első meghallgatás után pedig nyugtáztam, hogy ez a britek legkevésbé Maidenes albuma, de erről majd egy kicsit később...

"Akinek sötét a lelke, sötétek az álmai is. Akinek még sötétebb a lelke, az már nem is álmodik." Az idézet a CD borítójának belső oldalán olvasható. Az erdélyi pokoljárók friss kiadványa váratlanul ért, hiszen nem új albumról, mégcsak nem is nagylemezről van szó. A Land Beyond The Forest a Pestifer hangszeres és Lugosi Béla énekes által alkotott szövetség 2016-os EP-je volt. A kiadvány a maga idején LP-n, kazettán és digitálisan jelent meg, a teljesség jegyében a CD formátum az ötödik évfordulón vált esedékessé.

Jelen ajánlót sajnos nekrológként kell kezdenem, ugyanis a Worlds Of Horror a 2019-ben elhunyt Paul Konjicija gitáros posztumusz kiadványa. A 2018-ban rögzített hanganyag végül augusztus utolsó napjaiban kapott CD formátumot. A színtéren a 90-es évek első felében indult clevelandi Dark Arenának a saját jogán kevés babér termett, az egyetlen alapembernek számító gitáros neve is inkább az Antithesisből lehet ismerős a keménymagnak.

Régi új kiadó, régi új lemez... A rendszerváltás körüli zűrzavaros időszakban végleg megszűnt a Hungaroton egyeduralma, számos kiadó alakult, akik meghallva az új idők szavát, igyekeztek teret adni addig mellőzött alműfajoknak, illetve feltörekvő zenekaroknak, lemezhez juttatva őket. Az egyik ilyen kiadó a Proton volt, ahol megjelenhetett az első hazai thrash lemez, a Moby Dick: Ugass kutya! című korongja, illetve 1990-ben a kiadó színeiben debütált a Dance zenekar is.

A tavalyi év egyik nagy meglepetése volt az Orbit Culture harmadik albuma, a Nija. Ám ahelyett, hogy leigázták volna a világ színpadait, nos… tudjuk, mi történt. A zenekart továbbra is mint a jövő ígéretét emlegetik, ők pedig 5 újabb dalt dobtak be a közösbe, hogy mindezt bizonyítsák. 

Hozott nekünk a szeptember 17-e egy bemutatkozó albumot a kanadai Spiritbox-tól. Az énekesnő Courtney LaPlante és férje Mike Stringer korábban az Iwrestledabearonce tagjai voltak. 2016-ban azonban megalakították saját együttesüket Spiritbox néven. Jó munkához idő kell szokták mondani, lássuk hát, hogy mi tartott eddig.

A régi-új amerikai énekessel kiálló német Sceptor kilenc évvel a bemutatkozó korong után jelentkezett a második nagylemezével. A csapat - ahogy a név, a borító és a dalcímek is sugallják - tiszta, azaz mindenféle külső behatástól mentes heavy metalban utazik, épp úgy, ahogy azt az 1985-ös sztenderd megkívánja.