Phil Anselmo szereti maga alatt vágni a fát, bizonyos időközönként betol egy-egy olyan mozzanatot, amivel simán haza vághatja a karrierjét, de valamiért ennek a bússzemű, kopasz csávónak mindig megbocsát a közönség. Ezért is mehetett tovább a Down és ezért is kíváncsiak még mindig ezrek a PanterA aktuális formációjára. Most azonban másról lesz szó, az elfeledett EP-k mezejére lépünk a Down második EP-jével, hiszen tíz éves a lemez.
Annyira megihletett a Corey Taylor koncert és az ott hallott dalok, hogy úgy gondoltam, csinálok egy RANKsorolót Taylor Úr "másik" zenekaráról, Stone Sourról, illetve annak lemezeiről is. Íme!
Heti dalmegosztásunkban melodikus halál, ostorcsapások, modern durvulat és dallamos keménység. /Fotó: Seven Hours After Violet/
Kersten Lamers és bájos felesége, Stephanie központi figurák Németország észak-nyugati térségének zenei életében. A promoteri tevékenység mellett megszállott koncertjárók, voltaképp bármelyik jelentősebb eseményen összefuthattunk volna velük, ahol eddig megfordultunk germán, vagy akár brit földön. Nem is szalasztottuk el az alkalmat, hogy ezen élményeink egyikéről-másikáról beszélgessünk egyet velük. Merthogy egy általuk szervezett bulin jártunk május közepén a Ruhr-vidéken, méghozzá olyan klubban, ahol hamarosan a KISS Forever Band és az Iron Maidnem is játszik majd (a fellépésüket plakátok és szórólapok egyaránt hirdették).
Új zenekarral jelentkezett az Anathema énekes-gitárosaként megismert Vincent Cavanagh. A zenész a The Radicanttel jóval kísérletibb, elektronikusabb irányba mozdul el, mint az anyazenekarával, erre pedig jó példa a klippel kísért Zero Blue.
Szerencsére jó kezekben, az uppsalai kórházban fekszik Dennis Lyxzén, a Refused énekese. A frontember egy szívrohamot követően került az egészségügyi intézménybe, a pozitív hozzáállását és vélhetően javuló állapotát pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy amiatt sajnálkozik, hogy le kellett mondaniuk a Rosendal Garden Partyra szervezett koncertjüket, ami az utolsó fesztiválfellépésük lett volna hazai földön. Jobbulást kívánunk!
Ez egy olyan kollaboráció, amit - ahogy szép magyarsággal mondani szokás - "nem láttunk jönni". A Def Leppard ugyanis a frissen kiadott dalába, a Just Like 73-be egy jó nevű vendéget hívott meg, aki nem más, mint Tom Morello, a Rage Against The Machine, az Audioslave és a Prophets Of Rage hamarosan Magyarországra látogató gitárosa. Hogy aztán milyen lett ez a móka, azt nektek kell eldönteni, alább a vizsgálandó nóta.
Már nem kell sokat várni a Fleshgod Apocalypse új nagylemezének megjelenéséig, augusztus 23-tól elérhető lesz az Opera címre keresztelt korong. Az olasz szimfo death brigád az anyagról megosztotta a Bloodclock című nótát, amihez videó is készült. Íme!
Még épp, hogy megkezdődött a 2024-es Nova Rock, az osztrák fesztivál szervezői máris a jövő évi etap első neveivel keltik a közhangulatot. A 2025. június 12-14. közé tervezett bulin a tervek szerint már tuti ott lesz a Slipknot, az Electic Callboy, a Wanda és a Lorna Shore is, szóval érdemes már most elkezdeni félrerakni a pénzt rá. A fesztivál eseményét ITT találjátok meg.
Kiadta a legújabb dalát a zúzós modern metalban utazó Dream Of Insomnia. A Kreon című dalhoz klip is készült, ezt és a nóta háttérinfóit az alábbiakban találjátok meg. A Kreon nem mellesleg a zenekar idén megjelenő nagylemezének nyitódala lesz, ennek megfelelően pedig meg is van a maga hangulata és lendülete!
Megjelent a megújult Whiskey Roll image klipje, ami továbbra is tükrözi a hard/dirty rock vonalat. Az alapító szólógitároson Laller Rock-on kívül mindenki új a bandában. Shuey Easy az énekes (TheSickUnicorn), Szepesi Matti a doboknál (Rocken Dogs), Harmath Zoli a ritmus gitáron (OurLastDrop) és Papp Sanya a basszusgitáron. Úgy néz ki tehát, hogy végre összeállt a banda.
Mindig is kíváncsi voltam Ausztráliára. Milyen zenék születhetnek ott mert azért lássuk be, hogy sok zenekarról nem hallunk, akik onnan törnek ki. Arra aztán végképp nem számítottam, hogy olyan zenekarral ismerkedem meg a kontinensről, mint a Sundowner.
Volt idő mikor a titokzatos Tool zenekar koncertjéig minimum Bécsig kellett utazni, aztán a 2007-es Sziget koncert végül megtörte az átkot, így idén bizony már harmadik alkalommal tette tiszteletét nálunk a négyes. Ez végül is nem annyira rossz arány egy olyan zenekar esetében, akinek a tökölődés a lételeme és bár KoaX kolléga nemrég kizsarolta a pozitív választ Justin Chancellor basszusgitárostól egy új lemez esélyeit illetően, ne legyünk telhetetlenek, inkább örüljünk annak, hogy megint felénk kanyarodott a turnébusz.
Augusztus 9-én új nagylemez érkezik a Mushroomheadtól. A maszkosok a Call The Devil című anyagról a Fall In Line-t tartották méltónak bemutatásra és mint első előzeteshez, egy jó kis videót is készítettek hozzá.
Bemutatta az új dalát, a Raigekit az Unto Others. A goth metalosok a dalszöveges videóval megtoldott számot egyelőre csak sima, különálló kislemeznótaként szellőztették meg, lemezről nem szólnak a pletykák. Akárhogy is, a Kamikaze pilótákról szóló nóta az alábbi, tessék ráfülelni!
Egy hét és debütál a Ghost filmje, a Rite Here, Rite Now. A Magyarországon is több helyen vetítésre kerülő alkotáshoz eddig egy rejtélyes szösszenet és egy "dalmeghallgatós" előzetes volt, most viszont egy tényleges, a mozi képi világába beengedő klipet engedtek ki, bő egy perc hosszban.
Tom Morello budapesti koncertjének helyszíne megváltozott, az eredetileg tervezett Budapest Park helyett az Akvárium NagyHallban kerül megrendezésre, 2024. július 1-jén. A korábban megvásárolt belépőjegyek automatikusan, változatlan formában érvényesek az új helyszínre, nem igényelnek további tennivalót. A Budapest Park Teraszára megváltott jegyek az Akvárium Erkélyére érvényesek.
Alig néhány hónappal a legutóbbi album megjelenése után maga Kip Winger dobta be, hogy a nevét viselő zenekar pályájából nincs sok hátra. Nem tagadom, szíven ütött a nyilatkozat, mert pusztán a Seven színvonalából kiindulva simán lehetne még pár lemez benne és a többiekben. Persze érthető, ha a turnézás, az utazgatás az ő korában már különösen megterhelő. Nos, talán a vélhetően utolsó alkalom okán, talán amiatt (is), hogy a Winger alapból ritkán jár mifelénk – legutóbb 2009-ben ugyancsak a hajón játszottak nálunk, nem éppen rekordszámú közönség előtt –, mindenesetre a mostani esemény teltházzal zajlott a medréből épphogy ki nem lépő Dunán.
A természetes hangzású albumokat imádom! Valamiért a tökéletesre kevert stúdiós lemezek messze állnak tőlem, sokkal inkább bírom, ha valaminek van lélegzése. Pontosan ilyen zenekar a Burning Realm is, akiknek nem is olyan régen érkezett meg a bemutatkozó EP-jük.
A német progresszív színtérről sem az idei Vanden Plas, sem az aktuális Ivanhoe lemez nem volt képes maradéktalanul meggyőzni. Az egy dolog, hogy ez a műfaj is jó ideje a biztonsági játékról szól, a sekélyes dalokra azonban ez a tény önmagában nem szolgálhatna mentségül. Igazi gond persze egyik lemezzel sincs, önazonosak, illetve háttérzeneként tökéletesen észrevétlenek tudnak maradni.