Szoktatok koncertre járni? Gondolom, igen. Akkor biztos láttátok már azt a kedves hölgyet, "mindannyiunk nagymamáját", aki halált megvető bátorsággal végig kattintgatja a jobbnál jobb bulikat. Gondoltuk, hogy ha már anno Chino-val a "Mindenholottlévővel" is csináltunk interjút, akkor Erdős Júlia sem maradhat ki a sorból. A hajtás után sok érdekes dolgot megtudhattok róla.

Idén tavasszal tovább folytatódott a brutális és technikás, közel-keleti motívumokkal is gazdagon színesített death metal amerikai mestereinek európai inváziója a tavaly megjelent nyolcadik, What Should Not Be Unearthed című albummal. A két szakaszban abszolvált koncertsorozat 2015 őszén Budapestet is érintette, mi viszont az idei pozsonyi buli előtt ültünk le beszélgetni egy kicsit a két őstag egyikével, Dallas Toler Wade-del.

Az egri illetőségű AllSuckAll (ejtsd: álszakáll) egy relatív friss formáció, akik jóféle dögös rockzenéjükkel jó eséllyel hamarosan fényes jövő elé nézhetnek. A lehetőségeikhez mérten folyamatosan koncertező egrieket április elején a Rocktogonban sikerült elkapni egy bemutatkozós beszélgetésre.

Steven Wilson számomra konkrétan egy zenei ikon, egy olyan ember, aki akármihez ér, arannyá válik, így leplezetlen boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy interjút készíthetek vele a múlt hét pénteki teltházas budapesti koncertje előtt. Ahogy előre vártam és sejtettem, egy megfontolt, jó értelemben vett angol úriemberrel volt dolgom, akiben azért bőven dohogott a - szintén pozitív értelemben vett - elvont művészlélek énje is. A beszélgetés közben szóba került a film, zene, környezetvédelem, de Steven Wilson még a kedvenc italát is elárulta nekünk.

Marha sokszor kezdtem már úgy interjút, hogy "nagyon izgultam" Most is ez jön.... Ifjú tini korom egyik hatalmas kedvence volt a Deftones. Nem tudom egyszerűen leírni, hogy anno a White Pony-t meg a Deftones albumot mennyit hallgattam. Aztán idősebb fejjel a Diamond Eyes is padlóra tett totál, most meg itt a Gore, amivel még csak barátkozom. Abe többek közt mesélt a Gore-ról is, na meg sok érdekes dologról!

A múlt heti Amorphis / Textures koncert előtt sikerült pár szót váltani a Textures billentyűsével, Uri Dijkkel. A jó hangulatú beszélgetés közben természetesen volt szó az új lemezről is, de szóba került az is, hogy miért épp a billentyűs hangszerek mellett tette le a voksát a hollandok szintise.

Minden szempontból a lehető legszerencsésebb csillagzat alatt jött össze a második hazai Prong koncert. A súlyos hangzású, egyben kísérletezős metal muzsika egyik alapbandája régen látott erős felállásban működik, és az év elején megjelent tizedik albummal ismét sikerült elérnie a régi klasszikus lemezek szintjét. A buli, ahogy már beszámoltunk róla, fenomenális volt, és nem maradt el előtte az újabb beszélgetés sem a „góréval”, Tommy Victorral.

Úton útfélen azt halljuk, hogy hazánk komoly zenei utánpótlás birtokában lehet(ne). Ezzel szemben a sorra alakuló bandák egy-két év rezignált csend, vagy közepes siker után kénytelenek szembenézni az üres koncerttermekkel és „Talán” gombokkal kísért semmivel. Persze senki sem támadja az online valóságot, de mi úgy gondoljuk, hogy a virtuális pacsikon kívül a legalább félig teltházas koncertek nagyobb örömöt szereznének minden zenésznek. Szerencsére van, aki annyira komolyan gondolja ezt, hogy alig egy év leforgása alatt komplett missziót hirdetett a kezdő zenekarok megsegítésére, és akciójához remélhetőleg egyre többen csatlakoznak majd. Az Ígéretes Titánok szellemi atyjával és egyszemélyes megalkotójával, Balogh Rolanddal beszélgettünk. (Fotó: Székelyhidi Balázs)

A Mezei „Mező” Gábor (ex-Semmi Komoly) gyógykezelésének támogatása érdekében szervezett, „Jótékonysági punkest” néven megrendezett segélybuli fő vonzereje zenei szempontból a 2010-ben feloszlott Bridge To Solace egyszeri újjáalakulása volt. A koncert további különlegességét az adta, hogy valamennyi egykori tag játszott legalább néhány nótában, most pedig két alaptagot, a frontember Jakab Zolit és a gitáros (illetve a zenekar késői korszakában dobos) Fellegi Ádámot faggattuk a buli, valamint az újjáalakulás hátteréről, némi kitekintéssel a srácok jelenlegi és jövőbeli terveire is.

Az Angertea nemrég jelentkezett új albummal, a Snakes in Blossom-mal, ennek apropóján kérdeztük a zenekar énekes-gitárosát, Mihály Gergőt, és a basszusgitáros Peralta Miguelt.

Az egyesült államokbeli power metal klasszikus, ám közismerten sanyarú sorsra kárhoztatott bandái nem adják fel! A seattle-i Metal Church rajongóinak szívét igencsak megdobogtatta a tavaly év végi bejelentés, miszerint visszatér a csapat második aranykorának énekese, Mike Howe. A vele készült, XI címet viselő (értelemszerűen a tizenegyedik) Metal Church albumról eddig két friss szerzemény került ki a nagyközönség elé. Amilyen felfokozott és bizakodó a hívek várakozása a két nóta alapján, éppoly derűlátóan nyilatkozott nekünk maga Mike is a most megkezdődött új korszakot illetően.

Hello, itt Dave” – búgta a telefonba a jól ismert, szeretett, mély hang, majd a vonal túlsó végén Wyndorf is felnevetett. A 26 éves zenekar alapító frontembere ekkor még nem sejtette, hogy egy súlyosan Monster Magnet függő képződménnyel cseveg, aki két kérdés között sajátos átvezetőként, leginkább személyes rajongásának bizonyítékait dobálja be a New Jersey – Buda tengely éterébe. Az anno Soundgardennel is turnézó, hazánkban, az A38 Hajón nemsokára újra felbukkanó bandával egy meghitt péntek este beszélgettünk olyan dolgokról, mint művészet és annak újraértelmezése, inspiráció, a haldokló és újjászülető zeneipar, a digitális bennszülöttek szokásrendszere, valamint Budapest vadregényessége. Figyelem! Itt már a kérdés is szubjektív. (Fotók: Réti Zsolt)

A múlt hét végén sikerült leülni a Leander Kills két tagjával, Köteles Leanderrel és Jankai Valentinnal, akikkel egy egész nagy ívű beszélgetést sikerült összehozni. A Leander Kills dolgai mellett szó esett még a Blind Myselfről, az új Dream Theater lemezről, de még a jó zenészekről és dalokról is.

Az Orient Fall nagyon magasra tette a lécet – az évvégi listánkra nálunk is felkerülő – debütalbumával (Fractals), így ennek örömére úgy döntöttünk, hogy leülünk egy kicsit beszélgetni a srácokkal. A kérdéseinkre Buzás Krisztián énekes és Veszelei Dániel gitáros válaszoltak. Szóba került többek között egy különleges fizikai megjelenés, a múlt, a közeljövő tervei és koncertjei, a nem akármilyen hollandiai fellépésük, a zenei hatások, a Subscribe, a Road, a közelgő turnéjuk és egyéb érdekes izgalmas műhelytitkok.

Emlékszem, hogy régen mindig is el voltam ájulva, hogy egy turnén néhány zenekar mennyi pólót pakol ki a merch pultba. Mindig is érdekelt, hogy működnek a zenekaroknál a háttérmunkálatok, hogy működik egy zenekar, ha nem a zenei részét nézed a dolgoknak. Voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy bele tudtam pillantani már egy két dologba. Most azonban jobban érdekelt, hogyan is megy a póló készítés része a dolgoknak. Ezért felkerekedtem, hogy meglátogassam Moldoványi Jancsit, aki régi kollégám és nem mellesleg a Real Pimp szitanyomó műhely feje,szülőatyja, alapítója.

Jó néhány, passzivitásban eltöltött év után ismét egyre gyakrabban hallat magáról az ezredforduló táján virágzó hazai prog metal színtér egyik túlélője, az Age Of Nemesis. Persze ez az aktivitás is viszonylagos, viszont lassan, de biztosan új stúdióanyaguk is készül a rendszeres koncertezés mellett. Fábián Zoltán gitárost, fő dalszerzőt a pár héttel ezelőtti Backstage Pubbeli fellépés után faggattuk arról, mi mindenre számíthatunk a zenekartól a közeljövőben. (Fotók: T. Erika)

Szerintem nem sok mindenkinek kell bemutatni Szakácsi Greget, hiszen aki kicsit is jártas a magyar punk-rock világában, akkor már tuti találkozott vele. Greg a C.A.F.B. egykori tagja, most jelenleg a Sledgeback zenekar frontembere. Február 17-én jelenik meg a legújabb lemeze az amerikai bandájával, ami végre Magyarországon is terjesztésre kerül a Grundrecords jóvoltából. 

Nagy volt a csend mostanában a Amon Amarth körül. A jobban értesültek már biztos tudják, hogy egy új lemez miatt voltak olyan hallgatagok a svéd srácok. A Jomsviking címen, március végén megjelenő új anyag kapcsán sikerült egy pár szót váltani Johan Heggel, a vikingmetalosok morcos külsejű, de annál szerethetőbb dalos pacsirtájával. Az új korong mellett szóba került a doboscsere és a mostanában kijött brutálisan jópofa promó videó is, a Keyboard Warrior.

Justin Greaves az underground és extrém zene világában vált ismertté az Iron Monkey és az Electric Wizard dobosaként. Annak a színtérnek azóta sem fordított hátat, jelenlegi bandájával, a Cripped Black Phoenixszel is csupa crust/punk csapat felvarrójával teleaggatott mellényben lép színpadra. Itt azonban a koncerteken gitározik, a stúdiófelvételekből pedig dobosként és számos más hangszeren is kiveszi a részét. Emellett, mint a budapesti fellépés előtt kiderült, az állatvédelmet is szívügyének tekinti. Volt miről kérdeznünk őt!..

Az elmúlás, a vég az élet rendjéhez tartozik. 2015 során is távoztak az élők sorából régi bálványaink, illetve oszlottak fel kedvenc zenekaraink. Szomorú, sőt tragikus hírekből még az óév végére is kijutott és ezt most aligha kell részleteznünk. Az USA Massachusetts államából származó, idehaza különösen szép emlékben élő Bane már korábban, a Don’t Wait Up album megjelenése idején a befejezés mellett döntött és igazán nemes gesztus volt tőlük, hogy utolsó EU-turnéjuk záróbuliját Magyarországon tartották. Mire ez az interjú megjelenik, a zenekar már túl van a huszadik évfordulós dupla koncertjén, amelynek helyszíne ugyanaz a worcesteri (a csapat szülővárosa) klub, ahol anno a legelső bulijukat is nyomták. 2016 júniusában, az utolsó amerikai turné lezárultával pedig végérvényesen pont kerül majd a történet végére. A felejthetetlen hangulatú budapesti koncert után beszélgettünk – egyebek mellett természetesen a feloszlás hátteréről és a jövőre vonatkozó elképzelésekről – a jelenkori hardcore mozgalom egyik meghatározó bandájának frontemberével, Aaron Bedarddal.