Humphrey Bogart kisöcsének rock manifesztációja – gondoltam miközben a Rock in Vienna backstage városállamában felbukkant Eric Bass, a Shinedown basszusgitárosa és billentyűse. A villáminterjúnak tervezett beszélgetésből kiderül, hogy a post-grunge kategória értelmezhetetlen, az amerikai és európai rajongók különböznek, és a legutóbbi lemez felvételeiről is többet tudtunk meg. Annyit azért előre bocsátanánk: lehet, hogy még idén láthatjuk hazai terepen a Shinedownt!
A Franciaországban élő Jonathan nem egyszerű arc. Azok közé a zenerajongók közé tartozik, akik már tényleg maximálisan kimerítik a fanatikus fogalmát. Természetesen ő maga is a lehető legnagyobb mértékben büszke erre (lehet is!), a kiterjedt Korn kollekciójának bemutatására pár éve egy Facebook oldalt is beröffentett. Mivel nekünk is megtetszett ez a meglehetősen látványos mánia, feltettünk neki pár kérdést a rajongásával és a gyűjteményével kapcsolatban.
Reneszánszukat élik a vinyl lemezek, a legfrissebb statisztikákat szemlélve pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem csupán egy hipszter próféta látomása volt a retro hanghordozó feltámadása. Miután lassan minden utcasarkon a kézzel fogható lemezek eltűnését vizionálják, sokan értetlenül szemlélhetik a lemezboltokban és széteffektezett Instagram profilokon kívül akár már a Tesco polcain is felbukkanó vinylek árait. Ábrák és diagramok helyett egy igazi kuriózummal készültünk, és exkluzív interjút közlünk az ország egyetlen vinyl készítőjével, a Vinyl Team tulajdonosával, Koczó Attilával.
Bő egy hónapja, a Gorguts legutóbbi budapesti koncertje alkalmával az est egyik színfoltját a nyitózenekar, az olasz Nero di Marte jelentette. A banda stílusában egyszerre van jelen a klasszikus, a kortárs progresszív, és az extrém underground zene, ami szavakkal nehezen írható körül precízebben, ám annál izgalmasabb hallgatnivalót takar. Az amerikai származású frontember, Sean Worrell állt rendelkezésünkre röviddel a fellépés után.
A Colored Sands album után a Pleiades’ Dust EP formájában idén újabb történelmi témájú koncept anyagot tett le az asztalra az egyszerre brutális, technikás, és kísérletezős death metal kanadai élcsapata, a Gorguts. Bár az anyag a tervezettnél később került kiadásra, a hazánkat is elérő turné minden állomásán végig elhangzott az egyetlen, bő félórás száma. Ezt persze stúdióváltozatban is hallhatta azóta minden érintett, megszületésének hátterét és szövegi koncepcióját tekintve azonban talán nem érdektelen mindaz, amit most közreadunk. Magát Luc Lemay mestert kaptuk mikrofonvégre, aki éppoly készséges és bőbeszédű volt, mint legutóbb, amikor bandájával a Death To All vendégeként járt nálunk.
A Mike Amott gitáros által létrehozott Spiritual Beggars remek hangulatú örömzenéléssel tölti ki a neves muzsikusokból álló tagság fő elfoglaltságai közötti szabadidőt, és a jelenlegi retro / vintage vonulatot alkotó fiatalabb csapatoknak is megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. A különösen ízesre sikerült Sunrise To Sundown album kapcsán lezavart turné müncheni állomása kedvéért eleve megérte kiutazni, és ráadásul Per Wiberg billentyűssel is alkalmunk nyílt beszélgetni a buli előtt.
Szoktatok koncertre járni? Gondolom, igen. Akkor biztos láttátok már azt a kedves hölgyet, "mindannyiunk nagymamáját", aki halált megvető bátorsággal végig kattintgatja a jobbnál jobb bulikat. Gondoltuk, hogy ha már anno Chino-val a "Mindenholottlévővel" is csináltunk interjút, akkor Erdős Júlia sem maradhat ki a sorból. A hajtás után sok érdekes dolgot megtudhattok róla.
Idén tavasszal tovább folytatódott a brutális és technikás, közel-keleti motívumokkal is gazdagon színesített death metal amerikai mestereinek európai inváziója a tavaly megjelent nyolcadik, What Should Not Be Unearthed című albummal. A két szakaszban abszolvált koncertsorozat 2015 őszén Budapestet is érintette, mi viszont az idei pozsonyi buli előtt ültünk le beszélgetni egy kicsit a két őstag egyikével, Dallas Toler Wade-del.
Az egri illetőségű AllSuckAll (ejtsd: álszakáll) egy relatív friss formáció, akik jóféle dögös rockzenéjükkel jó eséllyel hamarosan fényes jövő elé nézhetnek. A lehetőségeikhez mérten folyamatosan koncertező egrieket április elején a Rocktogonban sikerült elkapni egy bemutatkozós beszélgetésre.
Steven Wilson számomra konkrétan egy zenei ikon, egy olyan ember, aki akármihez ér, arannyá válik, így leplezetlen boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy interjút készíthetek vele a múlt hét pénteki teltházas budapesti koncertje előtt. Ahogy előre vártam és sejtettem, egy megfontolt, jó értelemben vett angol úriemberrel volt dolgom, akiben azért bőven dohogott a - szintén pozitív értelemben vett - elvont művészlélek énje is. A beszélgetés közben szóba került a film, zene, környezetvédelem, de Steven Wilson még a kedvenc italát is elárulta nekünk.
Marha sokszor kezdtem már úgy interjút, hogy "nagyon izgultam" Most is ez jön.... Ifjú tini korom egyik hatalmas kedvence volt a Deftones. Nem tudom egyszerűen leírni, hogy anno a White Pony-t meg a Deftones albumot mennyit hallgattam. Aztán idősebb fejjel a Diamond Eyes is padlóra tett totál, most meg itt a Gore, amivel még csak barátkozom. Abe többek közt mesélt a Gore-ról is, na meg sok érdekes dologról!
A múlt heti Amorphis / Textures koncert előtt sikerült pár szót váltani a Textures billentyűsével, Uri Dijkkel. A jó hangulatú beszélgetés közben természetesen volt szó az új lemezről is, de szóba került az is, hogy miért épp a billentyűs hangszerek mellett tette le a voksát a hollandok szintise.
Minden szempontból a lehető legszerencsésebb csillagzat alatt jött össze a második hazai Prong koncert. A súlyos hangzású, egyben kísérletezős metal muzsika egyik alapbandája régen látott erős felállásban működik, és az év elején megjelent tizedik albummal ismét sikerült elérnie a régi klasszikus lemezek szintjét. A buli, ahogy már beszámoltunk róla, fenomenális volt, és nem maradt el előtte az újabb beszélgetés sem a „góréval”, Tommy Victorral.
Úton útfélen azt halljuk, hogy hazánk komoly zenei utánpótlás birtokában lehet(ne). Ezzel szemben a sorra alakuló bandák egy-két év rezignált csend, vagy közepes siker után kénytelenek szembenézni az üres koncerttermekkel és „Talán” gombokkal kísért semmivel. Persze senki sem támadja az online valóságot, de mi úgy gondoljuk, hogy a virtuális pacsikon kívül a legalább félig teltházas koncertek nagyobb örömöt szereznének minden zenésznek. Szerencsére van, aki annyira komolyan gondolja ezt, hogy alig egy év leforgása alatt komplett missziót hirdetett a kezdő zenekarok megsegítésére, és akciójához remélhetőleg egyre többen csatlakoznak majd. Az Ígéretes Titánok szellemi atyjával és egyszemélyes megalkotójával, Balogh Rolanddal beszélgettünk. (Fotó: Székelyhidi Balázs)
A Mezei „Mező” Gábor (ex-Semmi Komoly) gyógykezelésének támogatása érdekében szervezett, „Jótékonysági punkest” néven megrendezett segélybuli fő vonzereje zenei szempontból a 2010-ben feloszlott Bridge To Solace egyszeri újjáalakulása volt. A koncert további különlegességét az adta, hogy valamennyi egykori tag játszott legalább néhány nótában, most pedig két alaptagot, a frontember Jakab Zolit és a gitáros (illetve a zenekar késői korszakában dobos) Fellegi Ádámot faggattuk a buli, valamint az újjáalakulás hátteréről, némi kitekintéssel a srácok jelenlegi és jövőbeli terveire is.
Az Angertea nemrég jelentkezett új albummal, a Snakes in Blossom-mal, ennek apropóján kérdeztük a zenekar énekes-gitárosát, Mihály Gergőt, és a basszusgitáros Peralta Miguelt.
Az egyesült államokbeli power metal klasszikus, ám közismerten sanyarú sorsra kárhoztatott bandái nem adják fel! A seattle-i Metal Church rajongóinak szívét igencsak megdobogtatta a tavaly év végi bejelentés, miszerint visszatér a csapat második aranykorának énekese, Mike Howe. A vele készült, XI címet viselő (értelemszerűen a tizenegyedik) Metal Church albumról eddig két friss szerzemény került ki a nagyközönség elé. Amilyen felfokozott és bizakodó a hívek várakozása a két nóta alapján, éppoly derűlátóan nyilatkozott nekünk maga Mike is a most megkezdődött új korszakot illetően.
Hello, itt Dave” – búgta a telefonba a jól ismert, szeretett, mély hang, majd a vonal túlsó végén Wyndorf is felnevetett. A 26 éves zenekar alapító frontembere ekkor még nem sejtette, hogy egy súlyosan Monster Magnet függő képződménnyel cseveg, aki két kérdés között sajátos átvezetőként, leginkább személyes rajongásának bizonyítékait dobálja be a New Jersey – Buda tengely éterébe. Az anno Soundgardennel is turnézó, hazánkban, az A38 Hajón nemsokára újra felbukkanó bandával egy meghitt péntek este beszélgettünk olyan dolgokról, mint művészet és annak újraértelmezése, inspiráció, a haldokló és újjászülető zeneipar, a digitális bennszülöttek szokásrendszere, valamint Budapest vadregényessége. Figyelem! Itt már a kérdés is szubjektív. (Fotók: Réti Zsolt)
A múlt hét végén sikerült leülni a Leander Kills két tagjával, Köteles Leanderrel és Jankai Valentinnal, akikkel egy egész nagy ívű beszélgetést sikerült összehozni. A Leander Kills dolgai mellett szó esett még a Blind Myselfről, az új Dream Theater lemezről, de még a jó zenészekről és dalokról is.
Az Orient Fall nagyon magasra tette a lécet – az évvégi listánkra nálunk is felkerülő – debütalbumával (Fractals), így ennek örömére úgy döntöttünk, hogy leülünk egy kicsit beszélgetni a srácokkal. A kérdéseinkre Buzás Krisztián énekes és Veszelei Dániel gitáros válaszoltak. Szóba került többek között egy különleges fizikai megjelenés, a múlt, a közeljövő tervei és koncertjei, a nem akármilyen hollandiai fellépésük, a zenei hatások, a Subscribe, a Road, a közelgő turnéjuk és egyéb érdekes izgalmas műhelytitkok.