A black metal artisztikus, atmoszférikus, és folkos elemekben is gazdag válfaját művelő skót Saor két éven belül másodszor járt hazánkban, és mindkét alkalommal a Dürer Kertben játszott. 2024 novemberében a nagytermet vette be Andy Marshall egyszemélyes – a koncertekre értelemszerűen teljes zenekari felállásúvá bővülő – projektje, mégpedig a dupla bulit abszolváló Thy Catafalque vendégeként. Emellett a Saor új album megjelenésére készül, az Amidst the Ruins felvezetése már meg is kezdődött. Andyvel többek között erről is beszélgettünk a fellépést megelőző órákban.

Ha az előzetes hírek nem hazudtak, akkor 2024 novemberében utoljára adódott alkalmunk látni az észak-karolinai Undying zenekart, amely az akkor lezavart európai kanyar után ráadásul teljességgel beszünteti a működését. Így valószínűleg az utolsó interjúik egyikére került sor röviddel a budapesti koncert előtt. /Fotók: The View Fotography/

Az ausztrál THY ART IS MURDER tavaly adta ki hatodik nagylemezét Godlike címen. A megjelenés ugyan nem volt zökkenőmentes CJ McMahon hirtelen távozásának köszönhetően, de az új album és az azt követő grandiózus headliner turné sikere után a zenekar bebiztosította helyét az extrém metál élvonalában. Legutóbb pedig arról szóltak a hírek, hogy 2025-ben ismét útra kel a csapat mégpedig Parkway Drive és a The Amity Affliction társaságában, ami azért valljuk be igazi ausztrál erődemonstrációnak ígérkezik, ráadásul Budapestre is elér a turné. Pár nappal az ünnepek előtt pedig az a szerencse érte a szerkesztőséget, hogy zoomoljunk  Andy Marsh gitárossal egyet.  

Pár napja felfigyeltem egy Facebook bejegyzésre, amin egy bizonyos koncerten már a turné dátumokat tartalmazó póló húszezer forintba került. Elgondolkodtam, hogy vajon meddig mehetnek el a merch árak, mitől lehet ilyen drága egy póló? Megéri egyáltalán venni egy ilyen pólót koncerten? Ezen a szálon elindulva a hazai merch gyártás kiemelkedő alakjával, Moldoványi Jánossal beszélgettünk.

Az alapítása négy évtizedes jubileumát ünneplő Pokolgép közel kilenc év eltelte után, december 6-án jelentkezik a Metálbomba utódjával. A zenekar körüli aktualitásokról és a tucatnyi friss dallal kapcsolatos tudnivalókról a leginkább illetékes Kukovecz Gábor alapító-gitárost kérdeztük ki.

2024 tavaszán az ikonikus Kacsa kocsma kinyitása alkalmából rendezett minifesztivál első napjára összeállt az Esztergom-Dorog tengelyen túlzás nélkül legendásnak mondható Graveyard At Maximum ska-punk formáció. A srácoknak majd 15 év után ez volt az első fellépésük teljes felállással, ami elvárás szinten magasra tette a lécet, de a megjelentek számát látva és a koncert hangulatát átélve bátran jelenthetjük ki, hogy sikerült megugrani a szintet. Sőt! Papp Lajos, énekes, gitáros frontembert kérdeztük az újraegyesüléssel kapcsolatban.

Néha van úgy, hogy szerencsésen állnak a csillagok és az éppen költözésben lévő Cavalera klán feje válaszol nekünk pár kérdésre. Így történhetett meg, hogy Max mesélt nekünk a Nailbombról, Gloriáról, és arról, hogy mit is tanult az elmúlt negyven évből.

A Body Count egy fogalom, hiszen a zenekar már lassan harmincöt éve állja meg a helyét. Hiába nyílt alkalmunk a nyáron beszélgetni egyet Ernie-C-vel, úgy hozta az élet, hogy az új album megjelenése kapcsán, ismét lehetőségünk volt a gitárossal dumálni egy rövidet. Mi pedig ezt nem hagyhattuk ki!

Hamar kiderült, hogy Peter Steele mégsem tért vissza a halálból. Ez valahol szomorú, de azért legalább újabb lehetőségeket rejtett magában a dolog. Például azt, hogy beszélgettünk Nate Garrett-tel (ha már felfedte magát), aki egy egész projektet húzott fel Neon Nightmare néven, a Type O Negative iránti tiszteletből. Szó lesz természetesen a Type O Negative-ról, alkotásról, függőségekről és egyéb nyalánkságokról.

Florida thrash metal legendája visszatért. Ami azt illeti, sokadszorra. Ezúttal azonban rangos eseményen teljesítettek egy emlékezetes fellépést, ráadásul erre az alkalomra jelent meg ötödik albumuk, a Jeopardy Room. Mindez sokat ígér a folytatást tekintve. Addig is a főnök, Nasty Ronnie osztotta meg velünk gondolatait a banda történetének most induló új fejezetéről, valamint a saját életének egyes múltbeli epizódjairól.

Az Isten Háta Mögött egy megkerülhetetlen zenekara a haza rock/metal történelemnek. Az érthetetlen, megfoghatatlan szövegek, a legdurvább stoner/psy/doom/sludge meg még ki tudja milyen riffekkel fűszerezve egy olyan korszakban érkezett, amit azóta is csak visszasírni tudunk. Ami pedig teljességgel lehetetlen, hogy a zenekar első lemeze dupla születésnapot ünnepel idén, hiszen az eredeti kiadás már húsz az újrakiadás pedig tizenöt éves lett. Még hihetetlenebb, hogy sikerült a zenekar három egykori tagját rábírni arra, hogy miközben elmélkedünk és simogatjuk az albumot, válaszoljanak pár kérdésre. Itt van a Rosenkurtz Kémiai Menyegzője.

A New York-i Danny Rocco, alias Des Rocs a rock & roll ifjú titánja az idei évben már másodszor indítja be a Dream Machine turnégépezetét. A második felvonás szeptember közepén startolt Hamburgban és az európai koncertsorozat utolsó előtti állomása Budapest volt, egészen pontosan az Analog Music Hall adott otthont az eseménynek. Szerkesztőségünket érte a megtiszteltetés, hogy a banda zsúfolt menetrendje ellenére egy kicsit beszélgethessünk a zenésszel koncertekről, dalszerzésről és minden másról.

Az Opeth zenekarral nagyon különleges kapcsolatom van. Az ő koncertjük volt az első, amit a RockStation színeiben láttam, ezen a koncerten kaptam életemben először egy zenésztől pengetőt és amúgy is imádom azt, amit művelnek a karrierjük során, hogy mennyire a maguk feje után mennek és hitelesek tudnak maradni. Levelezgetek sok zenekar managmentjével és néha be is jön egy-egy interjú. Így volt ez most is, csak arra nem számítottam, hogy délután kettőkor szólnak, hogy este Fredrik Åkesson éppen most ér rá, szabad vagyok-e? Nincs mit tenni, az lettem és eléggé sok érdekességet megtudtam a gitárostól.

A hazai Grymheart még a tavalyi év folyamán jelentkezett az első lemezével. A Hellish Huntnak azonban megvoltak a maga előzményei. A zenekarvezető, Kovács Gábor ugyanis évtizedek óta jelen van a hazai heavy metal színtéren, ezúttal azonban egy szélsőségesebb műfajban próbálta ki magát. A Grymheart előzményeiről, a lemezről és az aktualitásokról magát a fő dalszerzőt kérdeztük.

Nem kell ahhoz különösebb apropó, hogy az ember egy kicsit számot vessen azzal, mivel csapta el drága idejét, milyen sikereket és kudarcokat élt meg élete bizonyos időszakában. Ilyenkor jön néhány izgalmas felismerés, hogy “azta kurva már 150 koncertről írtam beszámolót az oldalnak”. Gábor kollégánk szeptemberben jubilál és ha már szép kerek 10 éve püföli a billentyűzetet, elkötelezetten nyomogatja a record gombot a youtube csatornáján,  érdemesnek találtuk az időt és energiát arra, hogy közösen áttekintsük mi is történt több, mint egy dekád alatt a Rockstation háza táján. A filozofálgatáshoz betársult hozzánk Tomi is, akinek elhivatottsága nélkülözhetetlen motorja a csatornának és amúgy meg tök jó srác és együtt mégis jobban működik a kollektív emlékezet.

Az év egyik legfontosabb hazai megjelenése a Watch My Dying, Egyenes Kerülő című legújabb lemeze. Még a lemez megjelenése előtt, frissen hallgatva kérdeztük a zenekar énekesét, Gábort és dobosát, Márkot az új anyaggal kapcsolatban. Tessék készülni, a magázódást elhagyva hosszú beszélgetés lesz! 

Jövőre harminc évet ünnepel a Ganxsta Zolee és a Kartel, az egésznek pedig a nyitószáma, illetve legnagyobbat szóló fejezete az Aréna koncert lesz. A január 17-i népünnepélyen a zenekar jelenlegi felállása mellett ott lesz a hőskorszakból OJ Sámson és Steve is, az ünnep fényét pedig Dopeman emeli majd. Ez a koncert adta az apropót, hogy leüljek a zenekar alapítótagjával, Big Daddy Lacával beszélgetni, akivel a koncert mellett több egyéb érdekes dolgot is kitárgyaltunk.

Ha minden Ice-T és a Body Count tervei szerint alakul, akkor még a nyáron kint lesz az új, sorrendben nyolcadik stúdióalbumuk, a Merciless, amelyből a júniusi koncerten mi is kaptunk némi ízelítőt. Addig is jöjjön az a beszélgetés Ernie C gitárossal, amelyre röviddel a buli előtt került sor.

Békésen állsz a cipőboltban, amikor befut a telefon, hogy nem tudjuk mikor, de lehetne egy interjút készíteni a Baroness zenekarral. Egyrészt mondhatjuk azt, hogy a legendás státuszú zenekar szépen mutat a bakancslistán, másrészt pedig jövő hét kedden Budapesten játszanak, így egyből igent mondtam a felkérésre. Rövid egyeztetés és egy kellemes szerda délután során már Zoom hívásba is keveredtem a zenekar lelkével, John Baizley gitáros énekessel, akivel több érdekes dologról is beszélgettünk. /Fotó: Ebru Yildiz/

Két éve még az AfterLife megjelenése előtt járt nálunk utoljára a Five Finger Death Punch. Akkor Ivan Moody-t sikerült mikrofonvégre kapni egy interjúra, ezúttal viszont Báthory Zoli állt rendelkezésre egy kis csevegésre. A beszélgetés apropóját nemcsak a július 9-én megrendezésre kerülő koncert szolgáltatta, hanem az áprilisban kiadott AfterLife album Deluxe verziója is.