Napjaink egyik legnépszerűbb power metal zenekara hazai közönség előtt, a szokottnál kisebb helyszínen, egy svéd turné keretében: ez a csomag beindította a fantáziánkat. Valamelyest rendhagyó koncertbeszámoló következik.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az este nem arról szólt, hogy új kedvenceket avattam. A két fő attrakció, azaz a két csajbanda (a turnén állomásonként váltogatják a sorrendet) közül az egyik kétségkívül erősíteni tudta itteni népszerűségi pozícióját, a másiknak illő módon megköszöntük a látogatást – és hát többé-kevésbé ez minden.
Ha nagyon szereted a black, post-doom, ilyesmi címkékkel ellátott kemény zenét, akkor vasárnap feltehetően ott voltál a francia Celeste és az angol Conjurer kistermes koncertjén a Dürer Kertben. De, ha ott voltál, ha nem, fentebb akkor is van számodra pár fotónk, melyet Lányi Kristóf kollégánk lőtt a helyszínen.
Hát, ennek is eljött az ideje! Ez az első beszámolónk az új helyre költöztetett Dürer Kertből, noha a klub már hónapok óta üzemel a Duna-parti miliő által áthatott ipartelepen, még ha nem is teljes üzemmódban. Nekünk egyelőre csak a kisterem jut – méretre felér az eredeti Dürer Room 041 néven is ismert középső termével –, a Beneath The Void viszont csúcsra járatta a lemezbemutató buliját. Konkrétan teltházasra.
Magyarország talán legfémesebben csillogó nevű zenekara országlásának csúcspontjaként érkezett (vissza) Budapestre, hogy celebrálja több évtizedes múltra visszatekintő Metal-Karácsonyát.
Aki a szokásos vagy adott esetben még durvább év végi hajtás közepette meg tudott engedni magának némi lazulást, annak hiba is lett volna kihagynia ezt az underground eseményt. A fővárosi klubélet, élén az Instant-Fogas Komplexummal, gondoskodott róla, hogy így röviddel 2021 lecsengése előtt ne maradjunk koncertek nélkül, ahogy a hazai zenekarok színe-java is, mi pedig a borsodi Remorse veteránjainak lemezbemutatóján egy jóféle thrash aprításba csöppentünk bele…
Az elmúlt két évet érezem én is. összesen talán három koncerten voltam mióta beütött ez a vacak. Ráadásul a háromból kettő egy azon napra esett. Ebből kifolyólag alap volt, hogyha a Tankcsapda Miskolcon játszik, akkor akármi is történik ott a helyem, és megnézem, hogy mit alkot a harmincat is elhagyó debreceni zenekar.
Két éve nem voltam egy koncerten sem, így amikor barátnőm megkérdezte egy reggel, hogy nem megyek-e el vele Leander Kills koncertre, rögtön igent mondtam. A dolog pikantériája az, hogy az én ismeretségem a zenekarral annyi, hogy tudom, hogy van ilyen, próbálkoztam velük párszor, de valami nem jött át. Azonban legutóbb amikor így mentem koncertre eggyel több kedvenc magyar zenekarom lett, szóval Why not? felkiáltással vettem meg a jegyet.
A sors – pontosabban egy-egy végtelenül lelkes és jó szándékú szervező – időről időre megkínál minket olyan tengerentúli underground heavy / power metal csemegékkel, mint az Anvil fellépése a Kék Yukban (2005) vagy a Vicious Rumors frenetikus zúzása az akkori Dürer Kert kistermében (2014). Na, ezt a vonalat vitte most tovább a Holy Mother meglepetésszerű eljövetele.
Akkor, amikor sorra törlik, tolják a koncerteket, érdemes elmenni mindenre, amire csak tudsz. Főleg, ha két, a black vonalán igencsak nagy név indul útnak. Együtt, az erejüket egyesítve. Hát, ha még kvázi minifesztivált alkotva három másik zenekar kíséri el őket! Soha rosszabb felhozatalt! Lássuk csak!
Ezekben a vészterhes időkben az egyszeri rocker már annak is örül, ha egy koncertet megtartanak, hátha még nemzetközi előadóról van szó. Ugyanígy örül az egyszeri rockfotós is, hogy egyáltalán van mit fényképezni. Lányi Kristóf kollégánk a Korpiklaani koncertjén járt a közelmúltban. A finn folk metalosok a Barba Negrát vették be múlt vasárnap.
A Marduk alapköve a black metalnak, ezt talán senki sem kérdőjelezi meg. A rockzenében csak felületesen járatos ismerőseimnek is ha csak megemlítem a nevüket, már tudják, hogy mi fán terem ez a fajta zene, még úgy is, ha természetesen nem fognak nekiállni felsorolni a lemezek címét. Ott van a helyük (a zenekarnak, nem az ismerőseimnek) az éjfekete Pantheonban és bizony már harminc(egy) éve ott virít a zászlójukon a sötét igék terjesztése. Ennek az ünnepnek a fényében ment le az este az Analogban.
“Ah that’s great, man!” — hallom az eleven rikkantást a színpadról, ahogy betoppanunk a terembe. Csupán öt perce kezdődött a dínomdánom, máris majd’ teltházas tömeg csápol, óbégat és boogiezik a boltívek alatt. Szombaton a Cudi Purci Booking megint bemutatott, s ahogy azt oly gyakran szokták, ismét valami faszát hoztak el nekünk.
Alighanem az eseményről szóló beszámolók zömének közzétételét megelőzte Nergal, aki a röviddel a koncert után rendesen elárasztotta a világhálót saját készítésű felvételeivel. Bizony, a Behemoth vezéregyénisége szintén tiszteletét tette a kisalföldi megyeszékhelyen, mint ahogy stábunk is képviseltette magát, ráadásul nem kevesebb, mint négy fővel, nagyrabecsült főszerkesztőnket is ideértve. Adam Darski urat, saját bevallása szerint, a Deep Purple-féle Perfect Strangers vezette be annak idején a rock világába (el tudjuk képzelni, milyen érzésekkel hallgatta a dalt az Audi Arénában), mi pedig ugyebár nagyon szeressük a kulturális, akarom mondani, komolyzenét – a vonósnégyest, azt meg kurvára!..
Úgy tűnik, hogy az élet kezd szépen lassan visszatérni a normális kerékvágásba. Oké, soha nem lesz már olyan, mint a járvány előtt, de ami a koncerteket illeti, kezd beindulni az élet. Kisebb-nagyobb nemzetközi zenekarok mára már eljutnak különböző országokba, nincs halasztás esetleg végleges lemondás. Így volt ez a Yukas Fekálfeszten is, ahol a magyar bandák mellett, itt volt a cseh Gutalax és a szlovén Vulvathrone! Az igazat bevallva; kicsit félve, de akkora lelkesedéssel indultam el, mintha életem első koncertjére igyekeznék.
A nyári fesztiválszezon alatt végre-valahára éledezni kezdett a hazai koncertélet, ám arra, hogy a nemzetközi vérkeringésbe is újra bekapcsolódjunk, egészen augusztus közepéig kellett várni. Azóta ismét egyre-másra jönnek a neves külföldi előadók érkezéséről szóló bejelentések (a 2021-re lekötött, de a jövő évre átlapátolt eseményekkel együtt), az idei esztendő igazi itthoni élőzenei szenzációját azonban a vénasszonyok nyara hozta. Mert mégis ki gondolta volna – esetleg a 2018-as pozsonyi kirándulás óta reménykedhettünk páran… –, hogy egyszer Magyarországon köszönthetjük az amerikai blues - rock n’roll veterán Little Caesart?
A Pólus Rock Klub egészen decemberig tartó, koncerteket és filmvetítéseket magában foglaló idei programjának kiemelten fontos eseménye volt ez. Tavaly márciusban Török Ádám grandiózus életmű-koncertje volt az utolsó általam látott élőzenés rendezvény közvetlenül a teljesen buli-mentes, kijárási korlátozásokkal is súlyosbított pandémiás időszakot megelőzően, és nagy élményt adott újból látni-hallani őt.