Az Alice In Chains legenda. A legendák pedig soha nem halnak meg. Noha a grunge megkerülhetetlen, ikonikus zenekara tizennégy évig tetszhalott állapotban volt, 2009-ben visszatértek és visszahelyezték magukat a rock/metal zene térképre. Mi az, hogy visszahelyezték? Elsöpörtek mindent és hangosan ordítottak, hogy még élünk! Tizenöt éves a visszatérő album, a Black Gives Way To Blue.
Ha térben észak felé, időben pedig három évtizeddel korábbra tekintünk, kijelenthetjük, hogy a három legfontosabb észak-európai black metal színtér, azaz a finn, a svéd és a norvég közül az utóbbi volt az, ami mind mennyiség, mind pedig minőség szempontjából a legtöbbet adta a műfajnak. Még a ’90-es évekbeli norvég zenekarok nagy része fokozatosan vagy drasztikusan alakított, változtatott a kezdeti irányvonalán, a finnek jelentős hányada pedig inaktívvá vált, addig a svéd black metal legnagyobb nevei évtizedek elteltével is változatlan hévvel pusztítanak.
A House Of Protection számomra az év egyik legnagyobb szerelembeesése. A semmiből tűntek fel a nyár folyamán és azóta annyira az életem részévé válták, mint a nagy kedvenceim. De mitől is olyan különleges ez a házikó? Nézzük meg együtt, hogy mit is tud ez a hat dal, amit a képünkbe toltak apránként.
Bajban vagyok ezzel a bevezetővel. Fogalmam sincs, milyen mélységekig érdemes belemenni a zenekar sztorijába, ugyanis megsaccolni sem tudom, hogy itthon mennyire széles körben ismert ez az amerikai rockzenekar. Pontosabban milyen széles körben volt ismert, hiszen lemezes fronton közel négy évtizede inaktívak.
A lassan 70 éves német gitárvirtuóz különleges válogatással jelentkezett, aminek apropója, hogy 50 éve játszott először UFO-lemezen.
Az ausztrál-amerikai The Dead Daisies egy olyan supergroup, aminek szinte állandóan változik a felállása. Az idei lemezükön két visszatérő zenésztársat is üdvözölhetünk: John Corabi énekest és Tommy Clufetos dobost.
Negyedik rész apropóját az adja, hogy 2013-ban időben egymástól nagyon nem nagyon messze a 90-es évek legendás zenekarának mindkét leágazása a Sex Action és az Action is új lemezzel jött ki. Keretbe foglaltuk ezzel az epizódot, de olyan kedvencek is helyet kaptak, mint a Wisdom, Omega Diatribe vagy Phoenix Rt. És természetesen a felfedezés öröme most sem marad el...
Az Escuela Grind New England-i grindcore alakulat idén januárban megjelenő DDEEAATHHMMEETTAALL EP-vel már egyszer leolvasztotta az arcokat, de hát nincs megállás a darálóban, így őszre is jutott némi finomság a fanoknak. Az MNRK Heavy égisze alatt, október 18-án megjelenő Dreams On Algorithms a zenekar harmadik nagylemeze, amivel ugyan visszatérnek a gyökerekhez, de azért tartalmaz meglepő és néhány igazán izgalmas fordulatot is.
Ahogy a svéd dallamrockerek ígérték, egy évvel a Megalomanium nagylemez után máris itt a folytatás. Újabb 11 remek szerzemény a hard rock és a dallamos metal határán, ismét egy rettenetes borítóba csomagolva.
A bavariai Mechanic Tyrants egy új versenyző a germán speed metal szcénában. Lényegében az egy demót megjelentetett Torpëdo jogutódjáról van szó. Ja, nehogy elfeledjem, az a bizonyos demo épp Mechanic Tyrants címmel jött ki, és a Cruz Del Sur egyik alkiadója egy vállalható(bb) borítóval utóbb nemcsak CD, hanem LP formátumban is megjelentette azt.
Az össznépi slágerré vált Heat Waves után adja, adta magát a kérdés, hogy a brit indie pop/rock aktuális szenzációjaként számon tartott négyes az aktuális lemezével merre indul tovább. Dave Bayley és gyerekkori haverjai a saját pályájukon most valahol ott tartanak, ahol a Coldplay járt úgy húsz évvel ezelőtt.
A franciák a black metal hőskorában, a műfaj második, legnagyobb hulláma idején inkább a háttérben jeleskedtek - gondoljunk csak az irányzat akkori vezető kiadójára, az Osmose Records-ra. Természetesen a Mütiilation, a Merrimack és a Seth neve mindenképp megemlítendő, ha a ’90-es évekbeli francia black metalról van szó, de zenekarok terén a 2010-es évek hozták el a régió aranykorát – mennyiségi szempontból mindenképp. /Fotó: Grimancyin/
Vic Rattlehead rohamsisakos, Blackie Lawlesst idéző, körfűrészes ágyékvédővel felvértezett ikertesója újra lesújt a bontókalapácsával – a borítóra nézve elsőre többeknek is ez a kevésbé épületes gondolatsor futhat át az agyán. Viccesnek, vagy legalábbis kevésbé komolyan vehetőnek tűnik a dolog, de átvitt értelemben is épp erről van szó.
Alig telt el pár év a választás óta, amikor is kijött a Beerzebub zenekar, A Szavak Ereje című EP-je, ami egyértelműen az év egyik legfontosabb hazai megjelenése volt. Nos, a kormány nem változott azóta, így a mosonmagyaróvári zenekar haragja sem enyhült. A legújabb három számos EP-jük következik, melynek címe Önkéntes Sorstalanság.
Hope & Hell címen megjelent albumával az utolsó fejezetéhez érkezett az Our Hollow, Our Home (továbbiakban OHOH) southamptoni székhelyű metalcore banda. A döntés hátteréről még a nyár folyamán számolt be az alapító-gitáros Tobias Young egy igencsak hosszú Instagram bejegyzésben. A DIY elven működő zenekar körül amúgy is rendkívül ingatag volt a helyzet mostanság, így aztán a bandavezér súlyos magánéleti problémái végérvényesen megadták a kegyelemdöfést és úgy döntött, szélnek ereszti a társaságot. A kialakult nehézségek ellenére az OHOH továbbra is elkötelezett a rajongói iránt, így az elkészült új lemez szeptember 27-én teljes pompájában napvilágot lát, majd november 2-án Southamptonban végleg elbúcsúzik ez a formáció.
A szemmel láthatóan 2000 után született fiatalemberek alkotta négyes a ’80-as években kitaposott ösvényt bejárva jutott el az első lemeze megjelentetéséig. Egyrészt a demo, EP, nagylemez sorrend, másrészt pedig a zenei irányvonal is az említett évtizedben porosra taposott csapásvonalat követi. A svéd négyes teszi mindezt úgy, hogy foggal-körömmel kapaszkodik az 1981-ben a Venom által levert cölöpökhöz.
Az MMA 003-mal végre átfordulunk 2013 második felébe, cserébe viszont beütött a magyar folk metal...a nehéz pillanatokra a gyógyírt Áron Andris és a Vida Rock Band szállította. A jól ismert slágerek persze most sem maradhatnak el: fagyos trve blekkerkedés és elfeledett rákenroll lemezek. Ez egy rövidke epizód lett 8 albummal, hogy erőt tudjak gyűjteni a következő két epizódhoz, amivel majd kiszaladunk a 2013-ból.
A baziliszkusz, köznapi nevén Jézus-gyík onnan kapta a nevét, hogy tud a vízen járni. Nincs ebben egyébként semmi varázslat, megvan a fizikája, akit érdekel olvasson bátran utána. A The Jesus Lizard nem képes hasonló mutatványra, ők másban erősek. Ehhez viszont már nem kell könyvtárazni, elég meghallgatni a legújabb Rack című lemezüket.
Hosszú szünet után, többszörös tagcseréket követően tért vissza a melodeath egyik alapcsapata, a Dark Tranquillity. Dacára a körülményeknek, a svéd zenekar egy hagyományos, vissza-a-gyökerekhez jellegű lemezt ígért.
Hihetetlen, hogy mennyire rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a Green Day feltámadt hamvaiból és meghódította (újra) az egész világot. Pedig eltelt azóta húsz év, felnőtt egy generáció és ez pont elég indok, hogy megemlékezzünk az American Idiotról!