Ezzel az epizóddal búcsúzunk a 2013-as évtől, ahol az év végére maradt albumokat hallgattam végig + azokat, amelyek valamiért kimaradtak a forrásul számító listákról, de itt a RockStationön viszont írtunk róluk. Ilyen volt a 2013-as Auróra vagy a Rómeó Vérzik album. Kár is lett volna mellettük elmenni. Emellett olyan szinte elfelejtett bandákat szedtünk elő, mint a Wackor, a Kard, a Cadaveres vagy a Burnout - és persze nem maradtak el a kincsek és homlokcsapkodós nyomorúságok sem.

A Bursting Out alcímű Live album ugyanaz a Jethro Tullnak, mint a Made In Japan a Deep Purple-nek, az Unleashed In The East a Judas Priest-nek vagy a Live After Death az Iron Maidennek. A koncertlemez. Így, nagy „A”-val. Az azok megjelenése óta eltelt évtizedek alatt készülhetett bármennyi stúdiólemez, jelenhetett meg akárhány további élő anyag, a rajongótábor és bizonyára maga az adott zenekar is ezeket tartja a csúcsteljesítményeknek, már ha koncertfelvételekről van szó.

2024 a nagy összeállások éve, elég csak az Oasis vagy a Linkin Park visszatérését említeni, de nyilván van élet a manchesteri prolikon meg a pop-metalon túl is, bár arrafelé nem csilingel úgy a kassza.

 Az Alice In Chains legenda. A legendák pedig soha nem halnak meg. Noha a grunge megkerülhetetlen, ikonikus zenekara tizennégy évig tetszhalott állapotban volt, 2009-ben visszatértek és visszahelyezték magukat a rock/metal zene térképre. Mi az, hogy visszahelyezték? Elsöpörtek mindent és hangosan ordítottak, hogy még élünk! Tizenöt éves a visszatérő album, a Black Gives Way To Blue.

Ha térben észak felé, időben pedig három évtizeddel korábbra tekintünk, kijelenthetjük, hogy a három legfontosabb észak-európai black metal színtér, azaz a finn, a svéd és a norvég közül az utóbbi volt az, ami mind mennyiség, mind pedig minőség szempontjából a legtöbbet adta a műfajnak. Még a ’90-es évekbeli norvég zenekarok nagy része fokozatosan vagy drasztikusan alakított, változtatott a kezdeti irányvonalán, a finnek jelentős hányada pedig inaktívvá vált, addig a svéd black metal legnagyobb nevei évtizedek elteltével is változatlan hévvel pusztítanak.

A House Of Protection számomra az év egyik legnagyobb szerelembeesése. A semmiből tűntek fel a nyár folyamán és azóta annyira az életem részévé válták, mint a nagy kedvenceim. De mitől is olyan különleges ez a házikó? Nézzük meg együtt, hogy mit is tud ez a hat dal, amit a képünkbe toltak apránként.

Bajban vagyok ezzel a bevezetővel. Fogalmam sincs, milyen mélységekig érdemes belemenni a zenekar sztorijába, ugyanis megsaccolni sem tudom, hogy itthon mennyire széles körben ismert ez az amerikai rockzenekar. Pontosabban milyen széles körben volt ismert, hiszen lemezes fronton közel négy évtizede inaktívak.

A lassan 70 éves német gitárvirtuóz különleges válogatással jelentkezett, aminek apropója, hogy 50 éve játszott először UFO-lemezen.

Az ausztrál-amerikai The Dead Daisies egy olyan supergroup, aminek szinte állandóan változik a felállása. Az idei lemezükön két visszatérő zenésztársat is üdvözölhetünk: John Corabi énekest és Tommy Clufetos dobost.

Negyedik rész apropóját az adja, hogy 2013-ban időben egymástól nagyon nem nagyon messze a 90-es évek legendás zenekarának mindkét leágazása a Sex Action és az Action is új lemezzel jött ki. Keretbe foglaltuk ezzel az epizódot, de olyan kedvencek is helyet kaptak, mint a Wisdom, Omega Diatribe vagy Phoenix Rt. És természetesen a felfedezés öröme most sem marad el...

Az Escuela Grind New England-i grindcore alakulat idén januárban megjelenő DDEEAATHHMMEETTAALL EP-vel már egyszer leolvasztotta az arcokat, de hát nincs megállás a darálóban, így őszre is jutott némi finomság a fanoknak. Az MNRK Heavy égisze alatt, október 18-án megjelenő Dreams On Algorithms a zenekar harmadik nagylemeze, amivel ugyan visszatérnek a gyökerekhez, de azért tartalmaz meglepő és néhány igazán izgalmas fordulatot is.

Ahogy a svéd dallamrockerek ígérték, egy évvel a Megalomanium nagylemez után máris itt a folytatás. Újabb 11 remek szerzemény a hard rock és a dallamos metal határán, ismét egy rettenetes borítóba csomagolva. 

A bavariai Mechanic Tyrants egy új versenyző a germán speed metal szcénában. Lényegében az egy demót megjelentetett Torpëdo jogutódjáról van szó. Ja, nehogy elfeledjem, az a bizonyos demo épp Mechanic Tyrants címmel jött ki, és a Cruz Del Sur egyik alkiadója egy vállalható(bb) borítóval utóbb nemcsak CD, hanem LP formátumban is megjelentette azt.

Az össznépi slágerré vált Heat Waves után adja, adta magát a kérdés, hogy a brit indie pop/rock aktuális szenzációjaként számon tartott négyes az aktuális lemezével merre indul tovább. Dave Bayley és gyerekkori haverjai a saját pályájukon most valahol ott tartanak, ahol a Coldplay járt úgy húsz évvel ezelőtt.

A franciák a black metal hőskorában, a műfaj második, legnagyobb hulláma idején inkább a háttérben jeleskedtek - gondoljunk csak az irányzat akkori vezető kiadójára, az Osmose Records-ra. Természetesen a Mütiilation, a Merrimack és a Seth neve mindenképp megemlítendő, ha a ’90-es évekbeli francia black metalról van szó, de zenekarok terén a 2010-es évek hozták el a régió aranykorát – mennyiségi szempontból mindenképp. /Fotó: Grimancyin/

Vic Rattlehead rohamsisakos, Blackie Lawlesst idéző, körfűrészes ágyékvédővel felvértezett ikertesója újra lesújt a bontókalapácsával – a borítóra nézve elsőre többeknek is ez a kevésbé épületes gondolatsor futhat át az agyán. Viccesnek, vagy legalábbis kevésbé komolyan vehetőnek tűnik a dolog, de átvitt értelemben is épp erről van szó.

Alig telt el pár év a választás óta, amikor is kijött a Beerzebub zenekar, A Szavak Ereje című EP-je, ami egyértelműen az év egyik legfontosabb hazai megjelenése volt. Nos, a kormány nem változott azóta, így a mosonmagyaróvári zenekar haragja sem enyhült. A legújabb három számos EP-jük következik, melynek címe  Önkéntes Sorstalanság.

Hope & Hell címen megjelent albumával az utolsó fejezetéhez érkezett az Our Hollow, Our Home (továbbiakban OHOH) southamptoni székhelyű metalcore banda. A döntés hátteréről még a nyár folyamán számolt be az alapító-gitáros Tobias Young egy igencsak hosszú Instagram bejegyzésben. A DIY elven működő zenekar körül amúgy is rendkívül ingatag volt a helyzet mostanság, így aztán a bandavezér súlyos magánéleti problémái végérvényesen megadták a kegyelemdöfést és úgy döntött, szélnek ereszti a társaságot. A kialakult nehézségek ellenére az OHOH továbbra is elkötelezett a rajongói iránt, így az elkészült új lemez szeptember 27-én teljes pompájában napvilágot lát, majd november 2-án Southamptonban végleg elbúcsúzik ez a formáció. 

A szemmel láthatóan 2000 után született fiatalemberek alkotta négyes a ’80-as években kitaposott ösvényt bejárva jutott el az első lemeze megjelentetéséig. Egyrészt a demo, EP, nagylemez sorrend, másrészt pedig a zenei irányvonal is az említett évtizedben porosra taposott csapásvonalat követi. A svéd négyes teszi mindezt úgy, hogy foggal-körömmel kapaszkodik az 1981-ben a Venom által levert cölöpökhöz.

Az MMA 003-mal végre átfordulunk 2013 második felébe, cserébe viszont beütött a magyar folk metal...a nehéz pillanatokra a gyógyírt Áron Andris és a Vida Rock Band szállította. A jól ismert slágerek persze most sem maradhatnak el: fagyos trve blekkerkedés és elfeledett rákenroll lemezek. Ez egy rövidke epizód lett 8 albummal, hogy erőt tudjak gyűjteni a következő két epizódhoz, amivel majd kiszaladunk a 2013-ból.