Egy válás mindig nehéz, csak úgy, mint amikor szerteszét szalad nem is egy, mindjárt két ikonikus banda a metal szcénában. Viszont ha egy kenyértörés után olyan dolgok születnek, mint a Better Lovers, akkor nem biztos, hogy sokáig bánkódunk elveszett dolgaink romjain. 

A Seven Hours After Violet (SHAV...), ahogyan Shavo Odadjian vadonatúj projektjét hívják október 11-én adta ki saját elnevezésű debütáló albumát a Sumerian Records bábáskodása felett. Az alapító basszusgitáros, illetve a gitáros Morgoth főként a deathcore szcénából toborozta társait a Winds Of Plague (Josh Johnson dob) és a Left To Suffer (Taylor Barber énekes) bandákból. A vokál és gitár posztra Alejandro Aranda, korábban Scarypoolparty művésznevén futó American Idol celebrity érkezett és így került helyére az utolsó puzzle darab is.

A modern post-hardcore zászlóshajója, a Touché Amoré hatodik nagylemeze október 11-én jelenik meg a Rise Records jóvoltából. A Los Angeles-i banda az agresszívabb és egyszerűbb hardcore hangzástól fokozatosan egy dallamosabb és kifinomultabb post-hardcore irányba mozdult, ami remekül megállja a helyét a screamo univerzumban is. A legújabb, 11 dalból álló album Spiral In A Straight Line címet kapta és amiben talán eltér a korábbiaktól az az, hogy a Stage Four és a Lament összefüggő narratívája helyett inkább különböző drámai vagy nehéz életesemények sorozata szolgáltatják egy-egy szám alaptémáját. Ami viszont nem változott és a ismerősen cseng Jeremy Bolm torokszorító éneke, amit beborítanak az itt-ott nyomasztóan monoton és melankolikus gitárriffek.

Hope & Hell címen megjelent albumával az utolsó fejezetéhez érkezett az Our Hollow, Our Home (továbbiakban OHOH) southamptoni székhelyű metalcore banda. A döntés hátteréről még a nyár folyamán számolt be az alapító-gitáros Tobias Young egy igencsak hosszú Instagram bejegyzésben. A DIY elven működő zenekar körül amúgy is rendkívül ingatag volt a helyzet mostanság, így aztán a bandavezér súlyos magánéleti problémái végérvényesen megadták a kegyelemdöfést és úgy döntött, szélnek ereszti a társaságot. A kialakult nehézségek ellenére az OHOH továbbra is elkötelezett a rajongói iránt, így az elkészült új lemez szeptember 27-én teljes pompájában napvilágot lát, majd november 2-án Southamptonban végleg elbúcsúzik ez a formáció. 

Az amerikai trió legújabb stúdióalbumát pörgette ki augusztus 30-án Death Or Glory címen. Megelőzve a lemezmegjelenést a nemrég hazánkban is fellépő banda egy újabb európai és észak-amerikai turnét is bejelentett. Az őszi karikából ezúttal Budapest kimarad majd, de aki szeretné, november 18-án Bécsben tetten értheti a tesókat.

Hét kerek esztendő telt el a Falling In Reverse legutóbbi albuma, a Coming Home óta, de persze ez idő alatt sem maradtak a rajongók Ronnie Radke nélkül. Ha eltekintünk a bulvárlapok címlapjaitól, hiszen főhősünk rendszeresen keresi a bajt - vagy a baj keresi őt, ezt döntse el mindenki maga -  szigorúan a zenénél maradva a banda 2019-től folyamatosan listavezető kislemezekkel és magas költségvetésű klipekkel örvendeztette meg a fanokat. 

Nem igazán lehetnek babonásak a kanadai hölgyek, hiszen kereken 13 évnyi csendes pihenő után térnek vissza  Fire című legújabb, sorban a hetedik stúdióalbumukkal. 

A Bad Omens legújabb projektje a CONCRETE JUNGLE [THE OST] május 31-én látott napvilágot a Sumerian Records jóvoltából.  A nem hétköznapi,  közel másfél órás gigászi produktumba rámolt 26 tétel még akkor is szolgál meglepetéssel, ha nem mindegyik teljesen új szerzemény. Az albumon ugyanis több szálon futnak az események, vannak új számok, aztán néhány jól ismert kedvencből készült változatos intenzitású átdolgozás és remixek (“Unzipped” címszó alatt), zárásként pedig a legutóbbi turné élő felvételeiből hallgathatunk meg néhányat. Ha ez nem lenne elég kreatív, egy rakás közreműködő hozott különleges energiát és zenei fúziókat egy-egy tételbe. 

A zenekar megalakulása óta hangzásban rengeteget változott és szinte sportot űz abból, hogy alaposan felforgassa az állóvizet és megkérdőjelezzen minden elvárást egy-egy új megjelenés kapcsán. A 2020-as Post Human: Survival Horror a maga metalcore és nu-metal esszenciájával azt az érzetet keltette, hogy a banda talán visszatér core-ságos gyökereihez. Ezzel szemben a NeX GEnnel a BMTH egy egész más vizekre evezett. A fémes éleket megőrizve ugyan, változatos intenzitással nyakig elmerülhetünk a punk-pop és a hiper pop elektronikus hullámaiban.

A nemrég hazánkban is koncertező Like Moths To Flames a május 10-én megjelent hetedik lemezével melengeti meg a metalcore rajongók szívét. A zenekar élete eddig is egy nyitott könyv volt, hiszen már korábban is kendőzetlenül tárta elénk minden zűrzavarát és frusztrációját. Ezzel az albummal sem a felszínt kapargatják, komoly betekintést nyerhetünk Chris Roetter énekes belső démonjaival vívott harcába 11 számon keresztül.

A 2013-ban Kentucky-ban alakult kvintet, a Knocked Loose nem szokott könnyen emészthető témákkal előhozakodni sem hangzásban, sem pedig dalszövegeikben. Az előző, 2021-es Tear In The Fabric Of Life hat számon keresztül egy bizarr horrortörténetet boncolgat és annyit elárulhatunk, hogy a 2024-es folytatás még nehezebb és súlyosabb lemez lett, 27 percen át tartó pusztítás 10 számba sűrítve.

Találkozásom a SeeYouSpaceCowboy zenéjével, nagyjából ugyanazt az érzést váltotta ki bennem, mint amikor életemben először felcsendült a kazettás magnóból a Primus vagy a NoMeansNo. Felszaladt a szemöldököm, hogy ez meg mi volt? Aztán lepörgettem újra és újra, mert volt benne valami megmagyarázhatatlan, egyszerre idegesítő és lenyűgöző. A bizarr, kaotikus és néhol diszharmónikus gitártémák közé beszúrt breakdownok mellett pimasz ének szaggatja szét a hangfalat. A San Diego-i banda első nagylemeze 2019-ben jelent meg The Correlation Between Entrance And Exit Wounds címen. Az igazi áttörést mégis talán a tekervényes, kissé befelé fordult The Romance Of Affliction hozta meg számukra, 2021-ben.

Nagy a nyüzsgés az amerikai progresszív metalcore, az ERRA háza táján mostanság. Jesse Cash nemrégiben adta ki második szólólemezét Ghost Atlas címen, majd április 5-én jelent meg a banda legújabb, sorban hatodik nagylemeze a Cure. A 2021-es önmagukról elnevezett, meglehetősen kísérletező és egyben sikeresnek mondható nagylemez után izgalmas kérdés volt, hogy merre tovább, vajon, ezúttal milyen meglepetésekkel szolgál az ERRA.

Talán túlzás nélkül mondható, hogy a While She Sleeps mára a brit metalcore színtér egyik megkerülhetetlen húzónevévé vált. A március 29-én megjelenő hatodik, Self Hell címet viselő, igencsak kísérletező stúdióalbumával hangzásbeli szintet lép a zenekar. Azt már megszokhattuk tőlük, hogy szívesen nyitnak más stílusok, legfőképpen az elektronikus effektek beépítése felé, ami azért már a 2021-es Sleep Society és azt megelőző So What albumokon szolidan tetten érhető volt. Az új lemezzel viszont minden eddiginél különlegesebb, sokszínűbb anyagot pattintott össze a sheffieldi ötös fogat.

A budapesti underground bugyraiból 2013-ban bukkant elő a Dope Calypso formáció. A látszólag komolytalan garázs punk-rock trió február 16-án dobta ki legújabb Giddy Up-ra keresztelt albumát. Ne tévesszen meg senkit a látszat, ugyanis a sufnituning mögött kiérződik a magas szintű tudás és kreativitás.

Vajon mi történik, ha a lázadás és a zenei forradalom a 80-as években találkozik? A válasz egyszerű: olyan zenekarok születnek, mint a New Model Army. Az ikonikus bradfordi sereget Justin Sullivan indította hódító útjára, hogy zenéjükkel egy jobb világ megteremtésének reményét hirdesse. Bár a pályatársak közül már nagyon sokan lemorzsolódtak az idők folyamán, a New Model Army töretlenül folytatja küldetését. Zenéjük széleskörű hatásokra épül, de alapvetően a fő mozgatórugó a punk-rock és Northern Soul iránti szenvedélyük. Nem idegen tőlük a folk-elemek, az akusztikus gitár, vagy akár a hegedű beépítése egy-egy szám erejéig.

A 25 éves fennállását ünneplő walesi kvartett nyolcadik stúdióalbumát, Smile címmel augusztus 4-én jelentette meg a Earache Records. A lemezről korábban már a L.O.V.E. (Smile Please) és a Gimmie That Boom kapott videoklipet, illetve az utóbb említett dal a 2022-es turné óta a koncertek egyik alapdarabjává is vált.

Azt gondolom, hogy a Therapy? különösebb bemutatást nem igényel a blog olvasóinak. Az Andy Cairns vezette észak-ír banda már olyan régóta nyomja a punk & rock-ot, hogy egyszerűen megkerülhetetlenek. Valószínű nem vagyok egyedül azzal a fílinggel a 90-es évekből, amikor még a Music Television frankón tolta ránk a külföldi zeneipar nagyüzemi remekeit... Becsületükre legyen mondva, azért rendesen helyet adtak a feltörekvő grunge, rock, post-punk vagy metal csapatoknak is, akik zenéjükkel nem feltétlenül a slágerlisták élére hajtottak. Alig vártam, hogy hazaérjek a suliból és máris benyomtam a zenetévét, hátha elcsípem az aktuális favoritomat. Az 1994-es Troublegum, a Screamager-rel nagyon betalált és lett kedvence sok kiábrándult, MTV-n szocializálódott fiatalnak, többek között nekem is. Bár az album meg is hozta a népszerűséget, a Therapy? szerintem sosem akart igazán a fő sodráshoz tartozni. 

Idén úgy tűnik korábban jött a télapó, és bár nem gondoltam volna, hogy a Converge tömi meg a csizmámat, arra végképp nem számítottam, hogy Chelsea Wolf lesz télanyó.

A Houdini név hallatán a többségnek nyilván hazánk fia, a kultikus szabaduló művész Harry Houdini ugrik be elsőre. Ezzel szemben előttem két kis szőke, mosolygós gyerek alakja sejlik fel, akik egy kétfejű kutyával játszadoznak. Ez a kétfejű kutya akár Buzz Osborne gitáros-énekes  és Dale Crover dobos is lehetne, akik a Melvins 84-es megalakulása óta húzzák-tolják a zenekart, fittyet hányva bárminemű zeneipari elvárásra vagy piaci trendre.