Az elmúlt két évet érezem én is. összesen talán három koncerten voltam mióta beütött ez a vacak. Ráadásul a háromból kettő egy azon napra esett. Ebből kifolyólag alap volt, hogyha a Tankcsapda Miskolcon játszik, akkor akármi is történik ott a helyem, és megnézem, hogy mit alkot a harmincat is elhagyó debreceni zenekar.
Két éve nem voltam egy koncerten sem, így amikor barátnőm megkérdezte egy reggel, hogy nem megyek-e el vele Leander Kills koncertre, rögtön igent mondtam. A dolog pikantériája az, hogy az én ismeretségem a zenekarral annyi, hogy tudom, hogy van ilyen, próbálkoztam velük párszor, de valami nem jött át. Azonban legutóbb amikor így mentem koncertre eggyel több kedvenc magyar zenekarom lett, szóval Why not? felkiáltással vettem meg a jegyet.
A sors – pontosabban egy-egy végtelenül lelkes és jó szándékú szervező – időről időre megkínál minket olyan tengerentúli underground heavy / power metal csemegékkel, mint az Anvil fellépése a Kék Yukban (2005) vagy a Vicious Rumors frenetikus zúzása az akkori Dürer Kert kistermében (2014). Na, ezt a vonalat vitte most tovább a Holy Mother meglepetésszerű eljövetele.
Akkor, amikor sorra törlik, tolják a koncerteket, érdemes elmenni mindenre, amire csak tudsz. Főleg, ha két, a black vonalán igencsak nagy név indul útnak. Együtt, az erejüket egyesítve. Hát, ha még kvázi minifesztivált alkotva három másik zenekar kíséri el őket! Soha rosszabb felhozatalt! Lássuk csak!
Ezekben a vészterhes időkben az egyszeri rocker már annak is örül, ha egy koncertet megtartanak, hátha még nemzetközi előadóról van szó. Ugyanígy örül az egyszeri rockfotós is, hogy egyáltalán van mit fényképezni. Lányi Kristóf kollégánk a Korpiklaani koncertjén járt a közelmúltban. A finn folk metalosok a Barba Negrát vették be múlt vasárnap.
A Marduk alapköve a black metalnak, ezt talán senki sem kérdőjelezi meg. A rockzenében csak felületesen járatos ismerőseimnek is ha csak megemlítem a nevüket, már tudják, hogy mi fán terem ez a fajta zene, még úgy is, ha természetesen nem fognak nekiállni felsorolni a lemezek címét. Ott van a helyük (a zenekarnak, nem az ismerőseimnek) az éjfekete Pantheonban és bizony már harminc(egy) éve ott virít a zászlójukon a sötét igék terjesztése. Ennek az ünnepnek a fényében ment le az este az Analogban.
“Ah that’s great, man!” — hallom az eleven rikkantást a színpadról, ahogy betoppanunk a terembe. Csupán öt perce kezdődött a dínomdánom, máris majd’ teltházas tömeg csápol, óbégat és boogiezik a boltívek alatt. Szombaton a Cudi Purci Booking megint bemutatott, s ahogy azt oly gyakran szokták, ismét valami faszát hoztak el nekünk.
Alighanem az eseményről szóló beszámolók zömének közzétételét megelőzte Nergal, aki a röviddel a koncert után rendesen elárasztotta a világhálót saját készítésű felvételeivel. Bizony, a Behemoth vezéregyénisége szintén tiszteletét tette a kisalföldi megyeszékhelyen, mint ahogy stábunk is képviseltette magát, ráadásul nem kevesebb, mint négy fővel, nagyrabecsült főszerkesztőnket is ideértve. Adam Darski urat, saját bevallása szerint, a Deep Purple-féle Perfect Strangers vezette be annak idején a rock világába (el tudjuk képzelni, milyen érzésekkel hallgatta a dalt az Audi Arénában), mi pedig ugyebár nagyon szeressük a kulturális, akarom mondani, komolyzenét – a vonósnégyest, azt meg kurvára!..
Orbitális nagy bulit csapott az Enter Shikari a 'Hajón, bár mondjuk ez Rou-éktól nem újdonság. Az MTV Music Weeken keresztül létrejött koncert már napokkal a kezdés előtt kirakhatta a "Megtelt" táblát, így az várható volt, hogy újra megmozdul majd az egykori szénszállító marcona, mégis a maga módján barátságos teste. Ez utóbbira többször is sor került! (fotók: A38)
Úgy tűnik, hogy az élet kezd szépen lassan visszatérni a normális kerékvágásba. Oké, soha nem lesz már olyan, mint a járvány előtt, de ami a koncerteket illeti, kezd beindulni az élet. Kisebb-nagyobb nemzetközi zenekarok mára már eljutnak különböző országokba, nincs halasztás esetleg végleges lemondás. Így volt ez a Yukas Fekálfeszten is, ahol a magyar bandák mellett, itt volt a cseh Gutalax és a szlovén Vulvathrone! Az igazat bevallva; kicsit félve, de akkora lelkesedéssel indultam el, mintha életem első koncertjére igyekeznék.
A nyári fesztiválszezon alatt végre-valahára éledezni kezdett a hazai koncertélet, ám arra, hogy a nemzetközi vérkeringésbe is újra bekapcsolódjunk, egészen augusztus közepéig kellett várni. Azóta ismét egyre-másra jönnek a neves külföldi előadók érkezéséről szóló bejelentések (a 2021-re lekötött, de a jövő évre átlapátolt eseményekkel együtt), az idei esztendő igazi itthoni élőzenei szenzációját azonban a vénasszonyok nyara hozta. Mert mégis ki gondolta volna – esetleg a 2018-as pozsonyi kirándulás óta reménykedhettünk páran… –, hogy egyszer Magyarországon köszönthetjük az amerikai blues - rock n’roll veterán Little Caesart?
Konkrét vendégsereggel emlékezett meg az év elején elhunyt énekeséről, Siklósi Örsről az AWS. Az eredetileg a hónap elejére tervezett, viszont Roni megbetegedése miatt eltolt eseményre gyönyörűen megtelt a nézőtér, a tiszteletadás volumene nem volt kérdéses. De maga a koncert sem volt semmi! Már ha szabad ilyen esetben így fogalmazni. (Fotók: Bende Csaba, Zenefestő)
A Pólus Rock Klub egészen decemberig tartó, koncerteket és filmvetítéseket magában foglaló idei programjának kiemelten fontos eseménye volt ez. Tavaly márciusban Török Ádám grandiózus életmű-koncertje volt az utolsó általam látott élőzenés rendezvény közvetlenül a teljesen buli-mentes, kijárási korlátozásokkal is súlyosbított pandémiás időszakot megelőzően, és nagy élményt adott újból látni-hallani őt.
Thy Catafalque dalok a mátrai éjszakában .... Kátai Tamás életműve még sosem mutatkozott be élőben, ezúttal is kifejezetten a Zaj kedvéért állt össze egy 30 tagú zenei kollektíva, hogy MEZOLIT - Mesék a Thy Catafalque-ról néven, Tamás iránymutatásával életre keltsék dalait. Ez a különleges produkció kizárólag a Fekete Zajon volt látható, Lányi Kristóf kollégánk pedig fényképekkel jól dokumentálta is. További fotók ITT.
Ez a nyár is véget ér lassan. Nem is lehetne jobban búcsúztatni az idei forró évszakot, mint egy jó kis fesztivállal. A Fekete Zaj az idei évben egy igazi különlegességgel készült az underground zene szerelmeseinek, így egyértelmű volt, hogy itt zárom a nyarat.
Ha a csak három külföldi zenekar lett volna ott ezen a véletlenül pont a hét egyetlen hűvös napjára belőtt minifesztiválon, már akkor se lehetett volna szava az egyszeri metalosnak, hát hogy az egészet még megtoldották három remek hazai csapattal is... Nehéz szavakat találni rá! A Summer Hell fesztivál a lehető legjobban mutatkozott be és végre visszahozta azt, amit sokan hiányoltunk: az igazi "külföldi fellépős" koncertek hangulatát.
Tíz hónap koncertmentesség után már azért csak éhezik az ember füle valami szaftosra. Aztán ha a talpalávalót a fiatalkorom egyik kedvence, a Subscribe húzza, az annál nagyobb ösztönzőerőt ad az egészhez. Hát még ha három másik olyan csapat segít be nekik, akiket még egyébként is szívesen megnéznék, ha egymagukban nyomulnának! Na, így fussunk neki, hogy már eleve ott vagyunk, hogy nem lesz ez egyáltalán rossz! El lehet ezt rontani? Spoilerveszély: NEM!
Az elmúlt bő egy évben nem sok koncertbeszámolót olvashattatok a Rockstation hasábjain. Most azonban lehetőségünk nyílt megnézni a Sabaton Exit fesztiválos koncertjét – még ha csak online is.
Amikor tavaly másodjára is lehúzták a koncertrolót, álmainkban sem gondoltuk, hogy egy Kowalsky Meg A Vega koncerttel indul újra az élet nálunk, már ami a koncertfotózást illeti. Hazánk egyik legsikeresebb zenekarának pályáját azonban sorra teltházas Budapest Parkos koncertek fémjelzik, így aztán Lányi Kristóf fotós kollégánk úgy gondolta, hogy neki ott a helye.
Ez a beszámoló életem talán legjobb koncertjéről szól. Már több, mint 3 éve volt Svédországban egy kisebb helyszínen, ahol családostul megnéztük a Hammerfallt. Hogy a fenébe keveredtünk oda? Elmesélem, sőt azt is, milyen volt. A cikkben olyan szavak is lesznek, amik manapság alkalmasak a nyugalom megzavarására, például turnébusz, közönség, koncert, ráadás, előzenekar, színpad. Kérlek, ennek tudatában olvass tovább!