RockStation


(show)business as usual: Avenged Sevenfold, Five Finger Death Punch @ Bécs, Stadthalle, 2013. 11. 22.

2013. november 26. - magnetic star

A7XLive6.jpgSzinte hihetetlen, de az Avenged Sevenfold, amely az évek során Európában is jelentős tömegbázist épített ki magának – a jövő évi Download fesztiválnak ők lesznek az egyik fő fellépője! –, most jutott el először a „sógorokhoz”. No, de jobb későn, mint soha, ráadásul a népszerűséget illetően ugyancsak felszálló ágban lévő honfitársuk, a Five Finger Death Punch is velük tartott ezen a turnén. Erre itthonról is rengetegen mozdultak meg és zarándokoltak el egészen Bécsig, így aztán nem csoda, hogy pár nappal a buli előtt már csak ülőjegyet lehetett szerezni. (Fotó: Köhler Ágnes)

Tovább

Akik elzavarták az esőt: Soilwork, Keep Of Kalessin @Club202, 2013.11.21

so28.jpg

Szakadó esőben Pest felé autópályázni egyedül: szar. A pesti dugóban bohóckodni: szánalmas. Otthon beadni, hogy a gyerekek esti fürdetése koncert miatt ugrik: nem egyszerű. Mégis az előbbiek mindegyikét ráfogtam arra, hogy a svéd melodeath király Soilwork az idei év egyik legjobb lemezét turnéztatja meg, és ha már hozzánk is eljutnak, akkor ezt érdemes lesz megnézni. A bulin három zenekar lépett volna fel, de a svájci Sybreed az énekes kirúgása/kilépése miatt szétesett picit és így nem tudott résztvenni a Soilwork-ot támogatni. Volt pár nap, amikor a Concerto próbált intézni egy magyar bandát harmadiknak, aztán végül csak a norvég Keep Of Kalessin-re és Soilwork-re maradt a feladat, hogy rajzoljanak nekünk egy jó kis bulit. 

Tovább

Az év Kecskéje, a Kecske Éve!: Year Of The Goat @ Kék Yuk, 2013.11.21.

YOTG1.jpg

A Year Of The Goat-tal lett teljes a kép az idei évre. Ez nem a Kecske, hanem a Svédek Éve! Ennyi tökéletes zenei produkció, ennyi frissen tálalt ősrock a világon összesen nem bukkan fel talán! De nem csak ősrock, bármi, ami kikerül a helyi kezek közül, az valahogy arannyá válik. Mindegy minek nevezzük, vintage, doom, garage, psyhedelic, postrock, az északiak fossák a jobbnál jobb lemezeket. Ebbe az állapotba tagolódott be idén a Year Of The Goat is, akik két kislemez után tavaly jelentették meg első nagylemezüket, ami széles körben talált értő fülekre. Jómagamtól távol áll az okkultizmus, ezért elég hidegen hagynak az e témában fogant zenei termékek, de van egy határ, amin innen teljesen nyitottá válok, legyen szó a Ghost popos, divatos Istenkáromlásáról, vagy éppen a Year Of The Goat melodikus, epikus vagy éppen könnyed slágereiről. És mivel pont mélyponton van a postrockkal folytatott intim viszonyom, ezért nem is lehetett kérdés, hogy a zsúfolt (The Ocean/Tides from Nebula a Hajón, Soilwork a 202-ben) csütörtök estén melyik programot válasszam.

Tovább

Jókor, jó helyen! : Bane, Power Trip @ Dürer Kert, 2013.11.18.

0bane2013_14.jpg

Sokszor beszélgetünk arról, hogy vajon jó korban születtünk-e!? Inkább tíz évvel később, vagy hamarább kellett volna a világra jönni ahhoz, hogy az ember megismételhetetlen dolgoknak lehessen a részese? Amikor túl vagyok egy ilyen estén, mint a mai, nincs kétségem afelől, hogy soha jobbkor nem lehetnék ott, ahol vagyok.

Tovább

Azok a bizonyos körök: Russian Circles @ Dürer Kert, 2013-11-14

0russiancircles2013_04.jpg

November tizennégy nem volt a legkönnyebb napok közt számon tartva a naptáramban. Konkrétan reggel kilenctől a kamera mögött kellett állnom, és egy eszeveszettül izgalmas eseményről közvetítenem. De nem is ez a lényeg, a lényeg itt az esti buli volt, ami egész nap tartotta bennem a lelket. Az a gondolat, hogy este pár utcával arrébb láthatom az instrumentális rock/metal egyik koronázatlan királyát a Russian Circles-t. Fáradtság ide vagy oda, nem számít, menni kell és megmutatni, hogy igenis kíváncsiak vagyunk rájuk. Milyen volt? Hajtás után kiderül.

Tovább

Szívecske az 1-es villamos ablakán – Nickelback, Skillet @ Papp László SportAréna, 2013. november 8.

n16.jpg

Alapjáraton én is azok közé tartozom, akiket ki lehet kergetni a világból egy rádióból üvöltő When We stand Togetherrel vagy éppen How You Remind Me-vel, hogy egyéb Nickel’-slágert ne említsek, mégis jó kedvvel készültem ezen a novemberi tavaszon Kanada büszkeségének magyarországi debütálására. Ráadásul a turné is a Hits Tour elnevezést kapta, tehát új anyag nélkül, best of programmal járják a világot a Kroeger-fivérek (plusz Ryan Peake és Daniel Adair dobos). Azonban a hanghordozó rejtette konzerv zene és az élő megszólalás között annyi a különbség, mint ami a mirelit pacal és Jamie Oliver főztjei között tetten érhető. A Nickelback aligha fog hibázni, korrekt látványvilág köríti majd a zenei fogásokat, a rutinos muzsikusok pedig bizonyára gondoskodnak a közönséggel való spirituális kölcsönhatás beindulásáról, miközben mindenki egy csodálatos nagy Egész fontos részének érezheti magát. Elképzelhető, hogy azok közül a szinte eltitkolt „na most megmutatjuk, mit tudunk valójában” típusú dalok közül is előkerül néhány – morfondíroztam – melyekből lemezenként úgy 2-3 található…

Tovább

Egy este az elektronikus deathcore kedvelőinek: Betraying The Martyrs, We Butter the Bread with Butter @ Budapest, A38, 2013.11.04

Flyer We Butter.jpgA hazai koncertszervezők idén is elkényeztettek minket jobbnál, jobb koncertekkel. Elég csak az áprilisi búcsú turnés Bleeding Through-t vagy a szeptemberi August Burns Red-et említeni. Gondoltak a deathcore rajongókra is, így az A38 fedélzetén köszönthettük a Subliminal Merger-t, a Shoot The Girl First-öt, a már-már hazajáró Betraying The Martyrs-t és a poénra vett We Butter the Bread with Butter-t.

Tovább

Vissza a hőskorszakba: Inercy, The Idoru - 10 éves jubileumi koncert @ Kazincbarcika, Diamond Club, 2013.10.19

idoru_flyer.jpgImmáron 10 éve hogy Magyarország legexportképesebb zenekara megalakult a Newborn romjain. Ennek örömére Szalkai Tiboru és Big igyekeztek maguk köré verbuválni egykori társaikat egy négy dátumot felölelő mini turnéra. Ács Máté és Pásztóy Balázs kivételével mindenki jelen volt eme jeles eseményen aki „valaha” is megfordult a The Idoru-ban.

Tovább

A hidegzuhanyon túl: Queensryche, Perfect Symmetry, Ad Astra @ Budapest, Club 202, 2013.10.23.

q23.jpg

Patinás név, több mint ideális összeállítás; a súlyos, de dallam-orientált zenébe ágyazott pengés hangszeres megoldások szerelmeseinek maga a Kánaán. Ilyennek ígérkezett a koncert és (mondanom sem kell) be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Tovább

Elefánt a nyúlketrecben: Masterplan + mini fesztivál @ Blue Hell, 2013. október 18.

Masterplan live.jpg

Szokták tőlem kérdezni, miért nem járok a töménytelen mennyiségű koncert helyett football-meccsre, az sokkal izgalmasabb. Így csupán egy gondosan bepróbált műsor lezajlásának lehetek tanúja, mi ebben az érdekfeszítő? Nos, ezen a pénteken már 10 órával a program megkezdése előtt erőteljes impulzusként ért a hír, hogy a lakhelyemtől 10 percre elterülő SOTE Klub helyett az óbudai Kék Lyukban tartják a bulit „elháríthatatlan technikai akadályok miatt”. 

Sok-sok rockkoncert ide vagy oda, egyik helyszínen sem jártam még – engem érdeklő zenekarok, úgy látszik, ritkán látogatják e helyeket. Jártam viszont a Vadvirág Táncház pincéjében a Kerepesi úton, meg  Rocktogonban (helyszínt had ne írjak…) – ezt csak azért említem, mert e két szórakozóhely képei ugrottak be a Blue Hellbe („Kék lyukba”) érkezvén. És, ugye, említett intézményekbe általában tribute zenekarok avagy haverok nem túl széles körben ismert zenekarai miatt jártam. Talán nem csoda, hogy majdnem visszamentem a beléptető helyre meggyőződni róla, biztos jó helyen járok-e, de azután megállapodtam magammal, hogy még csütörtök éjjel van és éppen a másnapi Masterplan fellépésről fantáziálok szürrealista álmot. (a kép nem a helyszínen készült és az együttes FB oldaláról származik)

Tovább

A prog metál „legkisebb fiúja” Budapesten: Fates Warning, Divided Multitude @ A38 Hajó, 2013. október 16.

0fw38.jpg

Már a PROGram második dalánál – Life in still water – agyamba hasított a kérdés: vajon miért alakult ez így, hogy a Fates Warning a „prog metal Szentháromságban” állandó jelleggel a fiú szerepét játssza, mégpedig a legkisebbét? Pedig a rock műfaj többi szegmensével szemben itt nincs öldöklő harc; lám fent nevezett nótát is (91-ben) James LaBrie Dream Theater-dalnokkal vették fel (persze, ide a budapesti hajóra nem cipelték magukkal a közreműködőt). A DT még rendben van, de hogy folyamatosan nagyobb érdeklődés övezze a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mindössze két klasszikus lemezt felmutatni tudó, és mai napig azokból élő Queensrvche-ot... Az A38 Hajó nem igazán feneketlen gyomrát talán kétharmadik töltöttük – létezik, hogy csupán 600 rajongója van idehaza a Warningnak?

Tovább

Gépként darálni: The Dillinger Escape Plan, Circles, Maybeshewill, @ A38 Hajó, 2013.10.06.

tdep.jpgEgy igazi „matek metál” eseménynek lehettünk szemtanúi október 6-án az A38 hajón. A The Dillinger Escape Plan már harmadjára látogatta meg hazánkat, és a viszonylag sűrűn kiadott lemezeknek köszönhetően csak 3 évet kellett várni a legutóbbi óta…persze annak, aki ott volt. Én először láthattam őket, ezért is volt számomra az év egyik legjobban várt eseménye. Külön öröm, hogy ezúttal a hajót vették be, mert a TDEP zenéje kívánja a tökéletes hangosítást. Értelemszerűen a csapat legutóbbi One Of Us Is The Killer címmel ellátott nagylemezét turnéztatja, ami igencsak meg is határozta a setlistet.  A turné alatt az ausztrál Circles és a brit Maybeshewill tölti be az előzenekar  szerepét. Természetesen én is furcsállottam az összeállítást, bár a Circles-t egyáltalán nem is ismertem korábban.

Tovább

Dobosok éjszakája: Bloodlights/65daysofstatic @ Dürer Kert, 2013.04.10.

Bloodlights.jpg

Néha hetek telnek el eseménytelenül, és a magamfajta koncertfüggő remegve várja, hogy végre rendesen taccsra vágják a dobhártyáját, aztán nesze, egy este egyből két buli is van egy azon helyen. Ezzel nincs is semmi baj, mert minimális átfedés volt csak a két buli közt, így nem maradtam le semmi lényegesről.

Tovább

„Csinos, fiatal lányok” a kalóztanya fogságában – Pretty Maids, Ales Brichta Project @ Budapest, Barba Negra, 2013. október 6.

IMG_6319j.jpg

Mi kritikusok gyakran azon kapjuk magunkat, hogy irigyeljük az un. egzakt tudományok művelőit. Nekik egyszerűbb a dolguk, mert ott vannak a számok, százalékok, törtek…nekünk legfeljebb a csontjaink törtek egy-egy „jobban sikerült” heavy metal buli közben. Folyamatosan kreatívnak kell lennünk, meg kell próbálnunk leképezni azt, ami szavakkal leképezhetetlen. Ráadásul, had ne mondjam, milyen állapotokban. Ha vasárnap esti buliról is van szó (mint jelen esetben), talán még elgyötörtebb állapotban érkezünk, mint egyébként (lásd gyerekek címszó alatt). Emberes adag koffeinnel turbózzuk fel magunkat – s e vegyi anyagnak van egy olyan különleges tulajdonsága, hogy az éjjel egy órás hazaérkezés pillanatában pont hatni kezd. Pár órás forgolódás után lehet menni ovisoknak állatbemutatót tartani, miközben az ember majd’ beleesik a nyúl mellé a ketrecbe, viszont legszívesebben a teknősbéka vizébe dugná fejét. Néhány órával később ilyen állapotban kéne koncertbeszámolót írni – a sportos „kollégák” sem írhatnak több nap elmúltával a Debrecen- Fradiról, mert az ciki. De az ember inkább vállalja a cikit, és a hét közepén nekiugrik a beszámolónak a hétvégi buliról.

Tovább

Legújabb Szövetség – Orphaned Land, Bilocate, Klone, TMC @ Club 202, 2013. október 4.

0orphanedland33.jpg

@ Kezdetben volt a zene. Az Úr látá, hogy az ifjúság efelé orientálódá. Megteremté hát a heavy metalt e szavakkal: „minden muzsikák királyává teszlek”. Ekkor al-műfajokat hozott létre Isten. Lőn ettől fogva power, thrash, prog, speed, gothic, dead és folk metal. Utóbbi skatulyába illeszté az Úr az Orphaned Landet. „Szívjátok magatokba lakóhelyetek, a Szentföld (Izrael) minden hatását, lett légyen az arab zenei világ, vagy klezmer (utóbbiból csak egész pici legyen), és vegyítsétek minden muzsikák királyával!” – mondá Isten a tagoknak. – „Ily módon hirdessetek testvériséget, összefogást! Tomboljanak együtt koncertjeiteken zsidók, muszlimok, keresztények! Had lássa a világ: amire nem képesek politikusok, békeharcosok, a rock zene arra bizony igen! Nobel-békedíjat nem tudom, a végén kaptok-e érte, aláírás-gyűjtés mindenesetre lesz. (http://www.gopetition.com/petitions/nominate-orphaned-land-for-the-2013-nobel-peace-prize.html ) ”

@ Majd egy napon így szólt nékik az Úr: „el kell mennetek Budapestre”!  Az zenekar értetlenkedett: „ott már jártunk, úgy két évvel ezelőtt”.  Isten így felelt: „nem tarthatok észben minden turné-dátumot. De ha már kimondtam: újfent mennetek kell! S mielőtt ellenkeznétek, emlékezettek, mi történt Jónással, ki megtagadta parancsomat, s nem kívánta beilleszteni turnéjába Ninive városát!”

Tovább

Egy rockbűnöző naplója – Joe Bonamassa @ Budapest Kongresszusi Központ, 2013. október 1

joe-bonamassa-617-409.jpg

19:00 – Zötykölődök a 8-as buszon – az elkapott beszélgetés-foszlányokból arra következtetek: úticélom nem egyedi. Jó lenne, ha nem égne be Budapest, hiszen ha napjaink talán legnagyobb gitárosát félházzal fogadjuk, azon még a tűzoltóság sem tudna segíteni.

Nem csupán emiatt izgulok. Tisztelője vagyok Bonamassának. Ez a baj, hogy csak tisztelője. Ezt a fajta blues-rockot, amit Joe valami hihetetlen magas szinten képvisel, az előző nemzedék muzsikájának tudom be. Mi már „true metal”, majd ifjúságunk végén beköszönnek a szimfonikusok (mármint a „gótok”). Néha nem értem, hogy az életkor szempontjából „mi kutyánk kölyke” Joe Bonamassa miért apáink muzsikáját tolja, miért nem a mienket.  Nekik volt elég zsenijük, nehogy már mi is adjunk nekik egyet!

Bár az sem (volt) egy kifejezetten modern zenekar, a harminchat éves gitáristennek a Black Country Communionban töltött éveit kultiválom legjobban. Vajon ezen időszak dalaival is megtisztel minket?
Persze, egy tudósításba nem illik beleírni, hogy Timo Tollkival együtt vallom: „nem szeretem a bluest” (ő egy kicsit durvábban fejezte ki magát), de hát ez csak egy napló. Remélem, az öcsém nem kutatja át a telefonomat, mert tréfából még képes feltenni a rockstationre, mielőtt az igazi beszámolót megírhatnám. (De jó ötletet adtál, bátyuskám! Üdv.: az öcsi.)

Tovább

„Ez a mi otthonunk” – Uriah Heep @ 2013. szeptember 21. PECSA Music Hall

0uriahheep2013_46.jpg

Egy sporttudósító valahogy így kezdené: „szellős teltház fogadta a csapatokat”. A magam részéről viszont unom már saját cikkeimben a nézőszámon való állandó merengést (el tudom képzelni, olvasóink hogy unhatják), úgyhogy örüljünk és ezzel zárjuk is a témát. Másrészt nem csapatokról van szó, „csak” egy csapatról (igaz, az igencsak aranycsapat) – a Uriah Heep, ahogy két évvel ezelőtt sem, úgy most sem hozott magával bemelegítő előőrsöt (és tőlünk se kért). Ezzel csupán az a baj, hogy nehezen melegedik üzemi hőmérsékletre a buli. Az előzenekar, ha jó, azzal hangol rá minket a főfogásra, ha nem az, akkor a kínos várakozás feszíti pattanásig az idegeket –melyek a nagyok pályára lépésének pillanatában el is pattannak s így az érzelmek vehetik át a főszerepet.

Tovább

Operaest – Soul Mirror, Nightquest @ White Fül, 2013.09.09.

Soulmirror2.jpg

Örök vitatéma, vajon létezik-e a zene minőségének valami objektív, viszonylag egzakt mérési lehetősége. Örömmel jelentem: megoldottam a problémát. Ezen a hétfőn bolondokháza volt a munkahelyemen, biológiai órám is még a nyári időszámításra volt beállva: a szabadtéri bulik tíz órás csendrendeletéhez szoktatták az elmúlt hónapok. Itt a második zenekar – nem teszem eléjük a „fő” szócskát, hiszen két egyenrangú produkció estéje volt a szeptember 9-ei, ráadásul az első együttes kapott több játékidőt – 23 óra után indította programját. Úgy véltem, ha ebben az elnyűtt állapotomban a Nightquest és a Soul Mirror képesek engem ébren tartani, akkor a színvonallal egészen biztos, hogy semmi gond!

Tovább

Polgárháborù a Népligetben - Civil War, Wisdom @ MetalWar Feszt, Budapest, Népliget, 2013. szeptember 6.

Civil War.jpg

Szó sincs arról, hogy valamelyik sportportál babérjaira törünk. Igaz, a Népliget és a Fradi pálya tőszomszédok, a cikkcím dacára mégsem meccs utáni csetepatéról szól az írás. Csupán a volt Sabaton tagokat és a hajdani Astral Doors énekest felvonultató újdondász svéd sztárcsapat fellépését s annak körülményeit követjük nyomon. Ők a Civil War.

Tovább

Ejóóó-éjójójóóóó: Manu Chao @ Budapest Park, 2013.09.07.

IMG_3357.JPG

Éjóóóó, nyárbúcsúztató buli a Parkban, nem kisebb fellépővel, mint Jose-Manuel Thomas Arthur Chao (az utolsó csukja be ajtót), más néven Manu Chao éjójójóóó. Éjóóó, szuper idő, remek közönség, lépni alig lehetett, hát még a pulthoz férni éjójójóóó. Éjóóó, már értem a borsos jegyárat, remekül szűrték meg vele a közönséget, egy szerényebb összeg dühös kint rekedt tömegek hadát eredményezhette volna, ami párosulva a román meccs utáni letargiával, könnyen utcai zavargásokba torkollhatott volna éjójójóóó. A Parkot minden dicséret megilleti éjóóó, hiszen a nyári szezonban olyan király buliknak adott helyt, és szolgálta ki magas szinten a közönséget, mint az Anthrax, a Hatebreed, vagy a Karnivool, hogy mást ne említsek éjójójóóóó. Ebben éjóóóó, az időjárás is nagy segítségükre volt, majd az egész nyarat végigkísérte a fülledt nyári meleg, ami a fogyasztásban is biztos meglátszott éjójójóóó.

Tovább
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum