Ami el tud romlani az el is romlik. Nem volt ez most sem máshogy, amikor is a videó interjú közben bedöglött az egyik kamera, a hangot vevő mikrofon is megadta magát és az új szoftver - amivel készült az anyag - is okozott bőven meglepetést. De úgy voltunk vele, hogy ezt látnotok KELL! Kevés hitelesebb zenekar van a sárgolyón, mint az Eyehategod. A dobost megkéselhetik, az énekes májátültetésen esik át, küzdhetnek bármilyen droggal, ők akkor is magukat adják és zenélnek tovább. Alap volt, hogyha már Budapesten koncerteznek, akkor beszélgetünk is velük egy kicsit. Mike IX Williams énekes és Jimmy Bower gitáros volt ebben tettestársunk.

Erősen kánikulába hajlott az időjárás, amikor a Budapest Park szervezői bevezettek engem egy klimatizált szobába, ahol Barry James Stock várt rám. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott a nyugalom, Barry egy ritka kedves, kellemes jelenség. Egyszerűen árad belőle a zen, receptre kéne Őt felírni. Nem utolsó sorban pedig, könnyű vele beszélgetni.

Az alábbiakban a RockStation mindenkori kollégái által készített interjúk teljes listáját találjátok. Összeállításkor mi magunk is meglepődtünk, egyrészt azon, hogy az elmúlt majd 12 évben ezek száma 450 fölé kúszott, másrészt azon, hogy a több, mint egy évtizedben gyerek- és ifjúkori kedvenceink sokaságát sikerült megszólaltatnunk. A lista a zenekarok, előadók, szervezetek abc sorrendje alapján készült, mellette megtaláljátok, hogy kivel, mikor beszélgettünk.

A death / grind és hardcore stílusjegyeket egyedi módon ötvöző, szövegeiben aktuális politikai kérdéseket feszegető Misery Index – ahogy beszámoltunk róla – a minap ismét rendesen megzúzta a Dürer Kertet, de ezúttal a nagyteremben, népesebb közönség előtt darált a baltimore-i négyes. A buli előtt a főemberrel, Jason Nethertonnal ültünk le beszélgetni, hogy átvegyünk néhány időszerű témát, ideértve a banda idei, Rituals of Power című albumát is.

Aki ott volt a Budapest Parkban megrendezett Disturbed koncerten, saját szemével is láthatta - az eseményről szóló beszámolónk alcímében - a „Balázs mennybemeneteleként”  emlegetett, közjátékot. A keverőpult magasságából figyelve a történéseket, mindössze annyit észleltünk, hogy az énekes-frontember David Draiman a show vége felé a színpadra hív egy srácot, váltanak pár szót, majd a zenekar többi tagjával következik egy laza pacsi és ügyesen kihasználva a helyzet által nyújtott lehetőségeket, emberünk a dobcucc elől videózta / szelfizte végig a következő perceket. Később persze a koncert Facebook eseménye alatt megjelentek a kommentek, amikben Balázs képeit és videóit követelik és persze Ő annak rendje és módja szerint meg is osztotta azokat.

A norvég Madder Mortem egy viszonylag szűk közönségréteg féltve őrzött kincse. Április végén a Vulture Industries és a Helheim turnépartnereként hosszú idő után ismét eljutott Magyarországra a társaság, ami kitűnő apropónak bizonyult ahhoz, hogy átvegyük a velük kapcsolatos közelmúltbeli történéseket, valamint a jövőt is előrevetítsük. A végtelenül kedves és közlékeny énekesnővel, Agnete M. Kirkevaaggal ültünk le beszélgetni a buli előtt.

Június 17-én először tette nálunk tiszteletét az amerikai Sumac zenekar egy nagyon erős koncerttel. Ez pedig egy jó alkalom volt arra, hogy kifaggassuk a zenekar frontemberét, Aaron Turnert a zeneszerzésről, turnékról, Magyarországról, az Isisról, régi és új zenékről és még sok másról.

Kedden egy elég erős estének lehettünk szem- és fültanúi a Barba Negra Trackben, ahol a Trivium és az Amon Amarth együttes erővel rohanta le az arra vállalkozó, szerencsére nem kisszámú közönséget. Az utóbbi csapat basszusgitárosával, Ted Lundströmmel volt is szerencsém beszélgetni kicsit, ahol a tavalyi DVD és az idei nagylemez mellett természetesen még kitértünk egyéb más témákra is.

A Wall of Sleep hazánk egyik legmeghatározóbb, legismertebb underground zenekara, mely a doom metalból ered, és a stoner rock-ból építkezik. Történelmük még egészen 2001-ig nyúlik vissza, azóta megannyi más stílus tapadt az alkotásaikhoz. A múlt évben megjelent The Road Through the Never  albumuk számomra a legjobb magyar lemez volt 2018-ban. Az együttessel még a Dürer Kertes fellépésük után volt szerencsém leülni egy derűs beszélgetésre.

A múlt héten visszatért Budapestre az Atreyu, igaz, kicsit rendhagyó felállásban. A gerincsérülése miatt a turnét kihagyni kényszerülő énekes, Alex Varkatzas helyett ugyanis a csapat dobosa, Brandon Saller vette át a mikrofont, de mint láthattuk, ő is nagyon jó választás volt. Még a meglehetősen erősre sikerült koncert előtt sikerült egy pár szót váltani a csapat bohócával, gitárosával, Dan Jacobsszal, akivel a jelenlegi helyzet mellett más egyéb témákat, így a Trónok Harcát és a zenei filmeket is érintettük kicsit.

A Necrophobic nem turnézik sokat, főleg fesztiválokon lehet velük csak találkozni. Ennek ellenére nyáron mégis lenéznek az A38-ra egy buli erejéig, a Sin Of Kain és az 1914 társaságában. Az ezzel kapcsolatos információkat bővebben ITT olvashatjátok. A közelgő black/death mise miatt a Necrophobic gitárosával, Sebastian Ramstedttel beszélgettem az új lemezről, a Mark Of The Necrogramról, turnézási és piázási szokásokról, de még az Iron Maiden is szóba került.

Az egyesült államokbeli underground aktuális sikertörténetét a pittsburghi Code Orange írja, és az európai közönség is figyelemmel kísérheti, ahogy a kezdeti, Code Orange Kids név fémjelezte évek után egy továbbra is éhes, de érett hangzású hardcore / metal banda adja be a névjegyét a színtéren. Június 12-én az A38 szervezésében az Instantban lép fel a zenekar, ennek apropóján kérdeztük ki az egyik alaptagot, Jami Morgan dobos-énekest.

A norvég Vulture Industries szerteágazó zenei világa folyamatosan gazdagodik új elemekkel, ahogy arról a nemrégiben közzétett friss szerzemény kapcsán ismét meggyőződhettünk. Abban is biztosak lehetünk, hogy a koncertek terén szintén szolgál majd komoly meglepetésekkel a társaság a közeljövőben. Addig is itt az a beszélgetés, amelyet a budapesti buli előtt, a helyszínen folytattunk a zenekarral. A prímet természetesen a frontember (és alkalmi turnémenedzser), Bjørnar Nilsen vitte, de időnként társai is megszólaltak.

A mai letöltős világban, nagyon fontos az eredeti hanghordozók vásárlása. Több szempontból is.  Vannak fanatikus gyűjtők, akik ráállnak egy adott zenekarra. Ilyen például Darabos István is, aki megrögzött Cannibal Corpse fan. Vele készítettünk egy interjút. 

A csak lányokból álló svéd Thundermother a hazai közönség előtt sem lehet már teljesen ismeretlen. Két éve a The Dead Daisiesnek nyitottak, most a Backyard Babies vezette turnécsomag részeként fordultak meg Budapesten. De három lemezzel a tarsolyukban és számtalan turnéval a hátuk mögött szinte egész Európában nevet szereztek már maguknak. Ebben nem kis szerepe van Filippa Nässil gitárosnak, aki akkor sem adta fel, amikor egy ízben valamennyi társa kihátrált mögüle. Az alábbi „villáminterjún”a jelenlegi tagság háromnegyede volt jelen.

Idén ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját a svéd Backyard Babies. Ez évi tevékenységük valójában nem feltétlenül az ünneplés körül bonyolódik, de a Sliver and Gold album megjelenésétől kezdve a folyamatos koncertezésen át bőven volt és lesz is elfoglaltsága a bandának 2019-ben, ahogy az a jeles dátumhoz méltó. Itt van mindjárt a tavasz folyamán lezavart európai turné, amely Budapestet is érintette – soha jobbkor, főleg mivel éppen tíz éve járt nálunk utoljára a társaság. A koncert előtti órákban beszélgettünk Nicke Borg énekessel.

A dallamos (rádió)rock egyik alapbandája igazán megadja a módját, ha kerek évforduló megünnepléséről van szó: tavaly óta válogatáslemezük és koncert DVD-jük is megjelent, a java – a tizenhárom CD-ből álló All In gyűjteményes doboz – pedig még csak most jön… Mindeközben intenzíven, fergeteges sikerekkel turnézik a zenekar világszerte, és a júniusban induló európai körből szerencsére Magyarország sem marad ki. A közelgő budapesti koncertre - június 27., Budapest Aréna - való ráhangolódásképp jöjjön egy kis beszélgetés az immár több mint négy évtizede létező Toto egyik állandó, örökös tagjával, Steve „Luke” Lukather gitáros-énekessel.

Az A Pale Horse Named Death közelmúltbeli Európai túráján a svéd Transport League vendégeskedése éppoly komoly érv volt az eindhoveni kiutazás mellett, mint maga a (volt Type O’Negative és Danzig tagokat tömörítő) főbanda. Az új lemez megjelenése előtt álló göteborgi négyes – egy, pár évig tartó szünettől eltekintve – immár negyedszázada nyomja a „pokoli boogie-t”, egy ideje rendszeresen jelentet meg albumokat és turnézik, mégsem mondhatjuk, hogy erősen benne van a köztudatban; inkább lassan, de (remélhetőleg) biztosan, fokról fokra építi ki a maga rajongói bázisát. A csapat két oszlopos tagjával többek között arról is beszélgettünk a koncert előtt, hogy miért alakult így, és hogy milyenek a kilátások egy sikeresebb jövőt illetően.

A Bullet For My Valentine legutóbbi albuma, a Gravity a zenekar saját beismerése szerint is megosztóra sikerült, pályájuk íve azonban nem tört meg. Sőt, útjuk a jelek szerint továbbra is felfelé vezet. Hogy a bő két héttel ezelőtti budapesti fellépés mennyire öregbítette hírnevüket a hazai rajongók körében, az külön kérdés (lásd a beszámolót), a buli előtt mindenesetre Jamie Mathias bőgőshöz intézhettünk néhány kérdést.

Téglás Zoltán Los Angeles-ben született, ám a gyökerei magyarok. Világraszóló sikereket ért el az Ignite frontembereként (no meg a Pennywise, illetve a Misfits élén). Azonban most új életre keltette a saját nevét viselő Zoli Band formációt, valóságos supergroup-ot gyűjtött maga köré. Éppen egy 12 állomásos európai turnén mutatják be az április elején megjelent Santa Monica lemezt. A turné utolsó két állomása kis hazánk lesz! Mivel iszonyatosan szerettük volna kifaggatni a fentiekről, a Zoli Band szánt ránk egy kis időt.