Két évtizednyi, rendkívül tartalmas zenei pályával a háta mögött Andre Andersen ma már igazán megteheti, hogy pusztán a saját örömére muzsikál, nem pedig külső elvárások szerint készít lemezeket vagy turnézik. Korántsem arról van azonban szó, hogy elkényelmesedett volna, hiszen az élete ugyanúgy a zene körül forog, csak éppen nyugodtabb mederben folynak a dolgok az orosz származású billentyűs háza táján. Ez napnál világosabban kiderül a budapesti Royal Hunt buli után rögzített beszélgetésből.
Hogyan zajlott a turné, és mi változott D.C. Cooper visszatérésével, ami a zenekaron belüli hangulatot illeti?
Andre Andersen: Tulajdonképpen nem sok minden változott. Ahogy újra elkezdtünk D.C.-vel játszani azon a tavalyi miniturnén, néhány óra alatt visszatért a régi, tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtti érzés. Mi magunk is meglepődtünk, mert nagyobb változásokra számítottunk, de nem történt ilyesmi. Ment minden, mint a karikacsapás.
Annak idején nem éppen barátilag váltatok el, igaz?
Andre: Igaz. Komoly nézeteltéréseink voltak, de itt nem csupán a mi konfliktusunkról van szó D.C.-vel. Ez csak az egyik probléma, jobban mondva a sajtó kezelte problémaként. Nem egyedül én álltam szemben D.C.-vel, hanem az egész zenekar. A lapoknak persze izgalmasabb volt úgy beállítaniuk az egészet, hogy Andre Andersen és D.C. Cooper marakodik egymással, ám valójában az egész bandának része volt benne. A szétválásunk tényleg nem éppen baráti módon történt, de már második éve játszunk együtt ismét, és nincsenek nagy vitáink. Mindketten felnőttünk, és különben is olyan régen volt már ez az egész. Jószerivel arra sem emlékszem már, min is robbant ki egyik-másik régi balhénk... Szóval ma minden jobb, nyugisabb, biztosabb, mint azelőtt.
Mike Portnoy dobos kilépése a Dream Theaterből, mint emlékezhetünk, nem akármilyen felzúdulást váltott ki annak idején, akárcsak az azt követő sajtókampány. Szerencsére azonban idővel ismét a zene vette át a főszerepet Mike életében, és jelenleg a (tavaly év elején létrehozott) modern groove metal supergroup Adrenaline Mob élvez nála elsőbbséget. 
Hungarian version (scroll down for the English version of the interview): 
A zsigeri, indulatos hardcore / punk és a súlyos, mocskos sludge / doom keresztezése egyáltalán nem új jelenség a zene világában, viszont a mai fiatalokból álló közönséget alighanem a negyedik albumánál – és második magyarországi koncertjénél – tartó torontói Cancer Bats képes leginkább „megfogni” ezzel a kombinációval. Hogy ezt miből és milyen módon sikerült az idei Dead Set On Living lemezre ilyen erős egységbe forrasztani (milyen út vezet Charles Bronsontól Dez Fafaráig...), na meg hogy mi minden történik éppen a banda háza táján és általában a juharleveles ország színterén, abba Jaye R. Schwarzer bőgős avatott be minket.
A modern pop/punk-metál egyik magyar úttörő zenekara a Poison Of Marvel.
DZS: 2009 közepére tehető a zenekar indulása, amikor is Pávolics Peti, az egyik ex-zenekarom dobosa felhívott, hogy ráakadt egy esztétikus, és remélhetőleg jó hangú énekes lányra az interneten, és ki kéne próbálni, hogy működik a dolog. Végül összehoztuk az első próbát, és jól sült el, így azóta is Márti az énekesünk. A ritmusszekció viszont elég nehezen alakult ki. Nem egy, nem kettő tagcsere után most stabilizálódott a felállás. Megtaláltuk Ádámot a dobos posztra, és így lett fix a tagság.
Mikor kezdtél el dobolni, és miért pont ezt a hangszert választottad?
A saját bevallása szerint a punk felől érkezett Scott „Wino” Weinrich gitáros/énekes a doom metal színtér sokat látott, kultikus alakja. Számtalan zenekar soraiban megfordult már, ezek némelyikét időről időre újjáéleszti, manapság viszont több formációja is aktív, legyen szó lemezkészítésről, koncertezésről – vagy éppen mindkettőről. Wino mester eddigi magyarországi mérlege: három fellépés, három különböző csapattal. Legutóbb a Premonition 13-nel járt nálunk, ennek alkalmával került sor az alábbi beszélgetésre is.
A hazai rock színtérnek vannak olyan arcai, akiket nem a színpadi teljesítményük alapján ismer a közönség egy része. Csiga neve sokaknak ismerős, de ha azt mondjuk, hogy ő a