A Dream Theater a jelek szerint ismét jó úton halad. Az alapembernek (sőt alapítónak) számító Mike Portnoy dobos távozása és a jelenlegi ütős, Mike Mangini belépése után ismét teljes gőzzel üzemel a zenekar turné-gépezete, miközben új albummal is jelentkeztek a jelenkori progresszív rock / metal koronázatlan királyai. Hogy a tagcsere milyen mértékű zenei megújulást hoz valójában, arról a következő lemez ad majd bizonyságot, mindenesetre James LaBrie énekes és Jordan Rudess billentyűs szerint a jelenlegi helyzetben minden okunk megvan a derűlátásra. Kettőjükkel a legutóbbi, nemrégiben lezajlott budapesti koncertjük napján beszélgettünk.

Mivel európai turnéitok alkalmával rendszeresen útba ejtitek hazánkat és már nyolcadszor jártok itt, hadd kezdjem azzal, kialakult-e bennetek valamilyen konkrét érzés Magyarországgal kapcsolatosan. Vannak-e olyan különleges élményeitek, emlékeitek, amelyek Magyarországhoz, azon belül Budapesthez kötődnek?
Jordan: Igen, a magyar gulyás! Az valami egészen különleges! Na meg az utcazenészek. Vagy az éttermi muzsikusok, és a hangszer, amelyen játszanak. Valami húros hangszer azokkal a kis kalapácsokkal... Kész csoda! Ilyet csak nálatok lehet látni!
James: Budapest egy fenomenálisan gyönyörű város! Az építészete egyszerűen lenyűgöző! De minden alkalommal, amikor itt járunk, új élményekkel gazdagodunk. Tavaly nyáron egy nagy fesztiválon játszottunk nálatok, és szerintem az volt annak a turnénak az egyik csúcspontja. Az emberek mind teljesen beleélték magukat a zenébe, velünk együtt énekelték a dalokat. Pedig egy nagy sártenger kellős közepén volt az egész. De ez mit sem számított.

Delov Jávorral igen gyakran találkozhat a nagyérdemű a hazai zenei életben, főleg Turbo, illetve Random Trip koncerteken. Zenekarairól, zenéről, dobolásról beszélgetett vele Berényi Tamás.

Mi a helyzet a Turbo háza táján, mit terveztek az idei évre?

Az egyik legfontosabb dolog az akusztikus anyagunk elkészítése, amin új számok lesznek, és lehet, hogy lesz egy-két régebbi is, ebbe a nyugodtabb környezetbe átültetve. A másik cél, hogy most is ott legyünk a hazai, illetve akár külföldi fesztiválokon is, és nagyon színvonalas műsort adjunk. Egyébként elképzelhető, hogy a Turbo egy improvizatívabb irányba fog elmozdulni, ami, bár eddig is jellemző volt ránk, a jövőben talán még hangsúlyosabb szerepet fog kapni.

Hol készítitek majd az új lemezt?

Valószínűleg ez is a próbatermünkben fog elkészülni, mint előző, Lost Measure című albumunk.  Ez többek között azért jó, mert a saját közegünkben vagyunk, ahol a legfelszabadultabban tudunk zenélni. Úgy tervezzük, hogy ismét Hidasi Barnabás hangmérnökkel fogunk együtt dolgozni.

Mindenki tegye a szívére a kezét: ha egy aréna-, vagy stadionkoncertre megy nemcsak az érdekli mit játszik az adott zenekar, hanem az is, hogy milyen lesz a színpadkép, lesz-e piro, konfettieső vagy füstfelhő. Nos ezeket a látványelemeket is el kell készíteni, működésüket össze kell hangolni. Strictly FX. Egy cég, amelyről Magyarországon eddig talán kevesen hallottak, mi is csak akkor, amikor Réti Zsolt kollégánk Roger Waters koncerten készített képei felkerültek a honlapjukra. Pedig az Illinoisban található Strictly FX a világ egyik legnagyobb élő showknál alkalmazott speciális effektusokat készítő cége.  Olyan előadók köszönhetik nekik koncertjeik látványvilágát, mint a Coldplay, a The Plack Eyed Peas, Roger Waters, David Gilmour, a Guns 'N Roses, a Korn, a Slipknot vagy a Slayer. Az idén 15 éves cég történetéről ez a koncertipar elmúlt másfél évtizedének változásairól beszélgettünk a cég egyik alapítójával Mark Grega-val.

Mark mesélnél egy kicsit a Strictly FX elmúlt 15 évéről. Hogyan kezdődött és hova értetek el mára?
A Strictly FX története 1996-ban kezdődött. Nem volt irodánk, nem volt hivatalos cégnevünk, és felszerelésünk sem, viszont megvolt bennünk a kellő szenvedély és elkötelezettség ahhoz, hogy a semmiből hozzunk létre valamit... Ted Maccabee és jómagam indítottuk el a céget. A különböző produkciók turné-módszereit, illetve a turnék paramétereit vették alapul, majd ezeket ültették át a sportrendezvények show-ira. Ahogy mindig mondjuk: „ígérj kevesebbet, teljesíts többet!” ....

Számos hazánk fia, aki olyan zenekarban zenél, melynek székhelye nem Magyarországon van. Bartos Dániel tavaly október óta a progresszív zenében utazó brüsszeli Earthlight tagja. Arról, hogy hogy került oda és, hogy milyen a belga rockélet Sipos Anna beszélgetett vele. 

Bonjour, ca va bien?
Oui, vraiement bien. Beaucoup d’travail.

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a zenekarral?
Tavaly szeptemberben léptem kapcsolatba Brunóval (Earthlight gitárosa), miután felhívott az általam feltett internetes hirdetés útján. Miután meghallgattam az együttes demófelvételeit, úgy éreztem, van értelme elmennem próbameghallgatásra. A próba után pár nappal Brunótól megkaptam a meghívóként is vehető választ, 15 basszusgitáros közül lettem kiválasztva a megüresedett poszt betöltésére. 2011 októbere óta vagyok hivatalosan az Earthlight tagja.

A los angelesi House Of Lords a dallamos rockzene legnagyobb alakjainak nyomában jár. Bár a csapat a grunge hullám idején feloszlott, azonban az ezredforduló után újjáalakultak és azóta friss erővel hódítják meg a színpadokat. A csapat február 14-én Budapesten a Club 202-ben lép fel. Ebből az alkalomból kerestük meg James Christian énekest, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.

Az elmúlt év vége felé igen szomorú és aggasztó híreket kaptunk rólad. Kérlek, nyugtass meg afelől, hogy jól vagy. Főleg mivel ismét belelendültél a munkába. Remélem, minden visszazökkent a rendes kerékvágásba!
Köszönöm! Igen, minden rendeződik. Egy komoly műtét után az embernek számolnia kell változásokkal. Nagyon keményen dolgoztam azon, hogy most ismét jó állapotban legyek.

Most éppen itt vagy Európában, és Robin Becket kíséred végig a „Rock Meets Classic” turnén. Hogy megy a túra? Hogyan jöttök ki a többiekkel. Milyen nap mint nap találkozni Ian Gillannel? Gondolom, énekesként jelentős hatással volt rád.
A „Rock Meets Classic” turné hihetetlen volt, a pályám egyik legjobb show-ja. A fellépők csodálatosak voltak! Robinnal remekül megvagyunk. Vannak időnként súrlódások, de hát ez minden házasságban előfordul. Ian óriási inspirációt jelentett az életemben, és most se nagyon hiszem el, hogy egy hónapon át együtt lehettünk. Igazi nemes lelkű angol úriember.

A „Rock Meets Classic” után indul a House Of Lords európai körútja, vagyis két teljes hónapot töltesz most Európában. Szeretsz itt turnézni?
Imádom Európát! Itt turnézunk a legtöbbet. A rajongók kitartottak mellettünk az évek során, mi pedig örömmel jövünk vissza, hogy játsszunk nekik.

Mindenki életében eljön az a pont szerintem, amikor már néha kell a nyugodtabb zene a lazításhoz. Nem lehet egész életünkben csak hörögni. Néha kell a megnyugvás. Személy szerint én, ezt a stoner zenében találtam meg. Különös utazásokra tudok elrepülni, ha berakok egy-egy Kyuss vagy más hasonlóan zseniális CD-t. És itt kezd el lényeget nyerni ez a „cikk”. Ugyanis nem csak külföldön találhatunk remek stoner zenekarokat. Sőt kis hazánk tömve van a jobbnál-jobb bandákkal. Sokan ismerhetnek jó párat, ám van még is egy igazán különleges.

Számomra az egyik legizgalmasabb ilyen hazai zenekar az Urania. A zenéjük egyszerűen lehengerel, és magával visz egy olyan világba, ahol minden nyugodt és mégis energikus. Megdöbbentő, hogy egy ennyire jó zenekar mennyire kevés figyelmet kap itthon, miközben a külföldi zenész blogok sorra akarnak tőlük interjút, meg számokat. Emiatt is ültem le és faggattam ki a gitáros/zeneszerzőt Aiwasst az Urania-ról.

A zenekar tagjait mutasd be légy szíves.
Papp Zsolt Szilveszter a dobokat csépeli. Damien Sixtus a basszusgitár húrjait tépi. Én pedig a gitárt nyúzom.

Mikorra tehető az Urania születése?
Pontosan 2010. október 08-ra, amikor az első videót feltöltöttem a youtube-ra, és ha már ott van, el is kellett nevezni a gyermeket. Tehát a zene hamarabb megvolt, mint a név.

Gomilko Bogdan neve ismerősen csenghet azoknak, akik kicsit jártasak rockzenében és kicsit tájékozottabbak a koncertszervezésben. A LiveSound az ő vezetésével az elmúlt évben is sok koncertet hozott Magyarországra. A koncertszervezés hátteréről beszélgettünk vele és persze sok érdekességről.

Bogdan a LiveSound internetes oldalának böngészése közben, ha a portfólió rovatra kattint az olvasó, akkor láthatja, hogy ti sem tegnap kezdtétek. Beavatnál minket a LiveSound történetébe?

Erre a kérdésre már válaszoltam néhány interjúban, de megpróbálom röviden elmesélni. 2003-ban szerveztük az első koncertünket a zuglói MegaPubban, ez volt az egyik kedvencem, a brit progrockot játszó ARENA együttes lépett akkor fel. Ez a Marillion ex-dobosának, Mick Pointernek a csapata. A Marillion vonzerejében bízva gyorsan kinyomtattunk - ha jól emlékszem - 750 db jegyet, amiből nagy meglepetésünkre  600 megmaradt! A következő néhány hónapban összehoztuk a The Flower Kings és később a Dead Soul Tribe koncerteket, szintén a MegaPubban. 2003-ban több koncertünk nem is volt, hiszen alig volt kapcsolatunk, a nulláról indultunk tulajdonképpen. 2004-ben viszont összejött az első nagy koncert, a Uriah Heep, majdnem kétezren voltak rá kíváncsiak a Petőfi Csarnokban! Így már valamennyivel könnyebb volt dolgozni, mivel végre fel tudtunk mutatni a portfoliónkban egy nagy nevet, egy rocklegendát. De csak lassan haladtunk a fejlődés irányába. Most 9 éves munkatapasztalattal, kapcsolatokkal rutinosan mennek a dolgok.

Még 2010 novemberében beszélgettünk a LiveNation marketingigazgatójával Márkus Évával a koncertszervezés kulisszatitkairól. Akkor úgy fogalmazott, hogy lehet, hogy a 2011-es év kicsit lukas lesz, mert a nagyobb turnék elkerülik Európát. Szerencsére nem így lett, de mint elmondta 2012 sajnos ilyen lehet.

Ha a 2010-es évet az egyik legsikeresebbnek értékelte, milyen jelzőt kapna a 2011-es, hiszen teltházas koncertek egész sorát rendezte a LiveNation? 
Nos, az év valóban sokkal jobban zárult, mint ahogy az előzetes kilátások alapján gondoltuk. Sikeres év volt, bár a 2010-es évet nem tudta felülmúlni látogatószámban, de ez stadionkoncert hiányának is betudható.

Sok esetben magam is tapasztalom a koncerteken, hogy a közönség egy része nem magyarul beszél. Vannak arra vonatkozó adataik, hogy egy-egy koncertre mennyien látogatnak hozzánk külföldről?
Konkrét adatok nincsenek erről, hiszen az internetes jegyvásárlással valóban a világ bármely pontjáról lehet a budapesti bulikra is belépőt szerezni. Nem mellesleg az itt élő külföldiek is nagy számban látogatják a rendezvényeket, hiszen nekik egyrészt természetes, hogy rendszeresen járjanak koncertekre és nem csupán a szívüknek legkedvesebb előadók esetében, másrészt nekik általában nem jelent különösebb gondot még a legdrágább belépőjegyek megvásárlása sem.

A december elsejei, fergeteges hangulatú Skindred koncertje előtt volt szerencsénk kifaggatni Benji Webbe-t, a zenekar frontemberét a Skindred múltjáról, jelenéről, jövőjéről, a Dub Warról, és magáról, a zenéről. 

Az USA Georgia államából származó Kylesa igen egyedi színfoltja a zeneileg meglehetősen tág fogalomnak számító poszt-rock színtérnek. Különlegességüket nem csupán a két frontemberes felállás és Laura Pleasants gitáros-énekes személye, illetve hangja, hanem a két dobosból álló ritmusszekció is adja. Interjúnk a zenekar idei, sorrendben immár második magyarországi fellépése apropóján készült.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a Spiral Shadow lemezre? Hogyan fogadták az emberek, hogy az új lemez kevésbé súlyos, mint az előzőek, több rajta az elszállós téma, és Laura is több énekdallamot hozott?
Igazából elég jó visszajelzéseket kaptunk. Vannak páran, akik azt akarják, hogy állandóan súlyosak legyünk, de úgy látom, a legtöbben azok közül, akik hosszú ideje rajongóink, megértették, hogy kétszer nem csináljuk meg ugyanazt a lemezt. Visszahoztunk ezt-azt a régi időkből, de mindig kell mutatni valami újat is. Ezúttal kicsit finomabbra sikerült az anyag. Azt nem mondom, hogy ezen az úton is haladunk majd tovább, mert legközelebb akár picit súlyosabbra is válthatunk, de addig nem tudok nyilatkozni, amíg el nem kezdünk nótákat írni. Szóval többnyire kedvező visszajelzések jöttek. Voltaképp az is lehet, hogy erre a lemezre jöttek az eddigi legjobbak!

Talán te magad is hallottál olyan reakciókat, hogy a Kylesa lehet a következő Mastodon. Ha már itt tartunk, a Mastodon is Georgia városából jött, ahogy ti is.
Mi is nyomjuk már annyi ideje, mint a Mastodon. Szóval nem hiszem, hogy feltétlenül nekünk kellene a következő Mastodonnak lennünk. Mi csak egy másik banda vagyunk ugyanarról a színtérről. Nem is hiszem, hogy szükség volna egy újabb Mastodonra. A Mastodon hatalmas banda lett, és a maguk módján érték el azt, amit elértek. Régi barátaink, és óriási, amit sikerült megvalósítaniuk. De hogy nekünk kéne lenni a következőnek? Ugyan már! Mi csak a Kylesa vagyunk. Úgy fogadjuk el a dolgokat, ahogyan azok jönnek, és tesszük a tőlünk telhető legjobbat, bárhová is vezessen ez.

Ha létezik olyan, az 1990-es évekből megmaradt, intelligensen és tartalmasan moralizáló-politizáló hardcore zenekar, amelynek mondanivalója napjainkban is időszerű, akkor az a seattle-i Trial. Az egyéb művészeti irányzatokban ugyancsak roppant kreatív és termékeny, valamint társadalmi-politikai vonalon is aktív frontemberrel, Greg Bennickkel beszélgettünk a szeptemberi budapesti fellépés előtt, ő pedig igen készségesen és részletesen nyilatkozott mindeme tevékenységeiről.

Ott voltam 2005-ben a budapesti fellépéseteken, amelyen kívül csak Seattle-ben és Londonban adtatok koncertet akkor. Az itteni bulit DVD-n is rögzítettétek, úgyhogy kétségkívül exkluzív fellépésről beszélhetünk, amely bizonyára sokat jelentett számotokra.
Greg Bennick: Számomra rengeteget jelentett, hogy lenyomhattuk ezeket a bulikat. Kelet-Európa mindig is fontos volt számunkra, és amikor 2005-ben lehetőségünk nyílt koncertezni, Kelet-Európában is akartunk játszani. Ezt pedig csak úgy tudtuk megoldani, hogy Londonban is adtunk egy koncertet, hogy beljebb legyünk anyagilag, hiszen nem akartuk olyan drágán megcsinálni az itteni bulit, hogy senki ne tudjon eljönni. Szóval rengeteget jelentett, hogy nálatok játszhattunk, Kelet-Európában koncertezni mindig fontos számunkra. Az előző buli Varsóban csodálatosan sikerült. Úgy háromszázötvenen lehettek, és őrület volt! Minden fellépési lehetőségnek nagyon-nagyon örülünk, amely itt adódik. Ráadásul itt már családtagjaink vannak. Nem barátaink, családtagjaink. Ez csodálatos dolog!

A súlyos, nyomasztó hangulatú, kísérletezős muzsikák hívei számára az év legfontosabb eseménye minden bizonnyal az amerikai Neurosis nyári Európa-turnéja volt. A mai sludge, ambient, post-rock stb. színtér egyik legnagyobb hatású zenekarának énekes-gitárosával, Steve Von Tillel a portya utolsó állomásainak egykén, Bécsben Magnetic Star beszélgetett a koncert előtt.

Volt-e valami különleges apropója az idei európai turnétoknak? Hogyan hoztátok össze?
Steve Von Till: Nekünk midig öröm, ha együtt indulhatunk útnak és zenélhetünk. Volt egy kis időnk, amikor el tudtunk szabadulni a munkánkból, úgyhogy leszerveztük. Felhívtunk néhány ismerőst, és megpróbáltuk beindítani a gépezetet.

A 2009 végén alakult budapesti Till We Drop sem a „lassú víz partot mos” gyakorlatba átültetését favorizálja. A fiatal tagokból álló pop punk formáció debüt lemeze The Summer Triangle címmel a német Let It Burn Records-nál jelenik meg október végén. Erről, a múltról és a zenekar előtt álló lehetőségekről beszélgettünk Újhelyi Endre gitárossal.

RS: Ti sem sokat tétlenkedtek. Két év alatt egy rakás koncert és most az első lemezetek is megjelenik október végén, ráadásul külföldi kiadónál. Kezdésnek azonban kicsit mesélnétek a megalakulásról és a névválasztásról? Egyáltalán hogyan írnátok le a pop punk-ot?

Jól mondtad, kb. tényleg két éve alakult a zenekar. Mindannyiunknak volt már tapasztalata a zenélésben, mondhatni kettő banda romjain épült a Till We Drop. A két Orbán fivér a Ghost of Shelter-ből, mi hárman (Bálint, Pete és én) pedig a Fuwdo-ból kerültünk a csapatba. Valamennyiünk ekkortájt szenvedte el szeretett kvintettje végét, de ugye ismeritek az öreg és igaz mondást, hogy minden vége, valami új kezdete. Ez itt is bizonyosságot nyert, hisz aktív részesei voltunk az éjszakának, így nem volt nehéz egymásra találni. A stílust nem tudatosan választottuk, ez ösztönszerűen jött belőlünk és mikor számonkérték rajtunk, hogy „na de mégis milyen zenét játszotok” és már nem jöhetett szóba a válasz elkerülésére alkalmazott rock kategória, talán a pop-punk-hoz álltunk legközelebb. De nem vagyunk egy, a szó szoros értelmében vett pop-punk banda, mert mi sem vagyunk pop-punkerek. Mivel elég nyitottak vagyunk mindenféle zenei stílusra ezért az általunk írt számokat se lehetne egy  kalap alá venni.

Varga Balázs neve szinte egyet jelent a Negative Art Productionnal.  Az elmúlt évben és ezév első felében is rengeteg jó bandát hoztak Magyarországra. A koncertszervezésben rejlő lehetőségekről beszélgettünk és persze sok minden másról is.

RS: Balázs mesélnél egy kicsit a Negative Art indulásáról? Ha jól veszem ki a honlapotokból ez nem egy hagyományos értelemben működő cég.

Valóban nem hagyományos cég, hanem egy egyesület, amelynek én vagyok az ügyvezetője, de bizonyos rendezvényekre más kreatív arcok is csatlakoznak a csapathoz. A Negative Art nevet Kis Krisztián találta ki, ő azonban már sok éve más zenei iránnyal foglalkozik, így rámhagyta a dolgot, amiért nagyon hálás vagyok neki. Nagyon bízom benne, hogy a következő néhány hónapban több önkéntessel is bővül a csapat, ez igazából a Fekete Zaj fesztivál sikeres szervezéséhez szükséges, de a klubkoncerteknek is jót tenne.

Jakab Zoltán nevét a legtöbben mostanában a Skalar Music kapcsán ismerik, vagy aki már régebben mozog a rockzenében, annak a Bridge To Solace-ből lehet ismerős a neve. Pár hete azonban egy Ascension 46 névre hallgató menedzseriroda élén is feltűnt.

RS: Idéznék: „Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy közösséget, ahol fiatal és tehetséges művészek megtalálják reményeiket és álmaikat…. Az Ascension 46 jelenlegi formájában egy személyes hadsereg… Hogy is van ez? És honnan az elnevezés?

Kezdetekben nem akartam semmilyen nevet adni ennek a kezdeményezésnek, mert inkább nevezem annak, mint menedzserirodának – főleg annak fényében, hogy az irodám ebben az esetben a laptopom meg a telefonom, viszont úgy voltam vele, ha már van három zenekar, akivel foglalkozzak, akkor választok hozzá nevet is. Az ’Ascension’ amúgy az egyik kedvenc zenekarom, a Trial egyik dalának a címe, ráadásul a jelentése – felemelkedés – passzol ahhoz, amit csinálok. Mivel ilyen névvel már volt egy cég valahol a világban, így úgy gondoltam, hogy választok hozzá számot is, ez maradjon misztikus jelleggel titok, viszont a 4 és a 6 római számokkal majdhogynem egy metálvillát ad ki, így ezt még gyorsan bele lehet magyarázni.

A 2009 elején még az eszement Slaughter At The Engagement Party néven alakult The Southern Oracle fénysebességgel lett a hazai deathcore élet vezető képviselője. 2011. augusztusában ott tartanak, hogy a német Let It Burn Records igazolta le őket. Első lemezük Hellwakening címmel októberben már itt jön ki. Erről, a múltról és a szép jövőről beszélgettünk Kókai Barnabás énekessel.
 
RS: Fénysebességű karrier a tiétek. 2 és fél év alatt külföldi lemezszerződés. Itthon nem sokan mondhatják el magukról. Kicsit mesélnétek a kezdetekről, a névválasztásról és a névcseréről?

A zenekar 2009 elején alakult, akkor még jóval másabb felállásban, és elképzelésben. Szerettünk volna egy bandát barátokkal közösen összehozni a zenélés kedvéért, ahol mindenki kiélheti magát. Elkezdtünk próbálni, számokat írni - eközben egy esti híradásban Szellő István kommentárja során rátaláltunk a megfelelő névre, a Slaughter at the Engagement Party-ra:) -, felvenni az első demót és nyáron jöhettek a koncertek egy pár állomásos miniturné formájában, ahol azt láttuk, hogy az embereket érdekli amit csinálunk.

A nyár végére azonban a dobosunknak felmondta a térde a szolgálatot, az orvosok eltiltották a dobolástól. Nem tudtuk mit tehetnénk, de akkor szerencsére bejött a képbe Simi, aki megmentett minket és egyben egy új löketet adott a zenekarnak. Az ősz folyamán, immáron közös erővel megírtuk az EP-t, mely az év végén rögzítésre került Siminél, a No Silence studióban. Közben megrajzoltam a borítót és úgy döntöttünk itt az alkalom, hogy megmutassuk magunkat, saját erőből szerzői kiadásban hoztuk ki a kislemezt, ami betalált. Egyre többen keresték, vették meg, töltötték le és jöttek el a koncertjeinkre, míg egyszer Csongrádon a Bridge to Solace-szel játszottunk és a koncertünk után Jakab Zoli odajött és azt mondta jó amit csinálunk és szívesen segítené a zenekart a jövőben.

Ezt követően egyre több koncertet adtunk és több alkalommal külföldön is játszottunk olyan nagy nevekkel, mint a Walls of Jericho, a Hatebreed, a Veil of Maya, a Carnifex, a Suffokate, a Trigger the Bloodshed és még sok más kiváló banda. A lelkesedésünk egyre csak nőtt, de sok helyen – gondolok itt főként kiadókra – akadályba ütköztünk a nevünk miatt, mondván így nem lehet komolyan venni minket. Mérlegeltünk és arra jutottunk ez az a pont amikor még változtathatunk és talán ezzel a döntéssel elindulhatunk egy komolyabb úton. És így is lett.

Nagy volt a csend mostanában a keleties témákat elektró-rockba szövő Dharma körül, de mivel nagyon várjuk az új albumot, megkérdeztük a zenekart a naprakész hírekről és még sok minden másról is.

Rockstation (Scorn) - Mi újság a zenekar háza táján? A legutolsó hírek szerint ez év elején terveztetek stúdióba vonulni, hogy felvegyétek az új nagylemezt. Mikor várható a megjelenés?

Gergő - A banda megalakulása óta az előző pár évben nagyon sok klub koncertet játszottunk, különösen Budapesten. Lényegében ami jött, azt mind elvállaltuk. Ezért is lehet furcsa, hogy az idei év másképp alakult, csak elvétve voltak fellépéseink. Fújtunk egy kicsit, mindenki kipihente magát :)
Ősszel újult erővel tudunk belevágni a dolgokba. A nagylemez anyaga gyakorlatilag teljesen kész, reméljük, hogy még idén fel tudjuk venni, a megjelenés reményeink szerint idei év vége felé realizálódik is.

A Kátai Tamás és Juhász János alkotta Thy Catafalque még 2009-ben adta ki Róka Hasa Rádió című lemezét, melyet a szakma egyöntetű ovációval fogadott. Az avantgarde, ambient, folk és rockzenei hatásokat magába olvasztó zenekar a napokban a francia Season Of Mist-hez szerződött. Erről, a múltról és egy picit a jövőről is beszélgettünk Kátai Tamással.
 
RS: Morbid Angel, Mayhem, Cynic, Kylesa, The Dillinger Escape Plan, Samael, és most már Thy Catafalque is. Nem egy kispályás csapat. Hogy jött össze ez a szerződés a Season Of Mist-tel?

Miután befejeztem az albumot, elküldtem ide-oda, és három kiadó is pozitívan reagált. Ezek között volt a Season Of Mist is, és mivel választanom kellett, mellettük döntöttem. Ennyi volt az egész, semmi ördöngösség nem történt, két nappal az e-mailem után már jött is a válasz.

RS: A Neath Waters májusban megjelent klipjéről nem gondoltam volna, hogy egy ilyen bejelentés előfutára lesz?

Akkor még én sem tudtam, bár az új lemez akkor már szinte teljesen kész volt, de amíg száz százalékig nem fejeztem be, nem foglalkoztam a kiadással. Az klip egyébként eredetileg egy OKTV-s pályamunka volt. Egyik barátom ismerőse keresett zenét a kisfilmjéhez, és mivel nagyon jól sikerült végül összehangolni, én is felhasználtam. Tökéletesen passzol a zene és a kép hangulata, nagyon örültem neki. A pályamunka amúgy bejutott a döntőbe, de nem nyert, mert a zsűri szerint manapság ilyen számítógépes zenét mindenki tud csinálni, ezért nem ezt kellett volna használni. Úgyhogy végülis miattam nem nyert ha-ha.

Az év egyik legfílingesebb buliját adta az A38 tetőteraszán a Karma To Burn a múlthéten. A koncert után pedig William Mecumot is sikerült egy gyors interjú erejéig diktafon végre kapni két feles között, hogy beszélgethessünk a zenekarról, a hét évnyi szünetükről, az új klipjükről, az Unikumról, és egyéb mély filozófiai dolgokról, amire készséggel válaszolt is alanyunk, első magyarországi látogatása során.
 

Rock Station- Először is gratulálok a koncerthez! Hatalmas buli volt!
William Mecum- Köszi szépen, mi is remekül éreztük magunkat!
 

RS- Játszottatok már valaha egy hajón?
WM- Egyszer már igen, Portugáliában. Remek buli volt, csak az volt a baj, hogy a hajó gyomrában játszottunk, nyár volt, és pokoli volt a hőség. Ahol a zenekarok zenéltek, ott voltak a kémlelő nyílások, és ha oda tekintettél, láthattad, hogy pár centivel a víz alatt vagy. Ha ott bár mi történik, durván megszívjuk, hahaha.