Viszonylag későn a 2020-as Beautyfall megjelenésével csatlakoztam a Psychonaut 4 táborához. A DSBM nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, de a grúzok valami egészen egyedülálló módon művelik a stílust, hiszen nem áll tőlük távol a szaxofon használata és a post-punk sem. Persze, ha vidám zenére vágysz, továbbra se őket válaszd. Azóta ácsingózok egy hazai koncertre, ami nem tűnt túl reálisnak: a banda nem igazán turnézik, inkább csak pár exkluzív koncertet adnak évente, de a Planetnoir Industriesnek hála végre hozzánk is visszatértek 7 év kihagyás után.

A Coldplay 2023-as teltházas stadionturnéját követően jelentette az európai koncertek harmadik körét 2024 június – július – augusztusára. A zenekar még a 2021-ben megjelent Music of the Spheres lemezével járja a világot. A június 16-ára Budapestre bejelentett koncert iránt azonban akkora volt az érdeklődés, hogy a zenekar holnap és holnapután újabb teltházas koncerteket ad a Puskás Arénában. A tegnapi, első koncerten, melyen egy feelslikeimfallinginlove című új dal is debütált Varga László fotós kolléga is ott volt. Az ő képeiből válogattunk. További képeket ITT nézegethettek.

Kersten Lamers és bájos felesége, Stephanie központi figurák Németország észak-nyugati térségének zenei életében. A promoteri tevékenység mellett megszállott koncertjárók, voltaképp bármelyik jelentősebb eseményen összefuthattunk volna velük, ahol eddig megfordultunk germán, vagy akár brit földön. Nem is szalasztottuk el az alkalmat, hogy ezen élményeink egyikéről-másikáról beszélgessünk egyet velük. Merthogy egy általuk szervezett bulin jártunk május közepén a Ruhr-vidéken, méghozzá olyan klubban, ahol hamarosan a KISS Forever Band és az Iron Maidnem is játszik majd (a fellépésüket plakátok és szórólapok egyaránt hirdették).

Volt idő mikor a titokzatos Tool zenekar koncertjéig minimum Bécsig kellett utazni, aztán a 2007-es Sziget koncert végül megtörte az átkot, így idén bizony már harmadik alkalommal tette tiszteletét nálunk a négyes. Ez végül is nem annyira rossz arány egy olyan zenekar esetében, akinek a tökölődés a lételeme és bár KoaX kolléga nemrég kizsarolta a pozitív választ Justin Chancellor basszusgitárostól egy új lemez esélyeit illetően, ne legyünk telhetetlenek, inkább örüljünk annak, hogy megint felénk kanyarodott a turnébusz.

Alig néhány hónappal a legutóbbi album megjelenése után maga Kip Winger dobta be, hogy a nevét viselő zenekar pályájából nincs sok hátra. Nem tagadom, szíven ütött a nyilatkozat, mert pusztán a Seven színvonalából kiindulva simán lehetne még pár lemez benne és a többiekben. Persze érthető, ha a turnézás, az utazgatás az ő korában már különösen megterhelő. Nos, talán a vélhetően utolsó alkalom okán, talán amiatt (is), hogy a Winger alapból ritkán jár mifelénk – legutóbb 2009-ben ugyancsak a hajón játszottak nálunk, nem éppen rekordszámú közönség előtt  –, mindenesetre a mostani esemény teltházzal zajlott a medréből épphogy ki nem lépő Dunán.

A huszonnyolc éves pályafutással a háta mögött még mindig az újdonságokat kutató Dropkick Murphys kelta gyökerekkel átszőtt punk rock zenéje élőben még vadabb, mint amire számítanánk. Június 11-én szinte napra pontosan 10 év után újra a Budapest Parkban álltak színpadra és ahogy arra számítani lehetett fergeteges bulit is csaptak. Mindezt Réti Zsolt kollégánk örökítette meg. Még több fotó ITT.

Két éve is futott egy alapos európai kört Oakland stoner / sludge / doom büszkesége, lemezzel viszont meglehetősen régen, még az előző évtized vége felé jelentkezett legutóbb. Az április közepén megjelent, bivalyerős Cometh the Storm és a rá épülő idei turné ezáltal nagyszerű ürügyet biztosított egy kiruccanásra Morvaország legnagyobb városába.

Nem minden sikersztori kezdete mesébe illő. A metal hadszíntéren immáron több, mint négy évtizede megkerülhetetlen veterán alakulat Megadeth a bosszú lángjától fűtve verbuválódott, miután Dave Mustaine “tábornokot” még a debütáló album Kill ’Em All megjelenése előtt menesztették a Metallica soraiból, teremtve ezzel egy igen elszántan küzdő ellenséget. 

Pár hete szembesülhettünk azzal, hogy beköszöntött a nyár. Mármint abban az értelemben, hogy a szabadtéri koncerthelyszínek is dübörögnek. Ez alól immár a Dürer Kert sem kivétel, így aztán a Cudi Purci kistermes táncmulatsága mellett (a két fellépő között) belenéztem a budapesti Run Over Dogs felettébb hangulatos kertszínpados műsorába is.

Yungblud napjaink egyik legizgalmasabb előadója. A csupán 26 éves énekes-dalszerző zenéjén keresztül képes megszólítani teljes generációját, hangot adni az ő problémáiknak, örömeiknek és vágyaiknak. Koncertjein szélsebesen száguldozik a színpadon és iszonyat közvetlen hangot képes megütni rajongóival, hiába áll előtte akár több ezres tömeg. Yungbludot korábban a Sziget Fesztiválon csíphettük el, most pedig első önálló magyarországi koncertjét adta a Budapest Parkban. Az előzenekar az Only The Poets volt. A fotókat Réti Zsolt készítette. További képek ITT és ITT.

A The Dead South két hazai telt házas koncert után ismét Magyarországon játszott, ezúttal viszont az ország legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyét, a Budapest Parkot vették be. Őrületes bendzsózás, progresszív bluegrass, western, sötét humor és szabados történetmesélés a kanadai prérikről. A kanadai négyes vendége a Corb Lund volt. A fotós pedig Réti Zsolt. További képek ITT és ITT.

A Slipknot és a Stone Sour után a szólózenekarát is elhozta Magyarországra a rockzene egyik legkedveltebb alakja Corey Taylor. A Barba Negra nyitott verziójában megtartott bál jó hangulatában telt, de akkor nosza neki a mesélős résznek!

Bruce Dickinson nevét még az is ismeri, aki csak távolról barátkozik az általa képviselt zenei stílussal. Az Iron Maiden nyughatatlan frontembere szólóban is termékeny karriert tudhat maga mögött. Főhősünk idén márciusban leszállította az év egyik legfontosabb metal lemezét a The Mandrake Projectet, amiről természetesen itt az oldalon is megemlékeztünk. Ha eddig kimaradt volna ide kattintva olvasható az énekes hetedik szóló lemezéről készült részletes ismertető. 

Ahogy megláttam a bejelentést, tudtam, hogy ez egy zseniális koncert lesz. Mind a Wolves in the Throne Room, mind a Gaerea nagy kedvenceim és rendszeres vendégek a lejátszási listáimon. Hozzájuk csatlakozott a death/doom Mortiferum bemelegítésként, akikről pont lecsúsztam 2022-ben, de most már őket is kipipálhattam. Ennyire bitang lineupot kívánni se lehetne!

Amióta a The Gatheringgel együtt felfedeztem Anneke van Giersbergen-t számomra ez a két név még mindig valamiért egyet jelent. Talán azért is, mert az 1999-es How to Measure a Planet? című albumuk életem egy igazán izgalmas időszakában talált meg és olyan addiktív volt, hogy hosszú hetekig más sem szólt a CD lejátszón. Ez sajnos már nem tegnap volt, idő közben Anneke is irányt váltott és amióta kiszállt a The Gathering-ből egyre csak szállítja az izgalmasabbnál izgalmasabb projekteket. Szóval elérkezett az ideje, hogy a múltat végképp elengedjem.

Vonósnégyes, zongora és ének. Ez a felállás díszítette Anneke Van Giersbergen új turnéját, ami a Heavy Stings nevet kapta. Az énekesnő olyan rockzenei klasszikusokat adott elő, mint az Iron Maiden, a Black Sabbath és a Scorpions egyes dalai, amik ilyen hangszeres kísérettel és persze Anneke angyali hangjával ütős elegyet alkottak. Az énekesnő mellett Ruud Peeters zongorán, Joanna Czaj és Eweline Peeters hegedűn, Paloma Ortas brácsán és Stanislav Degtyarev csellón játszott; ők négyen egyébként Magic Strings néven zenélnek együtt. A MOM Kultban adott koncerten Varga László fotós kolléga is ott volt, az ő képeiből válogattunk. További képeket ITT tudtok nézegetni.

Valószínű ezen sorok olvasóinak nem okoz gondot felsorolni néhány olyan, ma is létező zenekart, akiket a NWOBHM termelt ki magából és még napjainkig is sikeresen működnek. Annak ellenére, hogy azért a műfaj 80-as évek végi mélyrepülése nem kímélte egyik bandát sem, az igazán nagy ikonok végül sikeres utat jártak és járnak be napjainkban is. Azoknak, akik szeretik a különlegességeket az Iron Maiden / Saxon / Judas Priest szent háromságon túl is vannak lehetőségek egy kis csemegézésre.

Nagy várakozás előzte meg a május 2-i metalcore ünnepet az Akváriumban, hiszen már hónapokkal a kiírt esemény előtt az eredetileg KisHall szétzúzására tervezett koncertre akkora érdeklődéssel volt a hazai közönség, hogy a szervezők úgy döntöttek átengedik a NagyHall-t erre a jeles rendezvényre. A számításuk abszolút bejött, gyakorlatilag a helyszín zsúfolásig megtelt mosh-ra éhes közönséggel.

Van néhány előadó és/vagy zenekar, akik valamiért sosem tudtak a lemezeiken keresztül közel kerülni hozzám, mégis fontosnak érzem, hogy legalább egyszer láthassam őket élőben. Vagy csupán azért, mert nagyon jókat hallottam a koncertjeikről, vagy nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy kivételes produkcióról van szó. 

A Myrkur számomra a második kategóriába tartozik. Számtalan esélyt adtam az anyagainak és igaz, hogy nagyjából három hang alapján kiderült, hogy professzionális művészettel állok szemben, ráadásul a projekt által képviselt értékek is közel állnak hozzám, mégis képtelen vagyok egyhuzamban 2-3 tracknél tovább eljutni a hallgatásban. Most végre lehetőségem volt élőben is megismerkedni ezzel a kivételes jelenséggel és elég felületes lenne annyival lezárni ezt a történetet, hogy “nem bántam meg”.

Ha nem ismernéd az 1914-et: adott egy ukrán black/death banda első világháborús témákkal és annak minden szörnyűségével, akiknek sajnos a saját szövegeik biztosan új értelmezést nyertek az utóbbi 2 év alatt. Aktívan harcolnak is a háborúban, ebben az évben pedig végre megkapták a speciális engedélyüket, hogy külföldön turnézhassanak, ezzel is felhívva Európa figyelmét az ukránok szenvedésére. A koncert elég last minute jellegű volt, alig 1 hónapja lett bejelentve, ehhez képest nagyon szépen megtelt a Robot, talán csak a Wormrot-on láttam itt ekkora tumultust.